Vége, hála a jó Istennek, vége a kampánynak, vége a helyhatósági választásoknak. Lefolyt hát a szennyes ár, tovahömpölyögve magával ragadott megannyi szemetet a társadalom hátsó udvarából, és mára imitt-amott új kép fogad, új arcok... Az érdekek érvényesítésének tudományából jobbacskán vizsgázó jelöltek emigyen hát révbe jutottak. Több izgalmas kérdés közül érdemes megvizsgálni, hogy mely érdekek képviseletét (netán értékek képviseletének szándékát is feltarisznyálták volna) vállalják a tiszteltek, természetesen a sajátjukon kívül... Számomra érdekes kérdés továbbá és fontos vetülete a politikának a perszonális motiváció, az a dimenziója az egyén szereplésének, amely az ember jellemét és világnézetét helyezi a pártpolitika csinos kis hajókat lengető folyamába. Mert ugye, politika ide, politika oda, a társadalom-ember kontaktus csúcspontján mindig elhangzik ama ,,Ecce homo?. Nos, ki az ember? Ki méltó a jelenkor társadalmának vezetésére? Legtöbb közszereplő (illetve hosszabb távon is pályázó) a realizmusát tartja erősen kelendő portékának, még ha ezt ilyen módon nem is tudja megfogalmazni. És ez így nyersen is komoly. Mert mit is ír Wass Albert a Kanadai Magyarságban 1966. szeptember 17-én:
,,Az erdélyi realizmus évszázadokon át eleven valóság volt. Ma is az. Történelmi szükségből ered.? És így folytatja: ,,Ez az erdélyi realizmus azonban soha nem volt alázatos megalkuvás, belenyugvás a látszólagos változhatatlanba, mindössze okos és célszerû beilleszkedés volt a dolgok pillanatnyi rendjébe s ezen beilleszkedésen keresztül járható új utak keresése Erdély magyar jellegének megőrzésére, Erdély magyar szellemének kibontakozása felé.?
Meddig tart hát a maiak realizmusa, felültek-e tülekedve a menetrendszerûen - mások által - indított ladikokba, óceánjárókra, vagy maguk is megpróbáltak jellemük, világnézetük, illetve ősi örökségül kapott szülőföldszeretetből saját bárkát ácsolni, hallgatva az isteni parancsra, mint Noé, és a dagadó nacionalizmus szennyes vizéből menteni akarni e maroknyi népet? Tegye mindenki kezét a szívére, és válaszoljon egyedül és őszintén Istene előtt. Az is, aki idegen lobogóval ékeskedő óceánjáróra kapaszkodott, és helyből tiszti gúnyát kapott, és az is, aki egy recsegő deszkatákolmányon saját lobogóval halad a nagy hajó sodrásában, melynek kormányát akár vízbe is hajíthatják, mert a vontatókötél mentesíti a navigáció felelőssége alól. Merre haladsz hát, mint kontinensről leszakadt hideg kőtutaj, szép szülőföldem? Ki ez a sok matróz tarka gúnyában, ki mind idegen parancsot osztogat? Hogy van az, hogy ha egyéb semmiben nem, de az irányban mind egyetértenek? Tudják-e ?k, hogy a tudományos materializmuson kívül minden filozófia és vallás elismeri - tökéletlen az ember!? Nézzetek csak át egy fél kontinensen Irakba, Abu-Dzabiba vagy Palesztinába. És megláthatjátok, hogy egy nép sem oldja meg a másik nép problémáit ,,modell értékûen?. Ezt mondta Wilson is. És valami hasonlót mondtak nyolcvanvalami évvel ezelőtt Gyulafehérváron is. Hogy nem tartották be, azért még csak nem is haragudhatunk. Mert annál csúfosabban elbánt magyar a magyarral nyolcvanvalahány évvel később. Csak azért, hogy a ronda recsegős deszkatákolmányon ? legyen a parancsnok, kérés nélkül vízbe hajítva a kormánykereket. Vagy azt jelentené a mai erdélyi realizmus, hogy mind egy irányba akarunk haladni? Ezt kétlem, és meg tudnám magyarázni, ha lenne, kinek, hogy ez az egész világ kétpólusú. És ha az egyik pólus túlsúlyt kap, hát abból csak zuhanás lesz a semmibe.
Hogy honnan indult ez az új típusú erdélyi realizmus, nem tudjuk. Csak annyit tudunk ma még teljes bizonyossággal, hogy nem Erdélyből indult. Ezek szerint az új realisták szerint az erdélyi magyarságnak jobb dolga van, mint tizennégy évvel ezelőtt. Visszaadtak (szó szerint így mondják, tehát a magyar nyelv szabályai szerint ?k is vették el) 11 millió hektárt meghaladó földet és erdőt. Mintha más nem is tudná, hogy sodrásban, sodrásirányban eveztek... Továbbá a tízezer magyar egyetemi hallgatónak talán emberi joga magyarul tanulni, és nem kegy senki részéről. A 120 000 magyar gyermek támogatását meg az a magyar kormány kezdeményezte és biztosította, amelynek leváltását idejekorán üdvözölni tetszett, fedélzeti kapitány uram! Következtetésem, hogy a politikából a sportszerûtlen cseleket, a füllentéseket tanulták meg leghamarabb - és sajnos, csupán. Mert hogyan lehet 60 000 új munkahellyel dicsekedni, amikor több mint kétszerese szûnt meg? És egyáltalán mennyiben az Önök munkája, uraim!? De hagyjuk a fenébe az egészet, mást szeretnék üzenni a flottára való tengerészgyalogosnak és elöljáróiknak: nincs status quo többé. Az élet nagy versenyében ma már minden szabad, s minden lehetséges azok számára, akikben van értelem és erő. Értsük meg jól: minden lehetséges. Nem lehet rémképekkel riogatni és juhnyájként terelni tömegeket a hatalmuk fenntartása érdekében. A választások nem egyszerû aritmetikai játék, ahogyan egy idétlen képviselőjük fejezte ki magát, a választás alkalom egy élő, érző és gondolkodó ember számára, hogy kifejezze óhaját a társadalom megreformálására a maga értékrendje és világnézete szerint.
Benedek Barna, Málnásfürdő
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.