PeriszkópSport: Ki?

2004. június 21., hétfő, Archívum 2003–2007

Félelmetes ez a csend, mely az utolsó labdarúgó-mérkőzések után ráfeküdt a stadionokra. Ijesztő? Hiába na, nem véletlenül mondogatják: ha van foci, van sportélet, ha nincs foci, akkor minden olyan mondvacsinált.
Van ebben valami igazság. Emlékezzünk csak vissza, amikor jó volt a focicsapatunk, rendszerint kijött a stadionba két-háromezer ember, de volt, amikor ötezer is, például a Rapid elleni mérkőzésen. De amikor gyengébbecske volt a csapat, akkor is megmozgatott és kicsalogatott a stadionba ezer-ezerötszáz embert? Továbbmenve kiegészítjük a fenti ,,aranymondást?: ha van sportjáték, van sportélet, ha nincs sportjáték, akkor minden olyan mondvacsinált. És megint csak az emlékekre kell hivatkoznunk: amikor a legfelsőbb osztályban játszott női kézilabdacsapatunk, a sportcsarnokot zsúfolásig megtömte a sportszerető közönség, vagy amikor A-osztályos kosárlabdacsapatunk volt, nem lehetett egy tût sem leejteni a pályát övező lelátón, vagy amikor hazai pályán rendeztek bajnoki jégkorongmérkőzést, a gépcsarnok tetejét is benépesítették a nézők? Tagadhatatlan, a színvonalas, jó játékra - mindegy, hogy milyen sportjátékról van szó - fogékonyak az emberek.
A sors iróniája, hogy éppen a sportjátékok hívei kerültek lemenő ágra, azaz a labdarúgók, a kézilabdázók, a kosárlabdázók, a jégkorongozók kell hogy küszködjenek a túlélésért, az életben maradásért. A jégkorongcsapat (vagy -klub) felszámolta magát, a kosárlabda nem kapott kellő támogatókat, s így örvend, ha tengetheti éveit, a kézilabdázók hiába jutottak a felsőház küszöbére, igyekezetük mellé egész évben nem társult a klub és sportvezetés beígért támogatása, mondhatjuk úgy is, a klub akarata, a focicsapat a nagy szavak és ellentmondásos tettek mezején vált áldozattá.
Uraim, sporttársak, ha nem vigyázunk, lassan-lassan nem lesz, hová mennünk a hétvégeken! Mert az országos szinten mozgó atléták, tornászok, birkózók, karatékák? csak elvétve versenyeznek hazai pályán, rájuk nem számíthatunk ez irányú igényünk kielégítésében, hogy minket a sportversenyek látványa érdekel.
Uraim, sporttársak, ha nem vigyázunk, teljesen eltávolítjuk a nézőktől a sportot! Mert sportolóink - az a pár atléta, néhány tornász, egy maroknyi birkózó (a jobbakat kettős leigazolással már szinte szélnek is eresztettük), egy csapatnyi karatéka csak edz itthon, na meg eszik és alszik, de máshol versenyez. A sportág jellegétől, versenynaptárától függően ritkán vagy ritkábban. Ki gondoskodik hétvégeink sportprogramjáról? A sportigazgatóság? A sportjátékokat elsüllyesztő klubok? A politikai pártok? Ki??
(Nagymohai)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép