
Hlavathy Károlynak
Tulajdonképpen mindég egy szélmalomban szerettem volna élni,
vagy egy világítótoronyban, de hát itt nincsen tenger.
Ha lenne is világítótorony, minek égetném a tüzeket?
A Thétisz tenger régen eltûnt, felszívódott,
csak kagylómaradványok jelzik ittlétét, ha ásás közben előtûnnek a
földből, búg bennük Atlantisz, egykori hatalmas viharokat idéznek.
Erre nem járnak hajók, így el sem tévedhetnek a ködben.
Felesleges a jelzőtûz, Odüsszeusz sem jár erre soha.
Szelek viszont dühöngenek errefelé is, naná!
Időnként úgy beindul a Nemere, hogy a tömbházak eresztékei
recsegnek-ropognak. Félő, hogy végül elszabadulnak házaink,
elszállnak valamerre a világba
s itt maradunk hazátlanul. Időnként fájdalmasabbanlágyabban
fúj a környék híres szele, ilyenkor összekoccannak a vitrinben a
poharak, s bennünket átjár valami erőtlen remegés.
Igen, ez a szélmalom, azt hiszem, meg is felelne.
Ötvenhat éves vagyok, csökkennek az igényeim.
Kilenc ablakszemen át leskelődhetne a körülöttem
ólálkodó halál.
Kilenc ablakszemen át leshetném a felkelő napot,
ahogy lángra lobbantja az elárvult mezőket,
az emlékezetbe számûzve az árnyakat.
Mert éjszakánként, a pulzáló lila lidércfények között
rendszeresen feltûnnek barátaim:
Zsiga, Ferkó, Imre, Dani, Előd?
Feltûnnek mindannyian, akik már nem lehetnének itt.
Az elágazó ösvények kertjéből jönnek, ahogy Borges nevezte,
egyebekben találóan a másvilágot,
de a tomboló napsütés eltünteti őket is.
Megremegnek szélmalmom körül a tetőre boruló,
a házat szívósan védelmező faágak.
Dagadnak a malom vitorlái, szél kél.
Megmozdulnak a vitorlák, forogni-pörögni kezdenek.
Ilyenkor sajnálom, hogy megint elkéstem.
Hogy nem mûködik már az egész, hogy elromlott a szerkezet.
Egy másik életemben szekerek is roboghatnának erre,
szeles időben.
?rletni jöhetnének a környék szorgos gazdái.
A homályban finoman hibbanhatnának el a szálló porszemek.
És a liszt végül beborítana mindent, engem is.
Olyan lennék végre, mint amilyen mindég is akartam
lenni: fehér bohóc.
De hát ilyen az én formám.
Nekem már csak romos állapotában jutott ez a szélmalom is.
De amikor felkel a nap, és magába szippantja a lidércfényeket,
kimászok a malom tetejére,
és a pókhálószerûen fölém boruló ágak közül figyelve
hogyan rohannak neki kutyáim a mezőnek.
Végre megnyugszom. Ez a szabadság.
Élhetnék így is, magányos középpont magányos körben.
Esténként tüzet is gyújthatnék kis vaskályhámban,
s ülhetnék mellette, mint Makk ász apó. Várhatnék.
Most már csupán azt kellene tisztázni, mikor történik mindez?
Ha a távoli patakból kifognám az aranyhalat,
ha nem is három - elvégre posztkommunista aranyhal! -, de legalább
egyetlen kívánságom teljesíthetné,
választhatnék időt magamnak, eldönthetném, hogy a környék
zaklatott történetének melyik szakaszában szeretnék gubbasztani
ebben a lerobbant szélmalomban, a szelek
muzsikájában gyönyörködve s írva a rom történetét,
poétikáját, esztétikáját, metafizikáját.
Székelyföld mindig zöld,
de nehezen találni történetében nyugodalmasabb esztendőket.
Itt mindig akartak valamit mások.
Hol kolera dühöngött, csuma, fekete halál.
Hol törökök perzselték fel a falvakat, hol a muszka medve jött
háztûznézőbe, hol a románok vettek kézhez bennünket, hol a
labancok, hol a tatárok elől menekültek erdőbe a népek,
hol agitátorok járták a vidéket: ?alája írja-e? gondolja meg!?
A liberátorokról most nem is akarok beszélni.
Hasukban bombákkal húznak el másik időben a malom fölött,
s én a mezőn hanyatt fekve figyelem őket, csillámló szitakötők?
Az aranyhal nevet.
Tudnak-e nevetni az aranyhalak?
És máris dzsidások lovagolnak felém, németül karattyolnak.
Újra nem tudom, mikor történik mindez?
Zuhanok
Eszelősen pörög körülöttem az erdélyi történet?
Dagadnak a malom vitorlái, dolgaink romoltak. Folyt a nagy
protokoll.
Uralgott a passzív rezisztencia.
Bethlen Gábornak föl kellett adnia Lippát.
Proteus a Thétisz tenger partján alakoskodott, míg
tengeralattjáróvá
nem lett,
de még mindég jobban járt, mint Ariel, akiből mosóporreklám.
A csukott ajak és nyitott szem hősei elfordultak.
A román elvtársak bírálták az elvtelen magyar egységet.
Budai Nagy Antal eltûnt a csatában. Váradit és Bartalist
kivégezték.
Vértesek dúlták a vidéket. Folyt a kollektivizálás.
Ágyúzták Madéfalvát. Tüzes vastrónusra ültették
Dózsa Györgyöt.
Tilos volt leírni a helységneveket magyarul.
Sem Kós Károly, sem Wesselényi Miklós nem tudta megteremteni
Erdélyt.
Enyedet fölperzselték. Tombolt a véres farsang.
Ady csucsai házuk ablakából nézte a menekülőket.
Üdvözlet a győzőnek!
Kurkó Gyárfás megőrült a börtönben. György barát fáradhatatlanul
alakoskodott.
Dörögtek a hídon Gábor Áron ágyúi.
Apáczait a toronyból akarták lehajítani.
Jöttek-mentek a peregrinusok, a kivándorlóhajók, az agitátorok.
És az égről Márton Áron égő szemébe költözött a remény.
Akkor hát melyik időben szeretnél élni? Az aranyhal vállat vont. (Van
válla?)
Éjszaka tizenkettőkor - ez a szellemek órája Zsiga és Ferkó, Dani, Imre, Előd, Gázsó, Nemes János és Gerzson
Bejönnek a szélmalomba, résztvevően néznek.
,,Hát ez lett belőled - somolyognak -, hát így ért véget egy magát nem
kímélő tékozló élet??
S én kilenc ablakszemen át láthatom, hogyan úszik a hold,
ez a vérveres, kacér asszonyszem a lapály felett.
A sötétség kárpitja hasadozni kezd az eszelős ezüstöszöld fényben
ki-kivillannak a romok, mint krinolinban libegő szépasszonyok bokái.
Eltûnnek barátaim árnyai. Zsiga, a rangidős még visszaszól a válla
felett:
,,Gyere már, várunk, biztos helyed van a mennyei Sugásban!??
De én a kutyáimat figyelem, amint igézetten bámulják a holdat
és foszforeszkál a szőrük?
Aztán feltámad a szél, és forogni kezdenek a mesebeli szélmalom
vitorlái?
2004. március 30.
Bogdán László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.