
Zágonban vagy inkább a falu városra elszármazottai körében továbbra sem tisztulnak a zavaros vizek? Márpedig szerkesztőségünk tudósításaiban nem sokat kertelt, világosan megírta értesüléseit, külön saját véleményét, s azt is, választ vár kérdéseire.
A süket csend esetei
1.
Megírtuk, hogy kérjük a tagság számára a hozzáférést a közbirtokosság irataihoz - de azokat a mai napig nem bocsátották rendelkezésre. A mai napig nincs közkézen bár egy másolat azon iratokból, melyek a közbirtokosság újraalapítását lehetővé tették. Mivel magyarázza a vezetőség, hogy megfosztja az embereket attól, hogy bepillantást nyerjenek ezekbe a közérdekû és mindenkit megillető okmányokba? Milyen jogon sajátította ki azokat - bárki lett légyen is az illető? Nem a hatalom monopolizálásának esetével van-e dolgunk akkor, amikor létfontosságú információkat valósággal elzárnak a nyilvánosság elől?
E kérdésünkre is mély csend volt a felelet. Ugyan miért?
2.
Hasonlóképpen nem látta szükségesnek tisztázni senki, hogy van az, hogy alig pár évi fennállása alatt a Bota Közbirtokosság egyetlen szabályos közgyûlést nem tartott, soha egyetlen évet szabályos számadással nem zártak?
Hiába ajánlottuk fel, hogy lapunk segít az évi mérleg nyilvánosságra hozatalában, megvitatásában - ajánlatunk süket fülekre talált. Vajon miért?!
3.
Hasonlóképpen nem bocsátották a nyilvánosság elé azokat az évi terveket, melyeket pedig az alapszabályzat értelmében minden esztendőben a tagság elé kellene terjeszteni megvitatás és tudomásulvétel végett. Lapunk ebben is segédkezet nyújthat - de e lehetőséget mintha nem kihasználni, hanem inkább kerülni akarná a mai vezetőség. El lehet-e, szabad-e eladni valamit - aminek értékét a tagság az információhiány miatt nem ismeri, nem ismerheti? Mióta nevezik ezt elfogadható eljárásnak?
Kérdésünkre süket csend volt a válasz.
4.
Lapunk utánajárt, és fényt derített arra, hogy az eladás mellett hangoztatott érvek jó része hamis.
Nem állja meg a helyét az, hogy az erdőt lopják, ezért szabadulni kellene tőle minél előbb.
Közönséges hazugság, hogy túlkoros volta miatt csökkent értékû lenne, mi több, a legszebb háromszéki erdők egyikéről van szó.
Félrevezető híresztelés továbbá, hogy a kitermelési üzemterv nem tesz lehetővé jövedelmező gazdálkodást. Mi több, még évtizedekig viszonylag magas rentabilitás valósítható meg - csak a gazdálkodói kedv és tudás meglegyen hozzá.
Megcáfoltuk, hogy az állam és az erdészet kifosztaná a közbirtokosságot, megírtuk, hogy a tíz évre szóló üzemterv elfogadása után a mainál jóval nagyobb osztalékot kaphatna a tagság, illetve nem akármilyen volumenû befektetési terveket lehetne készíteni - e felvetéseinkre sem reagáltak a közbirtokosság vezetői, épp ellenkezőleg, tovább erőltették az eladási előkészületeket, s rendkívül kétes legitimitású döntést csikartak ki legutóbb, egy olyan bizottságot hozva létre, melyről a sajtó megírta: a törvénytelen ügylet megkötésére is mandátumot kérhet.
5.
Feltártuk továbbá, hogy a jogi manőver, az a jellegzetes és nem titkoltan a külföldi vevő megrendelésére készült ügyvédi véleményezés, mely a törvényesség látszatával ruházza fel az eladás tervét - kizárólag csak a vevő érdekét szolgálja, méghozzá több értelemben is: először, mert egy törvény megkerüléséhez segítené hozzá, másodszor, mert mélyen áron alul juttatná neki az erdőt.
Mindezeket megírtuk, feltártuk, s parlamenti jogászok szavával óva intettük a zágoniakat és a Szentgyörgyre vagy máshová elszármazott utódokat, ne kockáztassák tulajdonukat, és ne tegyék ki az elkobzás, visszaállamosítás veszélyének.
Kérdéseinkre, figyelmeztetéseinkre nem kaptunk választ a vezetőség és az eladáspártiak részéről - megmozdultak viszont, és hetvenvalahányan aláírásukkal tiltakoztak az ellentábor képviselői, s jelentkezésük annak is jele volt, hogy nem kiúttalan az eladáspártiak által teremtett helyzet.
A válaszokat mindamellett a mai napig várjuk - e kötelezettséget egész egyszerûen nem lehet megkerülni.
Egy érzelmes levél
A nemrég beérkezett levelet - amelyet a továbbiakban közreadunk - sem tekinthetjük egyébnek, mint kibúvásnak e kötelezettség alól, mindaddig, míg a feltett kérdésekre nem érkezik meg a világos és félreérthetetlen válasz, míg az igényelt okmányok nem kerülnek nyilvánosságra. Bár akármilyen felelősség terheli azokat, akik még ma is egy törvénytelen ügylet végrehajtására hívnak fel, ennek ellenére nem tagadjuk meg a nyilvánosságot eme állásfoglalástól, bár benyújtása körül akadtak gyanút keltő körülmények. Először valami két hete kaptuk meg, de nem postán, valaki behozta a szerkesztőségbe, ami nem lett volna baj, viszont az illető elmulasztotta aláírni azt, címét sem közölte. Névtelen levelet soha nem közlünk. Utólag adta aláírását leveléhez, mi több, csatolt egy listát is, melyről alább még lesz szó. A levélíró szíves engedelmével a ,,vizhangzik? szót kijavítottuk.
Visszhangzik
a ,,Zágoni erdő zúgása?
B. Kovács András cikke jut gyakran eszünkbe, melyben a következőket írta a nyitva maradt kérdések között a harmadik pontként: ,,Az eladáspártiak különösen jól szervezett csoport. Nincs demokrácia információ és tájékozottság nélkül, nincs tisztázó vita jólértesültség nélkül. Lapunk - mivel becsületébe vágó kijelentéseket tettek egyesek, itt szükségesnek tartjuk leszögezni - hivatásának tekinti, hogy a tájékozottságot mindenki közkincsévé tegye. Tiltakozunk az ellentábor vagy az újságíró lejáratása ellen. Elfojtani az ellenvéleményt nem tartozik a tisztességes harc eszközeihez.?
Nos, ezek a gondolatok igenis megszívlelendők és helyesek, de csak akkor, ha azok az igazságot, a tisztességes feladatvégzést szolgálják. Ezért úgy hisszük, ez a ,,jól szervezett csoport?, elérkezettnek látjuk az időt, hogy nyilvánosság előtt (újságban) ő is hallassa véleményét, gondolatait, érzelmeit.
1. ,,Köszönjük a Háromszék munkatársainak, hogy szívügyüknek tekintik a zágoni Bota Közbirtokosság sorsát, és oly nagy aggódással cikkeznek róla - annyi lapszámban oldalakat szentelnek neki.
2. Szeretnénk, ha végre a valóságot is megírnák, ugyanis - valljuk be őszintén - eddig nem a teljes igazságot közölték az olvasókkal mindarról, ami a gyûléseken történt. Ezt azok tudják legjobban, akik ott jelen voltak. (A jegyzőkönyvek pontosan rögzítették a gyûlésen elhangzottakat.)
Pl. a Háromszék 2004. május 25-i számában a Beszámoló egy kurta-furcsa ülésről címû cikkében ez olvasható: ??a begyûlt valami 40 tag előtt, kikhez még utóbb csatlakoztak páran??, pontosításként közöljük: a jelenlevők nem 40 és egypáran voltak, hanem 60-an, több száz szavazati joggal. Az eladást ellenzők ebből mindössze öten voltak. Így helyes a szám.
Egy másik, mondjuk, ?elírás? ugyanabban a cikkben: ?Az ellentábor 72 főre rúg, tehát mindenképpen többen vannak, mint azok, akik a vasárnapi bizottságot egyszerû kézfelemeléssel a képviselt hektárszám minden firtatása nélkül megbízták - mivel is? - kérdi teljes joggal a közvélemény.? Pontosítás: hadd tudja meg a közvélemény, az eladáspártiak 700 fölötti hektár erdővel rendelkeznek, és számuk 900-ra tehető.
3. Adatközléskor a pontosság nagyon fontos, ellenkező esetben az emberek félrevezethetők, megtéveszthetők. Gondolunk itt az eladást helytelenítők névsorára (ezért a névsort közlő nyilván a hibás), mely nem felel meg a valóságnak. Olyan személyek nevét olvashattuk, akiknek tudomásunk szerint nincs is közbirtokosságban erdőterületük. (Kertész Lázár, Mikola József Kovásznáról, Olasz József, Vinter H., Kónya Margit, Bartos Gizella, Borok Károly Szászrégenből. Ez utóbbi az örökhagyó, tehát halott.)
4. A Háromszék 2004. május 27-i számában Kótyavetye cím alatt van számunkra figyelmeztető kijelentés (hasonlót még egy másik számban is olvashattunk): ?mert ne mondja nekem senki, hogy üzletnek jó az, ahol az áruért akár öt év múlva is legkevesebb hétszeres árat lehet kérni (szakember mondja - és nem egy, hanem mindenki.)? Hát akkor rákérdezünk: öt év múlva mégiscsak elidegeníthető a köztulajdon, esetleg drágábban, csak most nem?! Csak most ?kótyavetye? az eladás?
Most egy majdani seprû, fuszulykakaró áráért odaadni a közösség bölcsőfáját? Nem. Mi nem seprût és fuszulykakarót vennénk (bár azok is hasznos tárgyak) a pénzért, hanem igenis szeretnénk házat építeni, földet, kertet vásárolni, esetleg gyerekeinket iskoláztatni, vállalkozásba kezdeni nekünk, gyermekeinknek, unokáinknak, amely záloga lehetne éppenséggel a szülőföldhöz kötődésnek, az itthon maradásnak, a megmaradásnak. Mert gondolom, mindenki tudja, bárhogy is gazdálkodnánk, 25 év kellene, míg ennyi pénzösszeget (65 millió/ha) nyernénk. Terveinket most szeretnénk, a kapott pénzzel megvalósítani, és nem majd, ha? (Sajnos, nem hiú ábrándokból áll az élet, hanem valós tényekből.) Mi a mában élünk gondokkal, munkanélküliséggel, pénzhiány miatt tehetetlenséggel küszködve, de tudjuk, mit akarunk tenni utódaink jobb, biztosabb jövőjéért.
Engedtessék meg nekünk, ?mi? döntsük el, zágoniak és innen származók, hogy mi jó nekünk.
Mert mit kezdünk 3-5 év múlva az erdővel, melyben nem lesz kitermelésre való fa - ugyanis az egyes állítások ellenére, tudjuk, lopják, tarolják erdőnket, és több mint 381 ha (birtoklevél szerint is) újraültetett terület?
5. És végül egy utolsó kérdés, mely felmerült bennünk. Vajon miért változtatta meg Bessenyei István, a helyi magánerdészet vezetője véleményét, melyet a Bota Közbirtokosságról (erdőről) mondott annak 2004. április 17-i ülésén? Vagyis pontosabban fogalmazva, mi történhetett, hogy egy hónapra az említett közgyûléstől ?tévedéseket, rosszhiszemû állításokat? kíván korrigálni? Az akkori minősítése ez volt: gyenge minőségû erdő öreg fákkal, s most mintegy varázslatra egyszerre: ?a megye legszebb erdeje? lett! A magánerdészet volt mint adminisztrátor a Bota Közbirtokosság tiszta árverése levezetésével megbízva, és a ?legszebb?, akár hangszerfát hogyan tudta a mérnök úr csak 445 000 lej/köbméter áron értékesíteni? A nagy gazdasági nyereséget ígérő 3 milliárd lejből a 25 százalékos adót miért nem vonta le? Sokan annak idején a szitai magánerdészethez akartunk tartozni, de tévedtünk, pedig 500 milliót fizetünk évente (12 000 eurót). Vajon ez a díja a félrevezető minket semmibe vevésnek, vagy talán a félsz, hogy ez megszûnik?
Az eladást szorgalmazó személyek nevében
Ui. Hát ennyire próbálnak összezavarni, félrevezetni minket.?
Eddig a levél. Utólag Kovács Vince Zágonból vállalta, sőt csatolt egy névjegyzéket is. A neveket és aláírásokat tartalmazó ívet hozzáragasztották a fenti levélhez, és azt biggyesztették föléje: ,,Törvényes jogunk válaszolni a sok minket érintő írásokra?, és hogy kérik válaszuk megjelenését. Összesen 46 név, melyek közül tíz meglehetősen nehezen olvasható. Nem áll módunkban ellenőrizni, hogy valóban a levél közlését kérik, ezért a nevek közlésétől eltekintünk. Mindamellett, mivel az aláírások mellett a képviselt hektárszám is szerepel, sebtében összeadtuk azokat, lássuk, mekkora erőt képviselnek: nos, nem egészen háromszáz hektár jött ki, ami azért elég távol van azon állítástól, miszerint kilencszázan helyeselnék az eladást, és hétszáz hektárt képviselnének. Mi épp ellenkezőleg, azt hallottuk: tényfeltáró írásaink nyomán volt, aki átállt a másik táborba, és most már nem kívánja eladni jussát.
Válasz nyilván lesz e válaszra, hiszen nem hagyhatók szó nélkül állításai. Itt magam csupán annyit pontosítanék - ha már e mûfajnál tartunk -, hogy az ülés előtt bizony nem olvasták fel az előző jegyzőkönyvét, és a szavazatok összeszámlálásakor nem közölték, ki hány hektárt képvisel; az adásvételt nem csak most, öt év múlva is ellenezni fogom - de tényleg nem találja gyanúsnak, miért épp most akarják eladni, illetve megvenni erdejét? Az erdész nyilván megfelel az őt ért vádakra, még csak annyit kérdeznék, kedves Kovács Vince: hogyan vélekedik azok felelősségéről, akik egy anyagiakban nyilván szûkölködő közösséget olyan reményekkel kecsegtetnek, melyek valóra válthatatlanok, mint ahogy hagyták Önt is, hogy olyasmibe lovalja bele magát, ami törvénytelen és kivitelezhetetlen?
B. Kovács András