
,,Csihánycsípés, lóharapás - melyik múlik el hamarább?? - ismételtük a mondókát gyermekkorunkban, ha játék közben belehempergőztünk a csalánba, vagy málnászás alkalmával hólyagosra csípte csóré bőrünket a virágzó csalán.
Manapság többször hallani medve-, mint lóharapásról. ,,Hozzákapott? a medve, megskalpolta, ,,megölelte? a medve, mifelénk aztán a ,,bálványosi bakmedvét? sokféle szóbéli pajzánkodásra is befogják, amelyeket itt és most nem idézünk.
A brassói Rakodó negyedben (R?c?d?u, egyesek szerint Ragadó) a bocsait guberálásra tanító anyamedve két férfit ,,megölelgetett? a kíváncsiskodók közül. Brassó polgármestere, George Scripcaru első felindultságában nem a medvekilövésre vonatkozó törvényeket böngészte, hanem úgy nyilatkozott, hogy az emberekre veszélyes kukázó medvéket puskavégre kell fogni.
Friss információk szerint - Transilvania Expres - a medveölő indulatok mostanra mérséklődtek. A kivégzési parancsot visszavonták, az írott és elektronikus média által fellármázott Mezőgazdasági, Erdészeti és Vidékfejlesztési Minisztérium közleményt adott ki, amely a Romániában is érvényes vadászati törvény húsevő nagyvadak kilövésére vonatkozó passzusát idézi: a nemzetközi egyezményeket és szerződéseket tiszteletben tartva járnak el. Rögzítik, hogy a kárpáti barnamedve Romániában nem veszélyeztetett állatfaj, vadászata és kilövése szigorúan tudományos megalapozású, bár bizonyos nem kormányzati szervek megpróbálták a dolgok állását eltorzítani.
A brassói Rakodó mellett az erdőbe kihelyezett csapdák egyike már be is fogott egy édességre vágyó nyalánk medvét. (Csaliként édességet helyeznek ki.) A serdülőkorú, kétévesnél nem idősebb suhanc a vasketrecben állati randalírozásba kezdett, de a vadászok megígérték - a kíváncsiskodóknak -, hogy tisztes távolságra szállítják, és ott szabadon engedik. (Erre előbb is történtek kísérletek, a medvék 50-60 kilométerről is visszavágyódtak a guberálóhelyekre.)
A brassói medvés helyszínre látogató hatósági emberek, vadászok és újságírók azt tapasztalják, hogy a bocsait féltő anyamedve hiába regulázta meg a két férfit, a városnegyed erdő alatti utcáin hatalmas méretû éjszakai turistaforgalom alakult ki. A szolgálatot teljesítő rendőrökre, a hatósági tiltásokra, bírságolásokra, vadászokra fittyet hányva kiskocsikkal, kisbuszokkal, többtonnás járgányokkal, taxival, motorkerékpárral nyomulnak a mackós show-ra vágyók a medvés helyek közelébe, filmeznek, fényképeznek és csodálják, különösen a kukák körül forgolódó bocsokat. Az attrakciót csak fokozza, hogy a medvék és az őket kedvelő emberek elriasztása végett a vadászok a levegőbe lövöldöznek. Ez a bocsokat nem zavarja, és a meséskönyvek kedves Micimackóin nevelkedett látogatókat sem, sőt, növeli az esti-éjszakai, erdei spektákulumok vonzerejét.
A kukázó medvepopulációk - a természet törvényeibe gorombán beavatkozó ember ténykedése nyomán kialakult identitászavarban lévő medvék - sorsa körül éppen napjainkban dúlnak a nagy hazai és nemzetközi csatározások, de mielőtt ezt valamelyik magaslesről szemrevételezhetnénk, lássuk a sok közül az egyik háromszéki tanulságos medvés történetet.
Aki a medve torkába látott
Keresztes Gyula, a történet idején tizenhét éves fiatalember és családja szénacsinálóban volt az erdőszéli kaszálón.
A több mint tízéves történetet Rácz Pál sepsibükszádi vadőr meséli a dobriczai vadászház és magasles közelében.
A szénakaszálókkal lévő kutya az erdő szélén folyamatosan csaholt, ugatott. A fiatalember utánaeredt, nézze meg, mi van az erdőben. Amikor belépett a bokrok közé, nem vette észre, hogy a bocsok a fán vannak. Az anyamedve Gyulával szembekapott, és majdnem leharapta a fejét.
Manapság sok horrorfilmet látni a tévében, de az ember a bükszádi történet hallatán is beleborzong az anyai ösztönök parancsa szerint cselekvő medve vad támadásába.
Gyulát roncsolásos fejsebével Bukarestbe szállították.
,,Ott úgy összefaragták, hogy az arcában az idegek mind elhaltak. Azután sok ideig volt a budapesti Honvéd Kórházban. Ott a fogazatát helyreillesztették s rendbe rakták, de a roncsolt arcon hiába kísérleteztek bőrátültetéssel, nem sikerült, mert az idegek elhaltak. Hónapok teltek el, s az arca nem fogadta el az átültetett bőrt.
Német turisták is kíváncsiak voltak a tragikus kimenetelû medvetámadásra, fotózták, filmezték a fiatalembert, kivitték Németországba, de ott sem tudtak mit kezdeni véle. Plasztikai mûtétekre már nem volt alkalmas, úgy kell leélnie az életét, ahogyan a medveharapás után maradt, s ahogyan az első beavatkozásokkal segíteni tudtak rajta.?
Kérdezem beszélgetőpartneremet, hogy a fiatalembert vajon zavarja-e, ha felkeresem és fényképezem? Nem egyébért, de nem vagyunk mindig elég elővigyázatosak, s ez az eset is elég tanulságos ahhoz, hogy különösen a bocsait védő anyamedvével ne kukoricázzunk.
Az erdész úgy tudta, hogy különösebben nem zavarja a családot az érdeklődés - a fiatalember az édesanyjával él -, hisz itthon is, külföldön is eleget vizsgálták az orvosok és keresték fel a kíváncsi emberek.
Akkor még mit sem tudtunk a brassói, illetve a rakodói medvetámadásról, s azt sem sejtettük, hogy - Lupus in fabula - útban hazafelé a Sólyomkő alatti fennsíkon szénacsinálás közben Keresztes Gyulával találkozunk.
Rácz Pál társaságában a dobriczai keserûcseresznye-liget fáinak árnyékában egyéb medvés kalandok is terítékre kerültek. Én azt a történetet részleteztem, amikor tizenöt-húsz évvel ezelőtt a Gidófalva fölötti erdőkben csapdába csaltak egy fiatal medvét. A gidófalvi téesz udvarán láttam a betonvasból összehegesztett nehéz fémkalitkát, benne a holtfáradtan is őrjöngő ,,köztörvényes bûnözőt és gyilkost? - több állatot is leütött a csordából -, s elszörnyülködve sajnálkoztam szerencsétlen sorsán. A szállítmányozás fölött Tüske, a vadőr őrködött - a brassói állatkert kényszerlakhelyébe utalták át, de ezt megelőzően a pásztorok, vagy ki tudja ma már, hogy kik, a fémketrec rácsait szaggató medve karmait, amint az kínjában a vasba belekapaszkodott, kemény tárgyakkal - fejszével, doronggal? - mind letördelték. Szerencsétlen kínjában, dühében minden porcikájában reszketett a vasketrecben.
A gazdaember és a pásztor ugyanis a medvékben nem a nagy erejû meseállatot s nem a gyermekjátékok plüssmackóit köszönti, hanem a gyümölcsösöket megmocskoló, a szarvasmarhát is megölő, a hízót a pajtából kiemelő, az embereket megskalpoló ellenséget.
A Dobriczában a vadőr figyelmesen hallgatta az én medvés történeteimet. A Nagyhagymás sziklapárkányain gombászás közben láttam kérgétől meghántott fenyőfákat. (,,Feni a medve a körmét? - tulajdonképpen a kukacokért szaggatja fel a kérget és a szijácsot.) Gajzágó Áron jóvoltából voltam olyan helyen, ahova medve előző este ásta el az általa elpusztított szarvasmarhát, felidéztem a fiam és kirándulótársai történetét, amikor a jeges víz forgójába esett bocsot a Vargyas-völgyében kimentették, és ölben vitték ki a biztonságos helyre, ahol esetleg az anyja rátalál. Nyilván, egyikünk sem gondolt arra, hogy medve mama valahol őrizheti az elásott tehénhúst, vagy a maga módján honorálhatja azt is, hogy az őrülten kavargó vízbe beleesett mackót felélesztik és szabadon bocsátják.
Rácz Pál nagy tapasztalatú vadász - Afrikában is vadászott -, nem halványította az én medvés történeteim fényét azzal, hogy a maga történettárából előhúzzon néhányat, és engem megfosszon a mesélés sikerélményétől.
Ehelyett arról szólott, hogy az ő őrjáratához (canton) 1100 hektár erdő tartozik. A medveállomány valóban megcsappant, mostanság egy hetet, kettőt is kell várnia, hogy medvét lásson. A Kárpátok Géniuszának idején egy fél óra alatt 13 medvét is szemlézett, volt időszak, amikor 43 medvét tudtak egymástól név szerint is megkülönböztetni.
A medve tulajdonképpen félénk állat, ha az ág egyet roppan, már arrébb áll. Hányszor akarják a vadőrök, hogy medvét mutassanak a vendégnek, s ez rendszerint nem sikerül. Olyan esetük is volt, amikor hajtásban a megijedt anyamedve a bocsait is elhagyta. Málnásfürdőn így fogtak be valamikor két bocsot, s nevelték cuclival. A málna- és eperszedők a folytonos hangoskodással, kiabálással védekeznek a medve ellen, illetve ezzel riasztják el. Akkor lehet a medve veszélyes, ha boccsal van, vagy meglepetésszerûen kerül közelébe az ember, amit az állat támadásnak vél.
Nos, néhány namíbiai vadászkaland meghallgatása és a trófeák megtekintése után indulunk haza, amikor Rácz Pál fékez és megáll, s maga is meglepődve mondja, hogy né, itt van Keresztes Gyula ,,szénacsinálóban?, akit olyan kegyetlenül megcsúfolt az anyamedve.
A Keresztes família a kaszálógépet kínozza a derékmagasságú, tömött fûvel. Gyula - bátyjával együtt, aki jelen volt a baleset idején is - közlékeny. Gyula a történet minden mozzanatára emlékszik. A medve kilépett a bokor mögül, s óriásira tátott szájjal a fejéhez kapott. Most is előtte van az a pillanat, amit nem kíván az ember senkinek.
Utána rengeteget szenvedett, vitték mindenhová, mûtötték, próbálták rendbe szedni az arcát. Itt van róla a nyugta, immár nincs mit tenni, így kell élni az életet.
Nem szenveleg, nem sajnáltatja magát, olyan természetesen beszél a szörnyûséges balesetről, mint ahogyan a bátyjával egymás szavába vágva a szénacsinálás dolgairól szólnak.
Dobriczai utunk másnapján itthon az a hír fogadott: a brassói Rakodóban a kukázó medve súlyosan megsebesített két kíváncsiskodó férfit, s a brassói polgármester kiadta a parancsot, hogy minden guberáló medvét lőjenek ki.
Tudtuk, hogy ebből se lesz semmi.
A kárpáti barnamedve nemzetközi egyezményekbe foglaltan kiemelten védett húsevő nagyvad. És Románia éppen ezekben a hetekben-hónapokban keveredett kellemetlen medvés kalandokba a politikai vadaskertekben.
Arról, hogy Brigitte Bardot medvementő ügyködése folytán Adrian N?stase kormányfő párizsi látogatása során Jacques Chirac államfő Jean-Pierre Raffarin kormányfő társaságában miként került csapdahelyzetbe, a folytatásban szólunk.
Brigitte Bardot, a világhírû színésznő mostani fellépése érthetővé teszi, hogy miért nem mészárolják le a brassói guberáló medvéket.
Sylvester Lajos