A legtöbb esetben a minifoci játssza a főszerepet, de fellépnek a kerékpárosok, autósok, szekérhúzók, erőművészek, lovasok, na meg más sportok hódolói is. A legtöbb sportrendezvény a helység ifjúságának, sportszerető lakosságának igénye szerint kerül napirendre. Rendszerint eléggé visszafogott mezőnnyel, viszont minden alkalommal jelesnek mondható a résztvevők hozzáállása, lelkesedése. Itt a versenyek rangja, színvonala másodrendű szerepet kap; itt a részvétel a fontos, a mozgásigény kielégítése, a szórakozás, a dolgos hétköznapokból való kikapcsolódás, a mások szórakoztatása a fontos. E téren nincs is hiány, a rendezvények mindenike eléri célját.

Na persze, akadnak egészen jó színvonalú rendezvények is, gondolok itt a lovasversenyekre, a lovasbemutatókkal összekötött vetélkedőkre. Hogy csak a legutóbbi ilyen rendezvényt említsem, a Bodoki Napok fogathajtó szemléjét, a kettes és a négyes fogatok versenyét. Ötvennégy csodálatosan szép ló, huszonhét kettes, nyolc négyes fogat (húsz éve nem volt ilyen az országban, a megyében), egy egyes fogat felvonulása, színvonalas vetélkedője igazi élményt jelentett. Ilyen rendezvényt bárki bármikor megnézhet. Még a megyei sportigazgató is.

Minden elismerés, dicséret mellett azonban nem tagadhatjuk le, hogy ez a jelenség nagyon hasonlít labdarúgásunk falvainkra történő kivonulásához. Jó a falusiaknak, viszont nem jó a labdarúgásnak. Nem jó, mert falvaink gazdasági helyzete nem teszi lehetővé a sportág várt fejlődéséhez nélkülözhetetlen anyagi és szakmai háttér biztosítását. A foci hazai vonata robog, a mi labdarúgásunk pedig egy megállóban (nem állomáson) vesztegel. Valahogy így vagyunk a sportrendezvényekkel is. Észrevétlenül egy szintre kerülnek a zsákban futással, a lepényevéssel, a kötélhúzással... Nem erre vágyunk. Különösen most, amikor látjuk, hogy jelenlegi sportvezetőségünkkel zuhanó repülést végez sportmozgalmunk.

A kibontakozott összkép látványán érthető, ha az egyik szemünk nevet, a másik meg sír. Mikor érjük meg, hogy mindkét szemünk nevessen? A jelek szerint, amikor mindkettő jól kisírta magát.

(nagymohai)