Jólesik szívünknek-lelkünknek gyönyörû hagyományos találkozóink, nagy nyári búcsúink megtartása, jó nézni a templomi és nemzetiszín zászlók alatt vonuló sokadalmat. Most, frissiben a futásfalvi Mária-búcsú sokadalmát és a csíksomlyói Ezer székely lány parádés gyülekezetét. Az emberhez illik az ünnep, hiszen elszikkadna, terméketlen, szomorú kóróvá válna nélküle. De vajon miféle ünneplésre van okunk és jogunk? Visszaemlékszem, gyermekkoromban Udvarhelyszéken két-három ilyen szép nyári falubúcsúra volt alkalmam elkerülni. Az egyik édesanyám szülőfaluja volt, Sükő nevezetû, hegytetőn nézelődő református falucska, ahol a védőszent napját éppen a cseresznyeérés időpontjához igazították, lévén, hogy emez ízes gyümölcs volt megélhetésük legfőbb forrása a soványan termő árpán, zabon és kukoricán kívül. A másik színhely a szomszédos falu, Nyikómalomfalva vala, mely azért már a sokkal termékenyebb patakvölgyben üldögélt, s római katolikus népe, apám erősen szétágazó rokonsága illő katolikus ,,bigottsággal? tartotta is magát a világ változó és változtató sodrásában. A harmadik, hová elvetődtem, szintén a római katolikus vallású közösséget megtartó Homoródremete, ahol pápista atyámfiai arra szoktak panaszkodni legfennebb, hogy az őket teljesen körülölelő protestáns falvak - reformátusok és unitáriusok - néha leszólják nyakas ,,pápistaságukért?.
Nem egyháztörténetet és nem hitvitát szándékszom emez emlékezéssel tartani, mindössze annyit mondanék el, hogy a három székely falu közül ma már kettő nem is létezik igazán. Sükő cseresznyés tündérkertje teljesen elnéptelenedett, református temploma is olyan sanyarú állapotba került, hogy a nagy földrengés után csak a kolozsvári püspökség anyagi ráfordításaival tudták talpon tartani düledező falait és harangtornyát. Homoródremetén majdnem ugyanez történt, néhány vénséges vén ember lakja csupán, papjuk koronként, a hegyeken át gyalogolva vagy futó autós kiruccanásokkal tudja megkeresni őket. Ami felér egy afrikai szafari megpróbáltatásaival. Nyikómalomfalva megmaradt, anyagiakban gyarapodik, módos házai szaporodnak-csinosodnak, s egész Székelyföldön - Máréfalvát leszámítva - itt van a legtöbb festett-faragott székely kapu. De gyermek már itt is sokkal kevesebb, mint az én megboldogult ifjúkoromban volt, amikor az emlegetett két másik falucskában is le kellett pisszegni a rakoncátlankodó gyermekhadat. Mert éltek, ahogy éltek, de sokasodási kedvük nem tört meg igazán. Az később következett be, amikor a fiatalok, a fiatal családok ,,elfutottak? a faluból. Jó esetben Udvarhelyre, rosszabb esetben sokkal messzebb, Segesvárra, Medgyesre, Vajdahunyadra, Bukarestbe, a csábos anyaországba és Nyugatra. Két falu voltaképpen eltûnt, egy megmaradt. A vallási hovatartozásból, a mentalitásból semmit nem lehet kikövetkeztetni, hiszen Sükő református, Homoródremete római katolikus volt. Úgy tûnik, felekezeti hovatartozástól függetlenül kezdi elveszíteni a székelység természetes önfenntartó ösztönét.
Mit segíthet ezen az Ezer székely lány ünnepe, a Mária-búcsúk sorozata? Talán annyit, hogy magunkba kellene néznünk, s kimondani végre, hogy nem ,,porlunk, mint a szikla?. Ez rajtunk, közösségünk mentalitásán is múlik.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.