
a 19. század második felében és a 20. század elején
Erdély utolsó választott fejedelmének, II. Rákóczi Ferencnek alakját az eltelt századokon át a háromszéki népi emlékezet őszinte szeretettel és ragaszkodással őrizte meg, akiben a szabadságharcos fővezér ideáljának megtestesülését, jellemvonásaiban önfeláldozásig menő önzetlenségében azt a nagyságos fejedelmet látták, akinek irányítása alatt mind a jobbágy, mind a nemes, a jogaiban megsértett székely kivétel és vallásfelekezetre való tekintet nélkül közösen harcolhatott hazája és személyi szabadságáért. Ez az általánosan kialakult kép élt helyileg még a 20. század első felében is. Gödri Ferenc, Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki szabad idejében helytörténeti kutatással is foglalkozott, a fejedelem önzetlenségét, hazaszeretetét, egyenes jellemét a következőképpen domborította ki: ,,Egy nemzet bálványa, utolsó reménysége, ki nem csak Magyarország és Erdély fejedelmi méltóságát, de a testvér lengyel nemzet dicső koronáját is viselhette volna fején, ha több lett volna benne az egyéni hiúság, mint a megalkuvást nem ismerő önzetlen hazaszereret (?). Elveszítette mindenét, rengeteg kincseit (?), családját, fejedelmi koronáját, csak a töviskoronát tartotta meg?
Csak egy megalázkodó aláírásába került volna, hogy ismét kincsekben dúskálhasson, hogy korának leggazdagabb hûbérese lehessen (?), de e megalázkodó egyetlen szóban benne lett volna a magyar szabadság szent ügyéről való lemondás (?), a magyar alkotmányos függetlenség gyászjelentése is? Nem! Inkább koldussá lett, földönfutóvá, számkivetetté.? Hasonlóan fogalmazott az ismert író, Szabó Dezső bátyja, a Kézdivásárhelyen élt papköltő, Szabó Jenő is.
,,Rákóczi neve magában foglalja mindazt, ami Magyarország történelmében eszményi, magasztos és ihletteljes - olvasható mintegy összegezésként a Székely Nemzet 1903. június 13-i számában -, mennyi honszellem, mily legendaszerû hősiesség, mennyi tört remény, mennyi szentséges kegyelet fûződik nevéhez, mely kétszáz esztendővel ezelőtt a hazájuk szomorú sorsa fölött búsongó magyarok ezreinek, százezreinek szívébe bizalmat, bátorságot, lelkesedést öntött.?
Az 1848-49-es szabadságharc után Háromszéken egy erőteljes Kossuth-kultusz, Gábor Áron-tisztelet és Bem-imádat alakult ki. A rövid, de eseménydús másfél év személyes élményei frissen gyökereztek a nép tudatában, és mély nyomokat hagytak a lelkekben. A már 145 éves kuruc kor emléke háttérbe szorult, de nem homályosodott el, mi több, a világosi fegyverletételt követő megtorlás korszaka, az emigrációba kényszerülés párhuzamba állította az 1848-49-es küzdelmeket a kuruc szabadságharccal, a bujdosás keserû éveit a fegyverletételt követő sokuk hontalanságba szakadásával. Akárcsak hajdan, a nagyapákban ahogyan élt a meggyőződés és a remény, hogy Rákóczi visszatér, ugyanúgy reménykedtek a háromszékiek az 1850-es években is.
Negyvennyolc kultusza főként a 19. század utolsó harmadától szinkronban elevenedett fel a kuruc korral. Kossuth nagysága a Rákócziéval. A Székely Mikó Kollégium tanára, Máyer János, az 1903. június 14-i sepsiszentgyörgyi beszédében így jellemezte a fejedelmet: ,,A Rákócziénál kétségkívül ragyogóbb, nagyobb a Kossuth jelleme, de nem igazibb, de nem vonzóbb. (?) Van abban valami az Árpádok önérzetéből, Mátyás király tudomány- és mûvészetkedveléséből, igazságszeretetéből, népszerûségéből (?), a törökverő Zrínyi Miklós akaraterejéből, hazafiúi lelkesedéséből, és sok a protestáns Bethlen Gábor lelkivilágából (?), és van még Rákóczi jellemében krisztusi lemondás, szerénység és kedvesség.?
Legszebben és átfogóan Rákóczit és szabadságharcát Kossuth negyvennyolcával dr. Jancsó Benedek, a háromszéki egyetemi ifjúság 1903. július 12-i Rákóczi-ünnepélyének meghívottja társította.
A nemzeti szabadság fogalma eggyé válott a két államférfi alakjával, melynek háromszéki sajátossága, hogy Kossuth mellett szinte elkerülhetetlenül ott fénylett Gábor Áron, az ágyúöntő hős, a székely leleményesség és kézügyesség, a tettrekész hősiesség szimbóluma. Rákóczi neve mellett pedig felelevenedett Zágon szülöttének, Mikes Kelemennek emléke, a székely hûség és ,,lángoló honszellem mintaképe?.
A 18. században még éltek a kuruc emlékek, de Orbán Balázs is A Székelyföld leírásában leginkább Cserei Mihályra alapozva elevenítette fel a háromszéki településekhez kapcsolódó kuruc történeteket. A népi emlékezetből ezek kiestek, de annak a kornak szelleme tovább élt a kuruc nótákban, a Rákóczi-indulóban: mely ha felcsendült, úgy hatott, Benedek Elek szavával élve, ,,mintha tüzes láva folyna szét ereinkben?.
Néhány legenda fennmaradhatott a 19. század végéig Háromszéken is, főként Besenyőn és Maksán, mert Porzsolt Ádám besenyői tanító 1894-ben ezeknek, de elsősorban Cserei Mihály Históriájának alapján írta meg Csulak Marci kuruc vitéz regényes történetét.
A feldolgozott történeteknek, amelyek még ismertek voltak Háromszéken, a fejedelem csak közvetett és távoli szereplője. Személyével kapcsolatos történetek, legendák, mint például Észak-Magyarországon, nem maradtak fenn. Magyarázható ez azzal, hogy Rákóczi Ferenc személyesen soha nem fordulhatott meg háromszéki székelyei között (?).
A 19. század utolsó felében és a 20. század elején II. Rákóczi Ferenc és korának felidézésében szerepet játszottak a Sepsiszentgyörgyre és Kézdivásárhelyre látogató színházi társulatok is. A történelmi témájú darabok bemutatásának tudatformáló hatása elvitathatatlan. (?)?.
A történelemtudomány terén, a kuruc kor kutatásában Csutak Vilmos, a Székely Mikó Kollégium igazgató-tanára szerzett jelentős érdemeket. Búvárkodása az országos, helyi és családi levéltárakban javarészt erre az időszakra, a Rákóczi-kultusz virágkorára esik. A kuruc kor Háromszékkel kapcsolatos, addig ismeretlen epizódjai, a Rákóczi szabadságharcában való részvételük, a moldovai bujdosás éveinek története munkásságának köszönhetően váltak ismertebbekké. A kuruc országgyûlésekről írott dolgozatai és a szakemberek előtt még ismeretlen korabeli okiratok közreadásával II. Rákóczi Ferenc korának a jobb megismeréséhez járult hozzá. Feltehetően már egyetemista korában birtokába került a Háromszékre vonatkozó egyik legjelentősebb dokumentum, az 1704. július 25-én az aldobolyi síkon összeírt székelyek vaskos regesztruma. Ez a ,,sárga írás? volt a bizonyítéka, hogy ,,a háromszéki székelység szívvel-lélekkel csatlakozott az Istenért és szabadságért kibontott zászlók alá, s mondhatni az utolsó emberig fölkelt Rákóczi mellett?.
Csutak Vilmos nemcsak kutatta, hanem népszerûsítette is Háromszék Rákóczi-korának történelmét. Írásai a helyi lapban és a diákok között közkézen forgó Értesítőkben láttak napvilágot. Azonkívül, hogy az EME gyulafehérvári 1912-es, a brassói 1934-es vándorgyûlésein egy-egy tanulmányt olvasott fel, a jótékony nőegylet 1906. november 28-i Rákóczi-ünnepélyén Rákóczi hazajött címû írásával 1907-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelkezésére szervezett felolvasási rendezvénysorzat keretében II. Rákóczi Ferenc beiktatása az erdélyi fejedelemségbe címû dolgozatával népszerûsítette szélesebb körben Rákóczit, a fejedelmet és korát.
A Székely Nemzeti Múzeum is kivette részét a kuruc kor népszerûsítéséből. A fejedelem és a bujdosók hazahozatala tiszteletére 1906 októberének végén azokból a tárgyakból rendezett kiállítást, amelyekkel 1903-ban, a 200. évfordulón a kassai Rákóczi-kiállításon is képviseltette magát. A kiállítás nagy népszerûségnek és látogatottságnak örvendett.
Balázs Béla és Lázár István, Budapesten tevékenykedő írók az 1910-es években Székelyföldön irodalmi és kulturális egyesületek létrehozását kezdeményezték. A felkért Kameniczky Etelka ipariskolai tanítónő - írói álnéven Ádám Éva - irányításával a háromszéki irodalmárok, tudósok és mindazok, akik kulturális téren a vármegyében tevékenykedtek, 1914. május 31-én Mikes Kelemen tiszteletére a nevét viselő irodalmi társaságot hoztak létre. Sajnos, Trianon következtében a Mikes Kelemen Irodalmi Társaság mûködése is rövidre szabott volt.
Rákóczi Ferenc halálának 200. évfordulójáról, 1935-ben Háromszéken sem lehetett nyíltan megemlékezni. A Trianon utáni új hatalom már a kezdetekből agyonhallgattatott minden történelmi megemlékezést. Sepsiszentgyörgyön még egy szál virágot sem helyezhettek el az emlékhelyeken. A város központjában a Honvédemlékmûvet előbb meggyalázták, majd magasan körbedeszkázták, 1936-ban pedig alapjáig lebontották? Csak lélekben emlékezhettek a háromszékiek. A helyi lapok közül is csak a Baróton megjelenő Erdővidéki Hírlap merte feleleveníteni Rákóczi alakját.
A 21. század elején lehetőség nyílott arra, hogy történelmi ünnepeinket újból szabadon ünnepelhessük. A 2003. március 15-i ünnepségek a megyeközpontban Rákóczi jegyében zajlottak le. Idén, 2004-ben a Rákóczi-ünnepek keretében Vargha Mihály képzőmûvész Rákóczi-mellszobrának a leleplezésére kerül sor Sepsiszentgyörgy parkjában.
Örök érvényû az a megállapítás, amit 100 esztendővel ezelőtt a Rákóczi-év kapcsán fogalmaztak meg Háromszéken, hogy a nemzet ,,ha élni akar, mindennapi kenyerévé kell hogy váljon a hős elődeinek kultusza, a múlt nagy emlékein épül a jövendő dicsősége, s mely nemzedék őseit, nagyjait nem tiszteli, maga sem méltó az utódok tiszteletére?.
Demeter Lajos