1. ,,Alkotói körünk elnevezésével kezdeném. A Limes elnevezésre gondoltam. Miért? Mert a határon, a végeken, határhelyzetben vagyunk. Háromszorosan is. Etnikailag a peremmagyarság léthelyzete a miénk, szellemtörténetileg a peremeurópaiság, lélektanilag pedig szintén a normális, természetes emberi létezésmód határán, peremén állunk, vegetálunk. A ?limes? a peremlétet, a határhelyzetet jelöli általános értelemben, miközben konkrétabb dolgokat is asszociál - itt húzódott, tudjuk, Erdély területén a római limes, itt húzódik a nyugati és keleti kereszténység és vele a történeti értelemben vett nyugati és keleti Európa határvonala??
2. A fenti mondatokat Molnár Gusztáv a Limes-kör első találkozóján, Bukarestben 1985. szeptember 20-án mondta el. És olvasható A transzcendes remény* - a Limes-kör dokumentumai, 1985-1989 - címû könyvben. Amikor Molnár Gusztáv és barátai - Ágoston Vilmos, Bíró Béla, Bíró Gáspár, Fábián Ernő, Salat Levente, majd a következő vitákon hozzájuk csatlakozó Balázs Sándor, Vekov Károly, Lőrincz Csaba, Cs. Gyimesi Éva, Szilágyi N. Sándor - elhatározzák, hogy rendszeresen fognak találkozni, vitatkozni a ,,helyzetről?, arról, amiben voltunk a nyolcvanas években, számot vetnek több kikerülhetetlen körülménnyel. Elsősorban azzal, hogy a lehetőségek végleg kezdenek bezárulni - autonóm gondolkodásra semmi szükség, ez ellen a gyanakvó hatalom ingerülten és brutálisan lép fel! -; a romániai totalitárius diktatúra kezd elviselhetetlenné válni, ,,a kóros unalom országában? - ahogy Tamás Gáspár Miklós nevezi akkoriban egy interjúban Romániát - ellehetetlenül az élet? Ilyen körülmények között a Limes-kör tevékenysége nyilvánvalóan heroikus vállalkozás, a résztvevőknek számot kell vetniük azzal, hogy mindez az egyre betegesebben, egyre hisztérikusabban gyanakvó hatalom ,,szeme előtt? történik, abban az országban, ahol egy elmenekülő kémfőnök tanúsága szerint már a hetvenes években tíz emberre jutott egy besúgó; ahol az állampolgárok ,,magánélete? a változatos s technikailag világszínvonalon álló (!!!) lehallgató-követő apparátus miatt úgyszólván nem létezik. Mégis vállalják - a viták dokumentumaiból az is kiderül, hogy miért! Ahogy Ágoston Vilmos már az első tanácskozáson kihívóan megfogalmazza: vállalkozásunkban nincsen semmi új, ,,?az elmúlt tizenöt évben mi mást csináltunk? Ugyanezt: igyekeztünk szellemileg tájékozódni és felülemelkedni a körülményeken.?
3. Fábián Ernő Brassóban 1985. november 2-án világosan megfogalmazza: ,,?itt, Kelet-Európában csak egyet tehetünk. Azt, hogy higgadt fejjel és kellő mûveltséggel, tárgyilagosan, tekintet nélkül bármire megírjuk és megvitatjuk a magunk dolgait. Ennyit tehetünk. Ezzel szolgálhatjuk a leginkább a közeledést is ebben a testvértelen univerzumban. Teljesen ki vagyunk szolgáltatva a körülményeknek, ha úgy tetszik, egy másik etnikumnak és egy teljesen reménytelen történelemnek.? Amihez Salat Levente hozzáteszi: ,,?teljesen kanti helyzet?, s később Molnár megfogalmazza azt is, hogy ,,a transzcendens remény (?) nagyon is földi remény, hogy a történelem nem az ilyen-olyan helyzet, hanem maga a történelem is megváltozhat??
4. A történet ismert. A találkozók folytatódnak, kihívva a retorziókat. Molnár elhagyja az országot, és Budapesten a nyolcvanas évek végén Limes címmel egy folyóiratot is megjelentet, és a kötet közli annak a vitának az anyagát is, amely a Limes első és egyetlen számának megjelenése után zajlott jelentékeny résztvevők: Csoóri Sándor, Szabó Miklós, Sós Vilmos, Tóth Sándor közremûködésével. Jegyezzük meg a dátumot: 1989. december 11. Néhány hét múlva, a ,,csillagév? szilveszterén már Kolozsváron ül le a szétvert, de meg nem tört Limes-kör néhány résztvevője, hogy az új, megváltozott helyzetben vitassa meg a problémákat. A kötet végezetül közli a Tusnádon 2002. július 15-én Mi volt a Limes? címmel elhangzó vita anyagát is, ahol néhány résztvevő utólag értékeli a kör tevékenységét. Salat Levente így összegez: a Limes-kör ,,?az én életemben az 1989 decemberében váratlanul nyakunkba szakadt szabadságra való felkészülés iskolája volt??
Bogdán László
* Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2004.
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.