Máról holnapra: Fogyunk, kopunk, butulunk

2004. július 19., hétfő, Archívum 2003–2007

A gimnáziumok és líceumok záróvizsgái utáni eredményhirdetést évek óta súlyos drámaként éli meg a magyar közösség. Ilyenkor derül ki - hangsúlyosabban a nyolc osztályt végzettek körében -, hogy gyermekeink felkészültsége sok kívánnivalót hagy maga után, ráadásul gyengén vagy alig tudnak románul. Néhány hétig beszélünk, írunk róla, aztán elkönyveljük, hogy ősztől ismét több százas nagyságrenddel kevesebben indulnak középiskolába. S jajongunk, hogy ez az anyagi javaiból kiforgatott, az előrejutás útján döcögve haladó, a korlátozott gazdasági lehetőségek miatt hátrányos helyzetben élő, számbélileg egyre zsugorodó magyar közösség mind intellektuálisan, mind gazdasági téren egyre beszorítottabb helyzetbe kerül. A fiatalok menni szeretnének, maguk mögött hagyni azt a világot, mely - szüleik - szándékos vagy szándéktalan közremûködésével lakhatatlanná vált. A közép- és idősebb nemzedék anélkül, hogy a fiatalok reális élet- és pályalehetőségét felmérné, valós képe lenne arról, mit érhet el az érettségizett vagy ne adj? isten, egyetemet végzett fiatal, ha itthon marad, élete során felszedett szólamok mögé rejtőzve az itthon maradás, a kitartás, a szülőföld megőrzésének nemes feladatáról beszél. Akár az RMDSZ vagy a szocliberális magyar kormány.
Tudjuk, sem itthon megmaradni, sem a világban érvényesülni nem egyszerû dolog, mindkettőhöz átlagon felüli tudás, az információs társadalom igen magas szintû elvárásainak való megfelelés szükségeltetik, különben, akár marad, akár megy a fiatal, a társadalom alsó rétegeit gyarapítja.
Románia eddig legalábbis nem tudta oktatási rendszerét a kor követelményeihez alakítani, sem a középiskolák, sem az egyetemek - a csúcsteljesítményeket leszámítva - nem a huszonegyedik század elvárásainak megfelelő szinten és minőségben tanítanak, ezért tûnnek eltévedt lovasoknak a fiatal diplomások, s ezért érzi úgy 60-70 százalékuk, hogy ha befejezte tanulmányait, legjobb, ha külföldre távozik. A magyar középiskolát, egyetemet végzettek elvágyódása sem kisebb, az országos kutatási adatok szerint körülbelül ugyanilyen százalékban hagynák el ideiglenesen vagy véglegesen szülőföldjüket. ?náluk - ha végig magyar oktatási rendszerben tanultak - bejön az az indok is, hogy nem tudnak jól románul, s ha már meg kell tanulni az érvényesüléshez egy-két idegen nyelvet, akkor az legyen a német, az angol vagy a francia.
A képességi vizsgán most elhasalt tanulókkal kicsit más a helyzet. ?k olyan oktatási rendszerben végezték rövid, kétes eredményû tanulmányaikat, melyben négyévenként a kormányváltásokkal párhuzamosan reformtervet is cseréltek, mindenik kormány más és más célokat határozott meg, de végigvinni egyik sem tudta, szétzilálták az iskolarendszert, de nem sikerült a régi helyett olyan újat alkotniuk, melyben a gyermek állna a központban, természetesen a jól felkészült, jól megfizetett és általános társadalmi megbecsülésnek örvendő pedagógus mellett. S nem sikerült e majdnem másfél évtizedes időszak alatt azt sem elérni, hogy a politika, a nemzeti kizárólagosság avítt elve távol maradjon az oktatástól. Hogy a magyar, de szlovák vagy török, tatár, illetve ukrán gyermekeket a modern pedagógia és módszertan eszközeire támaszkodva tanítsák meg a román nyelv és irodalomra, az ország történelmére és földrajzára, ne talpig trikolórba öltözött honatyák habókos elképzelése szerint. A sokat vitatott tanügyi törvényt az elmúlt hat-hét esztendő alatt az RMDSZ meg sem próbálta megváltoztatni, a magyar egyetemekért folyó küzdelemben elveszett az igazi cél: minőségi oktatás az elemi, általános és középiskolákban, valamint a fiatal magyar értelmiség újratermelése a felsőfokú képzésben.
A minőségi oktatás helyett pótvizsgaszesszióért harcolunk, közben szolgasorba taszításunkról siránkozunk, s nem vesszük észre, hogy mi, szülők sem álltunk a helyzet magaslatán, képviselőinktől nem követeltük meg, hogy módosíttassák az elavult törvényeket, gyermekeinket nem tanítottuk meg arra az egyszerû igazságra, hogy tanulniuk kell, kétszer-háromszor annyit, ha érvényesülni akarnak, mint román társaiknak. S ez lett az eredmény.
Simó Erzsébet
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-07-17: Archívum 2003–2007 - :

egyéb

2004-07-19: Archívum 2003–2007 - :

Többségbe került a magánerdő