2.
Brigitte Bardot, az állatvédő mozgalom elszánt harcosa a nevét viselő alapítvány képviseletében előbb a Romániai Vadászok és Horgászok Egyesületének elnökével, Nicolae ?elaruval váltott levelet, majd Adrian N?stase franciaországi látogatását megelőzően Jacques Chirac francia államelnököt és Jean-Pierre Raffarin miniszterelnököt győzte meg, hogy a találkozó alkalmával nyilatkozzanak elítélően ,,a medvék és farkasok Romániában történő mészárlása? miatt. A román miniszterelnök számára rendkívül kellemetlen incidensről az Erdélyi Nimród idei május-júniusi számának Természetvédelem rovatában találunk részletes ismertetőt.
,,A France Presse jelentése szerint a N?staséra szánt harminc perc túlnyomó részét Chirac elnök arra használta, hogy kifejezze mélységes elégedetlenségét a Romániában is védett állatfajok lemészárlásáért - olvashatjuk az idézett lapban -, és hogy a vadászok fölött éppen a bukaresti kormány ?feje? gyakorol védnökséget. (?) A két francia államférfi magatartása jórészt annak a fokozott nemzetközi kampánynak tulajdonítható, amelyet a romániai AVES Alapítvány kezdeményezett. Ehhez járulnak még az EU bővítési biztosának, Günther Verheugennek az év elején megfogalmazott nyilatkozatai, amelyek elismerik az AVES Alapítvány jelentéseit, és aki afölötti aggodalmának adott hangot, hogy Romániában mészárolják a barnamedvéket, miközben a szóban forgó fajt a Berni Egyezmény és a román törvények is szigorúan védettnek nyilvánítják.?
Az említett alapítvány az Erdélyi Nimród több számában a Hargita megyei medvevadászatok kapcsán közölt leleplező adatokat és bő fotódokumentációs anyagot. Ezek ismeretében válik érthetővé, hogy a Brassó külvárosában bocsait védő anyamedve támadása kapcsán a helyi vezetés ,,medveölő indulatait? a szakminisztérium miért lohasztotta le, és rendelte el a kukázó medvék befogását és áttelepítési kísérletét távolabbi medveélettérbe.
A téma napi időszerûségén túl, mivel a kárpáti barnamedve sorsa a hazai és a nemzetközi érdeklődés fő sodrába került, tekintsünk bele a mai állapotokat is meghatározó medvevadászati előzményekbe és az egyes medvepopulációk ,,identitásvesztését? előidéző folyamatokba.
Medvét kell ölnünk, hogy medvénk legyen?
Az USA-ban élő egyik székelyföldi fiatalember, akit szakmája és hivatása is a természethez köt, néhány hónappal ezelőtt postázta címemre az Atlantic Monthly múlt évi augusztusi számát David Quammen A medvék hóhéra címû nagy ívû esszéjével. Akinek a hóhérlás és a medve szó összekapcsolására sem ugrana be a Kárpátok Géniuszának a neve, azt eligazítja az alcím: Negyedszázados diktátorsága alatt Nicolae Ceau?escu olyan rosszul bánt Románia barnamedvéivel, mint az emberekkel. Csak a vadőrök ismerték a szörnyû valóságot.
,,Románia keleti hegyeiben, észak felé, a Brassó irányába haladó rémisztő kétsávos mûút mentén található a Muzeul Cinegetic al Carpa?ilor - írja a szerző. Lazán fordítva a Kárpátok Vadászmúzeuma. - Nem vonzza mágnesként a nemzetközi turistákat, és még a jobb útikalauzban sem található meg. (?) Lényegét tekintve alig különbözik egy koponyákkal és prémekkel megtöltött raktárhelyiségtől. De bárki számára, akit érdekel a táj és emlékezet, az ember és a veszedelmes vadak közti bonyolult kapcsolat, a román történelem és Románia leghírhedtebb zsarnokának élete és halála, érdemes e helyet meglátogatni. (?) A legtöbb itt látható, rekordok könyvébe illő állatot Nicolae Ceau?escu lőtte - teszi hozzá ambivalens büszkeséggel. Nem kell magyaráznia, hogy ki volt. Ennek ellenére Ceause?cu neve feltûnően hiányzik innen. (?) Semmi információ arról, hogy ki ölt és mit. Mindezt csak szóban közli a hölgy. Igen, Ceau?escu. Igen, ismét Ceau?escu. És még van Ceause?cu-trófeánk elraktározva is - dicsekszi. (?) Egy posztkommunista múzeum, amelynek állománya kétségtelen bizonyítéka egyrészt az ország páratlanul gazdag vadállományának, másrészt annak, hogy milyen mértékben fosztotta ki mindezt a kincset a kommunista érában egy veszedelmes perszóna, aki magát nagy vadásznak képzelte. (?)
Idegenvezetőnk a vadkanok között kalauzol tovább, és én követem a legbelsőbb szobába, amelyet a látottak ragyogó betetőzésének szántak. A szoba nyugati falát egymagában betölti a kollekció dísze: egy hatalmas medvebőr. Ez a trófea - legalábbis a fiatal nő állítása szerint - a legnagyobb medvebőr a világon. Az állatot, amely viselte, N. Ceau?escu lőtte. (?) Aztán a nő hangja hirtelen dicsekvőből beismerővé válik. El kell mondanom, hogy ezt a medvét mesterségesen táplálták. Zsákmánynak Ceau?escu számára. (?)?
David Quammen rutinosan jó érzékkel cserkészi be az önmagában is izgalmas témát. Történeti dokumentációra és bennfentes adatközlőkre alapozva nyomon követi a ma Romániához tartozó Kárpátok medveállományának alakulását. 1940-ben kb. ezer medve volt az országban, ez az egyedszám 1950-re nyolcszázötvenre esett vissza. 1951-re, amikor Ceau?escu még csak egy figura volt a központi pártapparátusban, a medvék száma mintegy ezerötszázra nő, két év múltán az Ursus arctos arctost - a kárpáti barnamedvét - védetté nyilvánítják. Ekkor 2400 egyedet tartanak nyilván. 1960-ban 3300, 1965-ben 4014 medvét számlálnak.
,,?Kezdetben Ceausescu sem mutatott érdeklődést az erdei vadászat iránt. De a ?60-as évek vége felé, amikor az ország legfőbb vezéreként megerősítette hatalmát, felfedezte a vadászat nyújtotta izgalmakat, és lelkesedni kezdett értte - pontosabban azért a vadászatért, amelyet csak egy zsarnok tud véghezvinni és egy nagyzási hóbortban szenvedő egoista képes élvezni? - írja David Quammen.
Az amerikai szerző esszéjének törzsanyagát az egykori - és mai - vadőrök, vadászmesterek visszaemlékezéséből ,,hozza össze?, az élmények konkrét vadászatok szervezésének és lebonyolításának eseményeit is tartalmazzák. Mindannyi meghökkentő és vérfagyasztó. David Quammen Ceau?escu egyik - később könyvet is író - vadászmesterét idézi:
,,(?) Crisan főnöke (Ceausescu) valóban egy mészáros volt, nem igazi vadász. Például addig lőtt vadul egy állatra, amíg az összeesett vagy elmenekült. Ha egy szarvasbikát sebzett meg, azt parancsolta Cri?annak és a többi kísérőnek, hogy keressék meg és hozzák el neki a trófeát. Hogyha nem találta el, akkor azt mondták neki, hogy a szarvas megsebesült, és meg fogják találni. Ilyenkor a szarvast vagy egy hasonlót kilőttek, és odavitték neki. Néha több szarvasbikát találtunk meg, mint amennyit lelőtt - írta Cri?an. - Egyszer vadászat után az egyik párttikár hívta fel, és jelentette, hogy mind a hat szarvast megtalálták. A fenét - mondta Ceau?escu -, hogy találhattak meg hatot, amikor én csak négyet lőttem??
Guberáló medvék
David Quammen romániai dokumentálódása seregnyi kétely megfogalmazására is alkalmat teremt. De listája természetesen korántsem teljes. A ,,guberáló medvetípus? kialakulásával kapcsolatos információk például nem jutottak el hozzá, hisz másképp elképzelhetetlen, hogy a világon első ízben létesített romániai ,,bocsnevelési? kísérleti telepről esszéjében ne essék szó. A témát Sepsi Árpád etológus az Erdélyi Nimród tavalyi 2-3. számában megdöbbentő történet feltárásával vezeti föl. A Kárpátok külső peremén, egy Rîu?or nevû helységben 1974-81 között 227 medvebocsot neveltek - az ,,árván maradt mackók? anyját sok esetben ,,likvidálták? -, a ,,medveóvodát? azzal a céllal létesítették, hogy nagyobb pontszámú trófeák nyerésére alkalmas egyedek kitenyésztését megalapozzák. Másfél évi ,,nevelés? után a süldőkorú állatokat helikoptereken hordták szét az ország medvés élőhelynek minősülő területeire. Sepsi Árpád következtetései szerint a normálistól eltérő viselkedésformák kialakulásában a széttelepített nagyszámú ,,előnevelt? egyed is szerepet játszik. Ezek és utódaik átörökítik a szülők tulajdonságait, a vadász puskacsöve elé kerülő medve az ember közelségét megszokva élelemre, barátságra vár - és ehelyett golyót kap.
Romániában a civil szférában és a szakemberek körében a nagyragadozók vadászatával kapcsolatosan élénk vita bontakozott ki. Ezt az is időszerûvé teszi, hogy a ,,nagy elődök? viselkedési szokásait a mába átörökítő posztkommunista politikai elitnek is fő kedvtelése a vadászat. A jelenség megítélése változatos, a helyi lakosságot általában irritálja a vadállomány kártétele, az elvtársi, illetve úri passziónak minősülő rossz emlékû vadászat, és a mostanság is előforduló puskás túlkapások miatt felháborodva szemlélik ezt az újra ,,elvaduló? világot. Az itt-ott bekövetkező tragédiák - a medvék néha megskalpolnak egy-egy erdőjárót - agresszív indulatokat gerjesztenek a ,,tetteikért? felelősségre nem vonható állatok ellen. Bocsokat, befogott vagy a településekre betévedt medvéket vernek agyon, kínoznak halálra, mielőtt a hatóságiak a helyszínre érkeznének. És megtörténik, hogy ők sem kedvesnővéri vagy mentőszolgálatot teljesítenek.
Székelyudvarhelyen a Szeley-Szabó László vezette AVES Alapítvány dolgozott ki és kezdeményezett országos medvevédelmi programot a kilövési keret csökkentéséért, a zárt vadlesek használatának betiltásáért, valamint a medvék dögökkel való etetésének megszüntetéséért. ,,Mi, természetvédők a medvéinkkel együtt szeretnénk az EU-hoz csatlakozni, és remélhető, hogy a csatlakozásig sikerül megvédenünk a hargitai fenyvesek királyát. Az EU-ban már teljes védelmet biztosít számukra a törvény, nem lehet őket egyszerûen lemészárolni, mint manapság Székelyföldön.?
Adrian N?stase román kormányfő szerint a medvék száma Romániában jelenleg 4750 körüli - mintegy fele az 1988-as állománynak. A kormányfő a romániai medvepopuláció védelmében okvetetlenkedő nyugat-európaiakat azzal intette le, hogy ,,(?) hazánk az egyetlen olyan európai ország, ahol valóban jelentős barnamedve-populáció él, és nem kell elfogadnia olyan országok szakértőinek tanácsait, ahol ez a faj már kihalt. Pontosan tisztában vagyunk a kérdéssel, és azt akarjuk - jelentette ki N?stase, aláhúzva, hogy a vadászatot szigorúan szabályozzák annak érdekében, hogy megteremtsék az egyensúlyt az állomány létszáma és a táplálékmennyiség között? - közölte a Rompres.
Üzleti vadásztatás
David Quammen idézett esszéjében az üzleti jellegû vadásztatás romániai aspektusainak is figyelmet szentel. A bérvadászattal kapcsolatos pró és kontra érveket a sepsiszentgyörgyi székhelyû Abies Hunting Vadásztató Társaság elnökével, Sárkány Árpád erdőmérnök-vadászmesterrel folytatott beszélgetésre alapozza.
,,Az, hogy az üzleti jellegû vadászat a legjobb útja-módja-e egy bizonyos vadállomány megőrzésének, már egészen más kérdés - írja a szerző. - Sárkány Árpád állítja, hogy igen, érvelése szerint, ha nem létezne medvevadászat, a medveállomány pusztulásra lenne ítélve, és hamarosan eltûnne Romániából. Miért? Mert semmiféle gazdasági érdek nem fûződne ehhez a fajhoz. Azok nélkül a vadászati illetékek nélkül, amelyek az erdészeti szakosztályhoz folynak be, és azok nélkül a díjak nélkül, amelyekből a helyi vállalkozások részesednek (ellátás, szállás, utazás, taxi), a vadászathoz kapcsolódó ügyigazgatási, gazdálkodási egységek, üzletágak eltûnnének, az etetés megszûnne, és a medvék élettere eltûnne, helyét átvennék a fakitermelés és a termőföld terjeszkedésének más formái a megkeseredett román gazdaságban. Hogy medvénk legyen, medvét kell ölnünk. (?)
De az anyagilag ösztönző intézkedések és a végrehajtási módszerek részletei közötti fennakadáson túl nem találok ésszerû ellenérvet.?
Az ellentmondások feloldásának igénye nélkül, éppen erdélyi tapasztalatokra alapozva mondhatjuk, hogy nem a külföldiek bérvadászata, nem is a vadászati szabályokat respektáló vadászsport hazai mûvelése veszélyezteti, hanem a homo sapiens bizonyos egyedeinek és csoportjainak deviáns viselkedésformái, az orvvadászat, a szabályok és törvények betartásának mellőzése, a társadalmat rákos áttétekkel átszövő korrupció okozza a vadállomány mértéken felüli csökkenését.
A Hargita megyei botrányok és kivizsgálások után lényegesen csökkentették a medvekilövési kvótákat. Érdekes az is, hogy a kíváncsiskodó férfiakra rontó, a bocsait védelmező anyamedve és a fiatal medvék kilövésének elhamarkodott szándéka a környék lakóiban is ellenkezést váltott ki.
Sylvester Lajos