
Keveseknek adatik meg, hogy a több mint kétezer-ötszáz évvel ezelőtt útjára indított olimpiai játékok igazi szellemiségéhez közel kerüljenek. Legfennebb a görög kultúra és civilizáció kutatóit, sporttörténetírókat vagy azokat az immár ősz hajú testnevelőket érintette meg az idők során az isteneknek is tetsző küzdelem szele, akik megértették és magukévá tették az olimpiai eszmét. Ennek megtapasztalására az újkori olimpiák alkalmatlanok. A mindenáron győzni akarás, az idő-, távolság-, magasság- és gyorsaságmérőkkel folytatott harc, a versenyben részt vevők olykor nemtelen viadala elfedi a lényeget, nevezetesen azt, hogy az olimpiai játékok tiszteletadásból születtek, valamint abból a nemes szándékból, hogy megmutatkozzék a testben lévő erő, a lélekben rejlő szépség és kitartás.
Van mégis egy hely, az évnek egy napja, amikor mindez nem hiú ábránd, hanem valóság. Magyarországon kilenc esztendeje szerveznek az 5. osztályos Waldorf-iskolások számára az ókori görög olimpiák mintájára játékokat, amelyeken a 11-12 éves fiúk és lányok megpróbálhatják fizikai teljesítményük felső határait úgy, hogy közben mozgásuk harmóniájára, stílusára és a sportszerûségre figyelnek. Az évente tartott Waldorf Olimpiák kétezer-ötszáz év távlatából hozzák vissza az istenek lakóhelyéről, az Olümposzról indított vetélkedők szellemiségét.
Idén ennek a csodának Debrecen volt a házigazdája. A IX. Waldorf Olimpián a debreceni Napraforgó Waldorf Általános és Alapfokú Mûvészeti Iskola mellett részt vettek a pesthidegkúti, budaörsi, fóti, gödöllői, gyöngyösi, győri, kispesti, miskolci, nyíregyházi, óbudai, rákosmenti, szolnoki, solymári, szombathelyi, váci, valamint kolozsvári és sepsiszentgyörgyi Waldorf 5. osztályok, összesen 320 gyermek. A tizenkét városállamba szerveződött gyermeksereg két edzőnapon gyakorolta az otthon pontos leírás alapján betanult próbákat, valamint a városállamok forgalmát a Vekeri-tó partján lekaszált réten kialakított stadionban. A városállamok ifjú polgárai maguk festették zászlójukat, és mert az 5. osztályban a görög kultúra tanulmányozása az egyik fő tantárgyuk, minden nehézség nélkül kerültek a vásznakra az egyes városállamokat jellemző jelek, ábrázolások.
Pünkösd szombatján Athén, Théba, Marathon, Korinthosz, Eleuszisz, Spárta, Szirakúza, Ephesszosz, Milétosz, Ithaka, Mükéné és Delphi zászlója alatt tettek esküt az olimpiai láng körül a versenyzők: szent példát mutatnak arra, hogy igazán szép, ami jó, és igazán jó, ami szép. A városállamokat jelképező, különböző színûre festett övvel összefogott fehér tunikában versenyző gyermekek előtt egyetlen cél lebegett: saját képességeik felső határán kitartani minden próbában. Minden starthoz álló beérkezett a célba a 2000 m-es Waldorf-maratonon; a botkerülésnél és a váltófutásnál egymásnak drukkoltak a sprinterek; a magas- és távolugrásnál mérőrúd nélkül is mérhető volt az egyéni teljesítmény; a gerelyek és diszkoszok az égieknek vitték az üzenetet; a birkózásnál felső fokon bizonyítottak sportszerûségből az egymásnak feszülők.
Egyszerû és az emberi beszéd átlaghangerejével elmondott jelszavak igazgatták a sportolókat. Minden mondat egyszer hangzott el, senki nem kérdezett vissza, és mégis mûködött minden. Több mint háromszáz gyermek tudta, mit kell tenni, tudta, hol a helye és mi a dolga. Nem kellett fegyelmezni, nem voltak késések, zsinóron futott le a nyolc próba, amelyek mindenikében mindenki részt vett.
A közös lakoma után mindenki érmet kapott, mellé személyes méltatást a két edzőnapon és az olimpián nyújtott teljesítményről. Ezt ellenben nem centiméterekben és másodpercekben mérték, hanem a hozzáállás, a mozdulat szépsége és lendülete, a kitartás mikéntjével. Waldorféknál úgy tartják, ezek a mércék, amelyeket az ókori görög olimpiákon is szem előtt tartottak, jobban jelzik az emberi teljesítményt bármilyen mérőeszköznél.
A láng körül zajló nemes viadal néhány óra alatt véget ért. Maradt ellenben a résztvevőkben egy olyan felemelő érzés, amely egy időre meghatározza magatartásukat, szemléletüket, ami szerencsés esetben környezetükre is kihat.
Nem azért dicsőítem a debreceni IX. Waldorf Olimpiát, mert ehhez hasonlót nem láttam volna, hisz öt esztendővel ezelőtt az akkori 5. osztályt is elkísértem Sepsiszentgyörgyről a Miskolcon tartott olimpiára, a felkészülésben, felkészítésben akkor is, most is részt vettem. Az olimpiai eszme akkor is, ott is győzött. Azért mondom, hogy Debrecenben csoda történt, mert ott, a másodvonalban, a szervezőirodán, a rögtönzött konyhában, az uzsonnagyártó mûhelyben, a kibicsaklott lábakat masszírozó sarokban, s ki tudja, hányféle segítőmûhelyben is megvalósult a háttérolimpia. A Napraforgó Waldorf-iskola tantestülete és szülői közössége, a tizennyolc városból érkezett Waldorf-pedagógusok, valamint a Bothmer-edzők olyan összehangolt olimpiai játékát láttuk és tapasztaltuk, amelyhez hasonlóval a hagyományos oktatásban nemigen találkozunk. Pedig milyen egyszerû jót és szépet tenni!
Fekete Réka
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.