
A holokauszt idején, 1943-ban egy este az uzoni moziban is levetítették a Jude Süsse (Édes zsidó) címû, zsidók ellen uszító német propagandafilmet. Az első padsorokban ülő csőcselék már a vetítés alatt morajlott, szidta a zsidókat, az előadás végén pedig azt ordítozták, hogy be kell törni a zsidó házak ablakait. A teremben levő demokrata érzelmû Almási Géza csendőrőrmester, a helyi csendőrőrs parancsnoka azonban erélyes hangon csendre utasította a zajongókat, és kijelentette, hogy nem tûr meg semmilyen rendbontást a faluban. Mi, zsidók mégis félelemben és rettegésben töltöttük az éjszakát, noha ablaktörésre, kapuk, kerítések lerombolására nem került sor - mint más olyan helységekben, ahol ezt a filmet levetítették. Egy ilyen randalírozást az én szívbeteg nagyapám nem is élt volna túl?
A faluban volt egy antiszemita, xenofób, uszító tevékenységet folytató tanító, aki más nézeteket vallott, mint a csendőrőrmester - ez a személy pár nap múlva fel akart bujtatni három fiatalembert, hogy verjék be a zsidók ablakait. ,,Ti szabadságon levő katonák vagytok? - mondta -, rátok nem fog gyanakodni a csendőrség. A három fiatalember - Béres Kálmán, Bodali Mihály és Tarcsi Lajos - azonban határozottan visszautasította ezt, mert az uzoni zsidók senkinek sem ártottak. Köszönet ezeknek a ma 84 éves embereknek!
1944 áprilisának elején - mikor nekünk már a teljes megkülönböztetés végett viselnünk kellett a sárga csillagot - a zsidó családoknak tejet eladó hat gazdaembert névtelen, nyílt levelezőlapon felszólították, hogy azonnal szüntessék be a tejeladást zsidóknak, ellenkező esetben felgyújtják gazdaságaikat, házaikat. Ezek a derék gazdák azután titokban, késő este saját maguk vitték el a tejet az üldözött családoknak. Sajnos, csak négyük nevére emlékszem: Dankó János, Fám Lajos, Gánya Rachel, id. Tarcsi Lajos.
Utoljára, de nem utolsósorban említem Barabás Ferenc gyógyszerész nevét, aki lelki táplálékkal látott el minket. Reményt öntött belénk, hogy Hitler elveszíti a háborút, és üldöztetésünknek vége lesz. Feri bácsi, aki szomszédunk volt, gyakran átjött hozzánk, vagy a kerítésen át elmesélte az angol rádió híreit, a szövetségesek előretörését a frontokon (mi, zsidók nem tarthattunk rádiót). 1945 végén, amikor hazatértünk a deportálásból, lakásunkat üresen, ablakok nélkül találtuk. Három hónapig, amíg beköltözhetővé tettük, Feri bácsi és neje, Margit néni engedett át nekünk egy szoba-konyhát. Nyugodjanak békében!
Uzonban 1940-1944 között 28 zsidó személy élt, akikből 8-an vészelték át a holokausztot, 20 személy, azaz 71 százalék odaveszett. A gázkamrákban, a koncentrációs lágerekben és Ukrajna hómezőin lelték halálukat.
Hirschhorn Tibor, Izrael
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.