Szomorú, mert elhunytról, temetésről szól. Intő, mert a halálnak nincs nemzetisége. A gyásznak sincs! Az emberi érzelmek nemzetköziek. Legalábbis béke idején, amikor a nyelv és a vallás nem emel betonfalat az együtt élni kényszerülők közé. És megpróbálják megosztani örömüket, bánatukat a más anyanyelvûek, vallásúak, az egy városban-faluban, az egy munkahelyen dolgozók?
Minden temetés intő példája, hogy nincs értelme a gyûlöletnek s viszálynak e rövid földi létben, s legalább akkor tartsunk össze, s osztozzunk a kenyerét mellettünk kereső bánatában, mikor rászakad minden fájdalom legszomorúbbja, a gyász! A legközelebbi hozzátartozó, az élettárs, a gyerek vagy szülő elvesztésébe talán sosem lehet beletörődni?
Az aránylag még fiatal feleségre, édesanyára orvul támadt az alattomos betegség, majd a hirtelen halál. A kis, magánosított cég többnyire román ajkú vezetősége és alkalmazottai akkor álltak a székelymagyar munkatársuk mellé, amikor a legnagyobb lelki támaszra volt szüksége. T. mérnök úr a temetés előtt egy nappal embertől emberig járt, értesítette a gépkezelőket és lángvágókat, hogy másnap csak ebédszünetig dolgoznak. Hogy legyen idő tisztálkodásra, a gyászruha felöltésére, és hogy idejében megjelenhessenek a gyászszertartáson. És a temetés napján, a papi prédikáció és búcsúztatás hivatalos órájának kezdése előtt negyvenöt perccel a kis vállalat minden egyes alkalmazottja, irodások és mûhelyesek a gyász fekete ruhájában, szorosan egymás mellé húzódva tûnődtek az emberi élet végességén és ellentmondásain, sajnálva özvegyet, árvát. A szeretetre, a felesleges gyûlölködésre is gondolva, a fúvószenekar szomorú gyászzenéjét hallgatva állták körül évek óta feketében járó igazgatónőjüket román és magyar munkavállalók. Többségük nem is értette a református tiszteletes szomorú-szép beszédét, de végig kitartottak emberségben betegszabadságos munkatársuk feleségének temetésén, és osztoztak családjának fájdalmában. A REMAT-osok mélyen humánus összetartását, szolidaritását mindennemû választás előtt és után fel kellene mutatni.
Ferenczy L. Tibor
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.