Faluvilág: Többre hivatott Magyarhermány

2004. június 30., szerda, Archívum 2003–2007

(folytatás tegnapi számunkból)
Egy jobb élethez hit, lelkierő is kell
A hermányi református egyház gondnoka Komporály Sándor községi képviselő. Ottjártunkkor javában tatarozták a paplakot, folytatva a tavaly megkezdett munkát, vakolták az épületet. A munkálatokat egy baróti cég végzi.
- Bár volt erre a célra valamelyes pénzalapja az egyháznak, lényegesen bepótolt az az összeg, melyet immáron néhai Tókos Imre, az utolsó hermányi kőfaragómester halálának alkalmával koszorúmegváltás címen adományoztak - részletezi a gondnok. - Templomunk, harangtornyunk állapota egyelőre nem okoz gondot, kiadásaink a templom portikusával és az azt körülölelő várfallal kapcsolatosak. Bár erős a mi gyülekezetünk, s a hermányi ember egyházszerető, a pénzalapokkal mégis takarékosan kell bánnunk, mert a valamikori 44 hektárnyi egyházi erdőből csak 30 hektárt kaptunk vissza, a többit át kellett adnunk a kisbaconi eklézsiának. Ebben az esztendőben új üzemtervet is kell készíttetnünk, ami nem kis kiadással jár. Az egyház földbirtokainak java része gyenge minőségû területen van, erdei kaszálóinkat, melyek részben beerdősödtek, még nem tudtuk értékesíteni. Tetemes erdővagyonunk van a közbirtokosságban is, ahonnan kaptunk osztalékot és fenyőfát. Erre szükségünk van, mert ki kell javíttatnunk a kántori lakás tetőzetét.
T. Hegyi Dániel református lelkipásztor harminc éve szolgál ebben a történelmi gyülekezetben. Ottjártunkkor gyógykezelésen tartózkodott, a pasztoráció felől is a gondnoktól érdeklődtünk. Elmondta, hogy tíz fiatal konfirmált idén, és jubileumi konfirmandustalálkozót is tartottak azok, akik negyedszázaddal ezelőtt először vették magukhoz az úrvacsorát. Az 50. életévükbe lépő magyarhermányiak is megtartották kortárstalálkozójukat. Ez immár hagyományossá vált, s az ünnepség alkalmával átadják a stafétát az egy évvel fiatalabb, a jövő évben ünneplő generációnak. Ahhoz nem fér kétség, hogy az ilyen jellegû találkozónak közösségmegtartó ereje van.
- Van-e az eklézsiának testvéregyházi kapcsolata? - kérdeztük a gondnokot.
- Három magyarországi településsel, Mezőgyánnal, Hegymagosával és Rákócziújfaluval épített ki Magyarhermány testvértelepülési kapcsolatot, ezek közül azonban egy sem kimondottan egyházi jellegû. Nem az az ok, hogy nem protestáns települések ezek, a lényeg az, hogy magyar egyházak, de eddig nem sikerült kialakítanunk egy igazán bensőséges egyházi kapcsolatot. Ezeknek egyik ápolója képviselőtársam, Balog Irma. Nem ajándékot várunk magyar barátainktól, inkább lelki közeledést. Arról kell gondolkoznunk a jüvőben, hogy mi mit tudjunk nekik nyújtani: értékeset, maradandót.
Ebédidő múltával mintha csendesebb lenne a falu. Elnéptelenedett a szocialista mezőgazdaság áldásaiban (gyenge talaja miatt) soha nem részesült faluhatár. Ebből a talajból, az egykori erdők feljavított podzoljából csak a hermányi módra dolgozó-gürcölő ember tud terményt kicsikarni. Kékes-lilás színben tündököl a Bodvaj felőli hegyoldal egyik virágoskertjében a keskeny levelû deréce, az erdei vágottasok jellegzetes virága. Néhány perc maradék időnkből futotta még, hogy felkeressük Magyarhermány legidősebb férfiemberét.
A hermányi Matuzsálem
A 98 éves Cseke Márton bátyánk szellemi képessége feltûnően jó, elmesélte érdekes és izgalmas eseményekben gazdag életét. Veje, Ilona lányának a férje élénken figyelte öreg apósa sztorijait. Márton bácsi orvosi javallatra mindennap egy kanálka szilvapálinkát fogyaszt. Ebből az életelixírből kínált minket is.
- A mi családunk - mondta - Magyarországról került Erdővidékre. Nagyapámat néptanítónak nevezték ki Nagybaconba. Én itt, Hermányban nem akárkinek, hanem Hegedüs Lajos tanító úrnak voltam a tanítványa.
Ismerős számunkra a név, hisz a kitûnő közéleti személyiség, a kiváló méhész elnöke volt az Erdővidéki Tanítótestületnek és alapító szerkesztője, cikkírója a Baróton 1903-1924 között megjelenő Erdővidék címû hetilapnak.
- Lelkem - folytatta Márton bácsi -, én addig lavíroztam Észak- és Dél-Erdély között, egyet szöktem át állandóan, vitettem magammal a családot is, hogy soha nem voltam rendes katona. Hol Berethalomban laktam, ez Dél-Erdélyben volt, hol pedig Kolozsváron, ez meg akkor magyar föld volt. Ha valami zûrös dolog adódott, léptem át a Feleki-tetőn Felekre, az már román föld volt... A kicsi magyar világban a nagybaconi katonai erődöknél dolgoztam. Aztán jött a demokrata világ, akkor utász lettem. Onnan is kapom azt a sok-nagy nyugdíjat: 1 300 000 lejt! Három gyermekem még él, egy meghalt. Utánuk összesen tíz unokám van. Egy Baróton élő dédunokám viszi tovább a Cseke nevet.
Kezét nyújtja, és reméli, hogy ,,még találkozunk az életben?. Szép az élet - mondta -, csak tudni kell azt megélni. Minden percét ki kell használni.
Kisgyörgy Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép