Végre meglátta a prefektus úr is azt, amin Sepsiszentgyörgy háromnegyede röhög, ami miatt egynegyede szégyenkezik. Útja épp a városháza felé vitt, s miközben a Bazár sarkától a színház sarkáig srég vizaví átszelte az úttestet, véletlenül felnézett az égre. Hogy lesz-e immár eső, merthogy a mezőgazdászok állandóan panaszkodni járnak őhozzá a szárazság miatt, s hogy tenni kellene már valamit. Tenne is ő, hiszen alapvetően segítőkész ember, csakhogy hatalma a földi dolgok irányításában kimerül, az égiekre hatni - bármint szeretné - nem teheti. Nézi hát az eget reménykedve, de az azúrkék mennyboltozaton semmi fehérség, hacsak egy oszladozó kondenzcsíkot nem néz az elkeseredett ember aprócska bárányfelhőknek. De nicsak, mi az ott? - s villámokat szór két szeme, amint tekintetét alább csúsztatja, a városháza tornyával egy szintre. Hiszen zászló lengett ott nemrég, magam parancsoltam vissza, büntettem jobbra-balra - fizet is a polgármester, habár nem is kellett volna -, s most valami színevesztett rongy lebben lustán az épp csak libbenő légben? A rúdhoz még ragaszkodik a trikolór, az egykorkékhez is a valamikorsárga, de a legkedvesebb, a néhai piros foszlottan fityeg, lekonyul, és szégyen. Nosza, gyorsan intézkedni, mielőtt még bárki más meglátná, netán őt is megróná. Figyusz, polgármester, szólj embereidnek, cserélnék már ki azt a széttépett rongyot, mi egykor népünk és nemzetünk büszke zászlaja vala, menetelt alatta Burebista és Mihály vajda győzelmes hada. Ám az újraválasztott sem rest, égő seb bensejében még a zászlós per, zsebéhez kap, hol pénztárcája, honnan havonta kicsurog a ráta, s félkézből válaszolja meg a kérést, az enyém a büntetés, nem a zászlós számonkérés. S bizony igaza is van, aki kitette, az viselje gondját a lobogónak. Rá mit a törvény kiszabott, teljesíti maradéktalan, a hivatal bejáratának két oldalán szép tiszta zászlók lógnak. Hogy esetleg ebből újabb zászlós per lesz? Lelke rajta, ki indítja, egy ,,vétségért? kétszer büntetni - állítólag - nem lehet. Bár mifelénk az ilyesmik is megesnek, alkalomadtán még jól is jönnek egyeseknek, politikai tőke gyanánt. Addig azonban még lobog a rongy a szélben.
Váry O. Péter
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.