JégkorongSport: Id. Deme László visszaemlékezései

2004. június 14., hétfő, Archívum 2003–2007

A kézdivásárhelyi jépkorongot három idoszakra lehetne osztani: az elso az 1953-1954-es kezdeti idoszaktól 1976-ig, a második korszak 1977-tol 1991-ig, a harmadik pedig 2002-tol napjainkig tart. Annak idején a jégkorong nagyon kedvelt sportág volt, egy-egy mérkozésen ezer ember is részt vett, és a jégkorongozók java része focizott is. Már a negyvenes években létezett jégpálya. Gyorfi Gyula ügyvéd, késobbi néptanácstitkár és a városi kórház adminisztratív igazgatója alapította az elso jégkorongcsapatot Kézdivásárhelyen. Rögtön A-divíziós csapat lett. Az elso mérkozésen hideg zuhanyként 50-0-ra kaptak ki a csíkszeredai bajnokcsapattól. A csapat összeállása után újra beindították a Józsiás-kertben a jégpályát, aminek akkor öltözoje nem volt, de létezett egy kis halom a Józsiás-kert közepén, ami sajnos azóta eltunt, s rajta volt egy bajor mintájú, gömbfából épített cukrászda, ami nyáron nagyon kellemes találkozóhelye volt az idosebb nemzedéknek és a fiataloknak egyaránt. Az ötvenes években még zenekar is fellépett a Jencsevics által muködtetett cukrászdában. Az akkori cukrászda tekintheto a hokicsapat bölcsojének, ott találkoztak rendszeresen a hokikedvelok. Megkezdték az ifjúság toborzását. Érdekes módon az ötvenes években a gyermekek soraiban szinte hokiláz uralkodott, nem volt tévé, nem volt más szórakozási lehetoség, mindenki ilyen meg olyan botokkal a Török-tónál vagy a patak jegén jégkorongozott. Errol a csapatról én csak annyit tudok mondani régi jegyzeteim alapján, hogy 1956. február 4-én, amikor már jómagam is játszottam, Csíkszereda csapata itthon 11-3-ra vert meg. Ugyancsak februárban 8-4-re, majd 10-1-re kaptunk ki hazai pályán. Ez már mégsem volt 50-0-s eredmény. Az akkori csapatfelállítás: Téglás I. kapus, Rusz, Régeni, Nán, Gyorfi, Lorincz, Salló, Domokos, Deme, Bartha II., Bartha I., Gál, Télgás II. Ez a csapat ?58-59-ben már lépést tudott tartani Székelyudvarhellyel és Gyergyóval, Csíkszeredával kevésbé. Az akkori A-divíziós bukaresti Dimano és Steaua csapatához több kézdivásárhelyi játékos is bekerült. Kolozsváron játszottam egy évet az A-divízióban, majd a B-ben folytattam jégkorongozói pályafutásomat. Máshol mujégpályák épültek, sajnos, nálunk erre nem került sor, a jégkorongcsapat a B-divízióban játszott. 1972-ben abbahagytam a jégkorongozást, és egy ifjúsági csapat edzésével foglalkoztam. 1976-ban városi bajnokságot szerveztünk a Daciada keretében Ozsdola és Nyujtód csapataival és a kézdivásárhelyi általános iskolákkal közösen. Kovászna megyét Kézdi­vásárhely és Sepsiszentgyörgy válogatottja képviselte az országos bajnokságon. A sors megint úgy hozta, hogy Csíkszeredával kerültünk össze, s ha ötven gólt nem is tudtak szerezni, de 49-et igen. Mi öt-hatodik osztályos gyerekekkel voltunk. Azt sem rejthetem véka alá, hogy azokban az években az akkori pártvezetés nagyon pozitívan viszonyult e sportághoz, több városi polgármester - gondolok itt elsosorban néhai Márton Albertre - próbálkozott jépgpályaépítéssel, de mindig keresztbe tettek nekünk. Az 1971/72-es tanévben megalakult a sportiskola, melynek keretében két - gyermek és ifjúsági - csoporttal jégkorongszakosztály is indult Lengyel Töhötöm testnevelo tanár vezetésével. Csíkszereda és Galac után két esztendoben a kantai jépkorongcsapat az elokelo harmadik helyen végzett országos szinten. Ez az idoszak már importjátékosok nélkül nem zajlott, Csíkszeredából hoztunk jégkorongozó diákokat, akik itt, nálunk érettségiztek, és néhányan közülük itt is alapítottak családot. A hetvenes években a jégkorongcsapat menedzselését a mostani El-Co Rt. vette át, s itt feltétlenül meg kell említenem Rácz Rezso vezérigazgató nevét, aki kézdivásárhelyiként állt a jégkorong mellé, nem lehet róla elmondani, hogy kimondottan sportbarát lenne, de ettol függetlenül rengeteget segített, öltözoket építtetett, villanyt szereltetett, a palánkokat újracsináltatta, játékosokat alkalmazott stb. Ugyanakkor Konrád János és néhai Bartha Gyula nevét is feltétlenül meg kell említenem. Az utolsó turné Galacon volt, ahol csapatunk úgymond nem tudott átmeni, nem sikerült megnyerni a B-divíziót. Részben azért, mert nem volt olyan játékoskeretünk, mint amilyent az akkori A-divízió megkövetelt. Ez a második szakasz 1991-ig tartott. Akkor támogatás hiányában megszunt a jégkorongcsapat. Most, a harmadik szakaszban remélem, hogy lesz ismét jégkorongcsapatja a városnak. Ennek a feltétele természetesen egy mujégpályának a megépítése és a megfelelo anyagi háttér, mivel ez egy nagyon drága sportág. A felzárkózásnak most volna értelme, hiszen a román jégkorong most kezd magához térni, a hazai játékosállomány közepes, mint azt nemrég Csíkszeredában is láttam, de ha lenne egy mujégpálya, most lehetne elkezdeni, hogy négy-öt év múlva megfelelo szakemberrel valamilyen szintu csapata legyen a városnak.
(x)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép