
Hogy jobb sorsra érdemes lenne ez a Dél-Hargita lábánál fekvő erdővidéki falu, a Magyarhermány új képviselőjével, Komporály Sándorral való beszélgetésünk során fogalmazódott meg. Így vélekedik Balog Irma tanácstag is, akinek most újult meg ismét négy esztendőre a mandátuma. ,,Fáin mind a két képviselő - jegyezték meg a hermányiak -, csak ezeknek keményebb hatáskört kellene hogy adjon az állam... Egy hitvány falusi propagandatitkár annak idején bezzeg nagyobb úr volt!? Sarkigazságként fogalmazódott meg, hogy fel kellene már egyszer rázni ezt a falut Csipkerózsika-álmából, mert nem olyanfajta nép lakja, amely egyéni-családi gondjai mellett ne tudna áldozni a közjó oltárán a falu felemelkedésének javára.
A jóakaratot nem pénzért adják
Megújult, kijavított makadámúton robogunk. Kifoltozták az Elek apó falujáig, Kisbaconig tartó szakasz aszfaltburkolatát is. A bökkenő Magyarhermány bejáratánál kezdődik. Valósággal bezökken az utas a faluba. Ottjártunkkor, június 16-án kezdte meg a belső út- és utcahálózat kavicsozását a polgármesteri hivatal.
- Tartalékoltunk erre a költségvetésből - nyilatkozta Bardocz Csaba, a község újraválasztott polgármestere. - Gondunk lesz a többi falubaj orvoslására is. Tudjuk, hogy romolnak a hidak-átjárók. Most javíttatjuk a kultúrotthon épületét is.
A jóakaratot, a tenni akarást nem pénzért mérik ezen a tájon. Ez derült ki a 29 éves Komporály Sándorral való első beszélgetésünk során is.
- Február 21-én tartottunk egy kosarasbált. Nagyon jól összejött a falu - mondta a képviselő -, félszáz ember szerepelt. Előadtunk három egyfelvonásost, az idősek felelevenítették az egykori fonót. Akkor biztatgattak, hogy álljak a falu élére, s ők mellém állnak. Megpróbálom, gondoltam magamban, mert volt olyan gondolatom, hogy nem megyek el az országból, de Hermányból továbbállok. Azért határoztam így, mert mint az egyház gondnoka meggyőződtem arról, hogy sok-sok jóakarat van a hermányi népben, s ha hívja az ember őket közösségi munkára, melléje állnak. Nem ígértem sokat. Azt mondtam, hogy amibe belekezdünk, azt becsületesen megcsináljuk. Úgy, hogy az utána következő négy esztendőben se kelljen ahhoz hozzanyúlni.
A képviselő elmondta, hogy meg kellene tenni az első lépéseket a falu vezetékes vízhálózatának kiépítése érdekében. Van több olyan nagy hozamú forrás, melynek vizét szabadeséssel le lehetne vezetni egy gyûjtőbazinba s onnan a faluba. A kutak vize itt is többnyire szennyezett: vagy belefakadt a trágyalé, vagy fele borvíz, tehát nagyon vasas. Javasolni fogja az új baconi vezetőségnek, hogy teremtsenek pénzalapokat egy hidrogeológiai előtanulmány elkészítésére. Megtesz mindent annak érdekében, hogy legyen a faluban egy olyan fiatal gárda, amely belegyakorolja magát a pályázatok készítésébe. Ez a pénzszerzés egyik útja. Meg is nevezte, hogy erre egyik legalkalmasabb éppen a képviselő asszony fia, Balog Dezső lenne. Rábólintott véleményünkre, hogy eléggé ápolatlan a falu. Ilyen falukülsővel hogy lehet faluturizmusra gondolni? Egyre kevesebb a munkahely Hermányban, tenni kell mindenképpen azért, hogy újakat teremtsenek. A baróti bányavállalat is épül le. Ott sok hermányi dolgozott. Majdnem semmilyen szolgáltatás nincs ebben a faluban. Pénzforrásuk a tej. Két cég dolgozza fel: a baróti Tyrom és a baconi Ianculescu-féle. Nincs elmaradásuk, csak az állami támogatással tartozik a termelőknek az állam.
- Nekem az az elhatározásom - mondja a képviselő -, hogy a tanácsülések után összehívom a falutanácsot, megtárgyaljuk a feladatokat, kiosztjuk azokat, utána jön az ellenőrzés. Semmit sem szabad függőben hagyni. Ha segítségre van szükség, hívjuk a polgármestert vagy valakit a megyétől, akár szakembereket is. Azon töröm majd a fejemet, hogy miként lehetne valamelyes kisipart, feldolgozóipart teremteni ebbe a faluban. Ez hozná az új munkahelyeket. A szülőfalut, a szülőföldet megtartani csak így lehet.
Kinek fáj az iskola sorsa?
Balog Irma, a Máthé János Általános Iskola igazgatótanára nem lepődött meg azon, amikor elmondtuk a faluban hallottakat, miszerint ő a létszámában rohamosan növekedő, román anyanyelvû helybeli cigányság nagy pártolója. Mellesleg a falu legöregebb lakója, a 98 éves Cseke Márton bácsi elmondta, hogy az ő gyermekkorában Hermányban öt cigány lakott. Ez az etnikum ma ennek százszorosát teszi ki! A hermányiak kifogásolták, hogy a mûvelődési otthon egyik termében, mert teremhiánnyal küzd az iskola, egy román anyanyelvû cigányosztálynak adott helyet az igazgató. ,,Ez a mûvelődés hajléka - mondták. - Azt a mi őseink saját erejükből építették! Az iskola oldja meg a maga problémáit!?
- Tudom, hogy a mûvelődés otthona nem ezt a célt kell hogy szolgálja - mondta Balog Irma -, de bíztam abban, hogy Magyarhermány lakossága megérti azt, hogy a gyorsan szaporodó cigány gyerekek mentik meg ebben a faluban a nyolcosztályos iskola sorsát. Az volt az óhajom, hogy ne kelljen elvándorolnia majd az itteni V-VIII.-os nagyobb tanulónak Baconba vagy éppen Barótra! Meg kell mondanom, hogy a faluközösség eléggé vehemensen reagálta le ezt a helyzetet, az erdő-közbirtokosság követelte, hogy adjam át a termet a közbirtokossági székház számára. Megpróbáltam terjeszkedni az iskolával, nem sikerült. Utolsó tervem az volt, hogy beépíttettem az épület tetőterét. Szakemberek szerint meg is bírná az épület. Csak... ehhez pénz kell! Nem akartam megfutamodni a nehézségek elől. Huszonhárom esztendeje szolgálom igazgatóként ezt a falut. Félreállok: tanítani még tanítok, lemondtam az igazgatóságról, maradok azonban mint képviselő. Aki helyembe lép, majd megoldja a bajokat. De szeptember 15-ig még sok víz folyik le a Barót patakán...
A cigány témakört jól ismerő egyik száldobosi személy elmondta nekünk, hogy valamikor a XIX. század derekán egy fogarasföldi román ajkú patkolócigány települt Bardocra. Ettől a családtól származott-szaporodott népes etnikummá a két színtiszta református székelymagyar falu, Székelyszáldobos és Magyarhermány románcigány-társadalma. Vallásukban sem követik a reformátust vagy a görögkeletit. Pünkösdisták is inkább addig voltak, ameddig sûrûbben jöttek a szállítmányok a Partium felől... Egyébként a száldobosi iskola is osztozik a magyarhermányi sorsán. Korszerû, de a lemondást sugalló kifejezéssel azt mondhatnánk: ez van! Pedig mi a teendő? - ez most a humánumot is tiszteletben tartó, de megmaradásunkat is szolgáló kérdés.
- Az az igazság, hogy rám hallgatnak a cigányok. Tanulóink több mint 60 százaléka roma nemzetiségû - mondja Balog Irma. - Úgy néz ki, hogy az ősztől párhuzamos I. osztályt kell indítani, mert 17 roma gyerek jön az óvodából. Iskolánk alsósai kirándulást szerveztek Brassóba, a felsősök most készülnek meglátogatni a Békási-szorost.
- Kérem, szóljon a képviselői elképzeléseiről is.
- Az iskola sorsa is közügy. Éppen olyan fontos, mint a környezetvédelem, tehát a szeméttel való gazdálkodás, a közvilágítás állandó jobbítása, az ivóvízellátás jövője vagy éppen a szennyvizek gondja-baja. Nálunk majdnem minden hídnak van valami baja. Lyukasak, egy-egy helyen veszélyes rajta igás állattal közlekedni. Kértük, hogy azonnal lépjen a községvezetés. Hídjaink vannak az utcaleágazásoknál is. Ezekre is gondolni kell. Ha az önkormányzat nem bírja meg, akkor a faluközösség kell hogy segítsen magán. Szerintem a közbirtokosság is meg tudná javítani. Nagyapáink sem várták örökké a pénzt az államtól. Meg kell kezdenünk a mezei utak feljavítását is. Eddig kézzel, amit lehetett, javíttattunk, ez a munka most, a gépek korszakában már nem megy. Ide gépi erő kell!
Amit a jövőnek kell kiaknáznia
Felvetődött a kérdés, melyek azok a természeti és humán erőforrások ebben a faluban és környékén, melyeket értékesíteni lehetne a jövőben. A népi építkezési emlékek, a református mûemlék jellegû templom látnivalói, a hargitai festői táj, a völgy jellegzetes mikroklímája, a gazdag erdőségek, a vadgazdaság (egyedül a Kakukk-hegy övezetében él a vidéken természetes környezetében a siketfajd), a pisztrángban gazdag hegyi patakok mind-mind olyan értékek, melyeket jól megszervezett és nívós faluturizmus hasznosítani tudna. Ehhez szükséges lenne az egyéni és közösségi infrastruktúra kiépítése, tanfolyamot kellene indítani, amelyen megtanulnák az arra hivatottak, miként lehetne meggyökereztetni Magyarhermányban a faluturizmust. Talán meg sem kellene említeni, hogy Hermányban is van szén, hogy a Hermány- és Fûrészpatakban el is kezdték termelni. Azt azonban jó volna tudni, hogy miért szállították Németországba, mit pároltak le belőle. Kiváló minőségû, durva szemcséjû vulkáni homok van a falu határában. Ebből készülne a legjobb minőségû betontégla. Ezzel párhuzamosan lehetne kiaknázni a horzsakövet. Ezt még fejtették ebben a helységben. Érdemes azon gondolkozni, mi kellene ahhoz, hogy ismét jövedelmezőként nője ki magát az egykori híres magyarhermányi kőfaragás. Szerte a vidéken híres a ,,veres hermányi kő?, nincs olyan kapuláb, síremlék, emlékmû e tájon, ahol rá ne bukkannánk. Hagyománya volt itt a díszítő kőfaragásnak is. Hát a hermányi fazekasságot nem lehetne újra életre kelteni? Egykoron a helybeli Bencze família mûvelte. A család ma is él. A zöld mázas hermányi fazakak ma a múzeumok féltett kincsei. A jó nyersanyag helyben van. Csak Korond tud megélni és meggazdagodni a fazekalásból? Hermány külön színfoltot jelenthetne az erdélyi, kihalófélben levő székely kerámiában. Az egyre növekvő külföldi idegenforgalom már csak egy szép hermányi kerámiáért is ide irányulna. Minden, minden, ami szép és jó volt ebben a faluban, már a múlté?
Tucatnyi borvízforrás van a falu határában. Ha nem is ipari méretû palackozót, de gyógyvizeket - jobb áron - lehetne itt palackozni. A Fekete patak völgyében langyos borvíz tört fel. Merjük-e azt megkockáztatni, hogy ez lenne igazi alapja itt fenn, a fenyvesekben egy termálvizes úszómedencének?
Magyarhermány környéke Erdővidék-szerte a leggazdagabb féldrágakövekben, melyeket olcsóbb ékszerek, emléktárgyak készítésére lehetne felhasználni. Miért lehet a Kárpát-medence más vidékein drágakőcsiszoló üzemet létesíteni - és itt nem? A piros-fehér csíkos, dobostortaopál amellett, hogy ásványtani kuriózum, különlegesség. De a fehér színû tejopál, a sárga viaszopál, a fekete füstopál ékszerekbe való helyezéséhez csak egy olyan ötvösmûvész kellene, aki szereti mesterségét. Íme az ösvény egy pénzt hozó iparág felé.
(folytatjuk)
Kisgyörgy Zoltán