A virágos díszfákat nemcsak kecses termetükért, hanem természetes ékszereikért, szemkápráztató, színpompás virágaikért, mámorító illatukért is tenyésztjük.
A tavasszal virágzó díszcserjékhez hasonlóan, virágrügyeik az előző év hajtásain, vagyis az egyéves vesszőkön fejlődnek ki. Metszésnél ezt a tulajdonságot figyelembe kell venni, akár koronaalakító fásmetszésről, akár koronajavító zöldmetszésről legyen szó. A fásmetszést, mint már a korábbiakban említettük, lombhullás után és rügyfakadás előtt a fák nyugalmi állapotában, fagymentes napokon végezzük. A zöldmetszést pedig tenyészidőben elvirágzás és erőteljes hajtásnövekedés befejezése után június végén, július elején végezzük, amikor a fészekrakó madarak költése is befejeződik.
Az ültetést követő időszakban az alakítómetszés, erőteljesen virágzó korban a ritkító vagy karbantartó metszés, idősebb korban pedig az ifjító metszés a meghatározó. Szükség szerint azonban a fa bármely életszakaszában mind a három metszési eljárás alkalmazható, ha tisztában vagyunk céljainkkal. A metszés legfőbb célja a virágzóképesség és a növekedési erély egyensúlyának állandó fenntartása, az elöregedett virágzó részek fokozatos felújítása. A metszéssel kapcsolatban újra el kell mondanunk, hogy a metszés céljait és módszereit csak az tudja igazán megérteni és elsajátítani, aki ismeri a fa, illetve a korona részeit és az egyes részek élettani szerepét.
A mérsékelt metszés minden esetben a virágzóképességet, vagyis a virágzó részek kialakulását, az erőteljes metszés pedig a növekedést segíti elő. Általános szabály, hogy a gyengébb növekedésû fajok és fajták már fiatal korban, az erélyesebb növekedésûek pedig virágzó korban igénylik jobban a vessző különböző mértékû visszametszését. A visszametszés nemcsak a vesszőkre és hajtásokra korlátozódik, hanem szükség esetén a gallyazatra, virágos ágakra és vázágakra is kiterjed.
A gallyazatot általában vesszőre, a virágos ágakat gallyakra, a vázágakat pedig virágos ágakra metsszük vissza. Amikor virágos gallyakról, ágakról beszélünk, akkor virágrügyeket hordozó képződményekre gondolunk. Ezeknek a részeknek a visszametszésére általában a karbantartó vagy az ifjító metszéskor kerül sor. Bármely rész visszametszéséről legyen is szó, a metszést úgy kell elvégezni, hogy a rügy vagy levél felett csonk ne maradjon vissza. Különösen a vezérvesszők visszametszésére ügyeljünk. Ha a visszametszés lapja túl mély, túl közel van a rügy alapjához, a végálló hajtás gyengén növekedik vagy letörik. A hajtások visszametszése során vitorla-visszacsípést, hajtásvisszametszést, levélkoszorúra metszést és eltávolító metszést különböztetünk meg, melyek ismertetésére a zöldmetszés alkalmával visszatérünk.
Ha környezetében rombolást, garázdálkodást észlel, hívja a városi zöldszolgálatot a 316 365-ös telefonon, szakmai jellegû kérdéseiket a 0741 680 293-as telefonon vagy a szerkesztőségnek címzett levelében várjuk.
György Ignác kertészmérnök
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.