Dózsa György senkié és minden magyaré. Az elhíresült székely parasztvezér, pórtábornok a léte és nemléte között eltelt közel félezer esztendőben volt már szabadságharcok szimbóluma, az osztályharcos kizárólagosság kisajátított jelképe (,,parasztököl vasököl, oda sújt le, hova köll!?), volt magyar pozitivista történészek nem is indokolatlan kritikájának tárgya, volt - és lesz! - iskolák, kultúrházak, falvak, termelőszövetkezetek, egyesületek névadója, zászló és harci stindárdum, volt a Kárpát-medence népei megbékélésének eléggé erőltetett eszmei megtestesítője, volt csodálatos irodalmi és zenei mûvek hőse (Eötvös, Petőfi, Erkel, Ady, József Attila, Illyés Gyula), csak az nem volt még, ami vélhetően lehetett életében: egy indulatos, a népét is ért sérelmek iszonyatosan dühös megtorlója, ki az ideológiát ehhez nem Münster Tamástól tanulta, hanem székely nemzetsége és saját bőrén, s úgy akart igazságot tenni e földön, hogy egy más, igazabb országot teremtsen.
A legnagyobb európai parasztháború vezére volt, s ha a róla kortársként író német szerző bizonyos borzadállyal is írt tetteiről, annyit mindenképpen elismert, hogy hozzá fogható bátor férfiút akkortájt nem tudott hátán e kontinens. Néki tulajdonítják az elhíresült ceglédi beszédet, de lehet, hogy azt Mészáros Lőrinc, a helybéli plébános, a parasztháború igazi ,,ideológusa? írta le és mondta el, s Dózsa György csak vezéri főbólintását adta az emberi egyenlőségért kiáltó, legszebb korabeli dokumentumhoz.
Dózsát nem lett volna szabad, ma sem szabad egyoldalúan, tendenciózusan megítélni. Mert mondhatjuk rá, hogy a társadalmi igazságosság bajnoka vala, de azt is mondhatjuk, hogy országveszejtő lázadó, ki megbízatásán önhatalmúlag igazítva, szerencsétlen és kétségbeesett jobbágyhadait nem a török, hanem saját nyúzóik, főuraik és főpapjaik ellen vezette. Mit is gondolhatott e szabadságeszmények csecsén fölnevelkedett székely köznemes, Dálnok (vagy Makkfalva, bármelyik székely község) szülötte, mit gondolhatott mást, mint azt, hogy a külellenség előtt elébb a bajok okozóival kell rendezni a számlákat, s a ,,kiváltságos nemzet? helyett a magyar nép egészét kell az ország birtokosaivá, a nemzetvédelem alapjává tenni.
Legyőzték, letiporták (ő vélhetően pontosan számolt ezzel, hiszen kiválóan képzett katona és seregvezér volt), de legyőzői kétes értékû diadalukban igazolták őt legfényesebben: egy szélsőségesen rendi kiváltságokra alapozott, anarchiától megvert Magyarország nem védhette meg magát a nyilvánvalóan fölényben lévő oszmán katonai fenyegetéstől. Werbőczy István Tripartituma nem segíthetett az országon.
Mi lett volna, ha Dózsa György valóban Magyarország királyává lesz, s Bakócz Tamás prímás - kénytelen-kelletlen - az ő fejére teszi Szent István koronáját?! Beleborzong a lélek, mert bármennyire abszurdnak tûnik, így is történhetett volna. De történt, ahogy történt, ő mégis király volt. A mienk, a hazáért, népért, nemzetért rikoltóké.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.