Még három hét, és megyénk labdarúgóéletében is beköszönt a 2004-2005-ös bajnoki év, felcsendül a rajthoz szólító bírói sípszó, megkezdődik a D-osztály maratoni küzdelemsorozata, aztán nem sokkal később rajtol a megyei bajnokság mezőnye is. (A C-osztály egy külön világ, ott szeptember 3-án kezdődik az élet.) Nos, az új bajnoki évről, a teendőkről, elvárásokról beszélgettünk Oláh Józseffel, a megyei labdarúgó-szövetség elnökével.
- Elnök úr, az elmúlt bajnokság tanulságai alapján hogyan képzeli el a küszöbön álló 2004-2005-ös bajnoki évet?
- Nagyobb szigorral, fokozottabb komolysággal kell hozzáállnunk már a rajt pillanatától, hiszen több csapat is pályázik a C-osztályra. A kézdivásárhelyiek jó példája - egészen pontosan az, hogy nem adták el C-osztályos jogukat, és vállalják a megmérettetést - pozitívan hat a D-osztály mezőnyére. Ezért mondtam, hogy több csapat is pályázik a C-osztályra. Meggyőződésem, az új támogatók, szponzorok is kedvet kaptak a csapatok támogatásához, mert túl azon, hogy a futball az üröm mellé sok-sok örömet is szolgál, rájöttek a nagy igazságra: a labdarúgás remek reklámlehetőséget kínál, versenylehetőséget, így aztán nemcsak a bankszámlán versenyezhetnek egymással, hanem a sportpályán is. A csapat érdeme, sikere a támogatók, a szponzorok dicsőségét is szolgálja. Aztán még valami: túl vagyunk az ígérgetésekkel fûszerezett helyhatósági választáson, elérkezett az ideje, hogy a kampányban megfogalmazottakat valóra váltsák az illetékesek. Meggyőződésem, ha a megfogalmazott ígéreteknek legalább felét betartják, megyénk labdarúgása nagy lépést tesz előre. S erre szükség is lesz, hiszen azt szeretné a szövetség és magam is, hogy minden városnak legyen legalább egy C-osztályos csapata.
- A világ labdarúgásában egyre nagyobbak a követelmények, gondolunk itt az edzők képzettségére, a stadionok állapotára, a játékfegyelemre? Ezek a követelmények nem maradhatnak a szövetség figyelmén kívül, tehát ha apró lépésekkel is, de igazodniuk kell, mert különben behozhatatlanra nő a lemaradásunk.
- Így igaz. A szövetség már elő is készítette a bajnoki évre szóló szigorításokat, s ezeket a július 31-én sorra kerülő közgyûlésen - melyen jelen lesznek mind a D-osztályos, mind a megyei bajnokságban szereplő csapatok képviselői - ismertetni is fogjuk. Természetesen, szó lesz a pályák állapotáról - s itt hadd mondjam el, a D-osztályban mintegy tíz csapatnak megfelelő pályája van, így aztán joggal kötelezhetjük a többi hatot is a korszerûsítésre -, a fegyelemről, ezen belül a pénzbüntetések mércéjéről, a jövőben például a piros lapok esetében nem teszünk különbséget az ifik és felnőttek között; az edzőkérdésről - minden csapatnak kell gondoskodnia az edzőről. Ami igen fontos: senki se tekintse fenyegetőzésnek az elmondottakat, hiszen azért teszünk minden lépést, hogy segítsük labdarúgósportunk fejlődését. Észre kell vennie mindenkinek, hogy csak saját erőnkre támaszkodhatunk, hogy csak a saját magunk nevelte játékosok biztosíthatják a sportág jövőjét. Higgyék el, még mindig olcsóbb mulatság játékosokat nevelni, mint importálni!
- Továbbra is marad a D-osztály tizenhatos mezőnye?
- Természetesen. A visszajelzések szerint mind a tizenhat, D-osztályra jogosult csapat vállalja is a megmérettetést. A rajtra augusztus 14-én kerül sor.
- A megnövekedett igények vonatkoznak a megyei bajnokságra is?
- Nem képezhet kivételt ez a mezőny sem. A részt vevő csapatoknak is igazodniuk kell majd a közgyûlésen előterjesztendőkhöz, s velük szemben lesz egy kitétünk is, ez pedig a komolyság. Nem akarunk úgy járni, mint az előző években, hogy néhány együttes rajthoz áll, aztán menet közben meggondolja magát, és cserbenhagyja versenytársait. Aki táncba áll, az járja végig!
- A megyei bajnokság esetében hány csapatos mezőnyre gondol a szövetség?
- Nem akarjuk túllépni a tizenhatos keretet. Az ideális a tizennégyes mezőny lenne? Na, majd meglátjuk, minden a csapatok jelentkezésétől függ, még a rajt időpontja is.
- Az elmúlt bajnokságban igencsak problematikus volt a játékvezetés. A szerkesztőségünkbe érkezett visszajelzések szerint a brassóiak igénybevétele sem oldotta meg a kérdést. Változatlanul sok volt a panasz, a vádaskodás?
- Jómagam sem voltam elégedett. Na de ez már a múltté. Az új bajnokság kezdetén megpróbálunk nagyobb bizalmat hitelezni a mi játékvezetőinknek. Tőlük függ, hogy mennyire tudnak élni a megelőlegezett bizalommal. Ha visszaélnek vele, az új bajnokságban is kérni fogjuk a szomszédok segítségét. Természetesen, menet közben gondoskodunk a játékvezetők képzéséről is.
- Túl a játékvezetőkön igen sok panasz fogalmazódott meg a megfigyelőkre is. Volt, akit mérkőzésrendezéssel vádoltak, volt, akit részrehajlással, a valós tények eltussolásával, volt, aki az alkohol hatása alatt ült le a megfigyelői állásba, volt, aki lem látott, nem hallott.
- Ismerős a téma. Ezért is mondom, tőlük is többet várunk, arra kérjük őket, hogy ne tekintsék rutintevékenységnek a megfigyelést, mert minden kiküldetésük alkalmával ugyanúgy vizsgáznak ők is, mint a játékvezetők. Ébernek, tárgyilagosnak, pártatlannak kell lenniük minden esetben.
- És a csapatvezetők? Mert róluk is szólt a fáma, s a legtöbbször elmarasztalóan.
- Joggal, mert elkövettek néhány kihágást? Meg kell már érteniük, hogy a labdarúgás mindenekelőtt sport, vagy ha így jobb, játék, s mint ilyen, nem szabad üzleti szellemmel közeledni hozzá, mert az mindig a törvényszékre vezet, s az ügyvédek zsebébe viszi a pénzt. Ha gondjuk adódik, probléma vetődik fel, jelentsék. Kivizsgáljuk, orvosoljuk, és ingyen, bérmentve. A pénzük pedig marad a futballra. Arra kérem valamennyiüket, a játékosoknak csak annyit ígérjenek, csak azt ígérjék meg, amit teljesíteni is tudnak.
- Nézzünk egy kicsit távolabbra, hiszen a bajnokság, áthidalva a telet, 2005 tavaszába nyúlik, s ilyen hosszú idő alatt többet lehet tenni a futball érdekében.
- Erre gondoltunk mi is, amikor elhatároztuk, hogy a télire kérjük a csapatoktól, hogy mindenikük készítse el saját belső rendszabályzatát. Nem kell megijedniük a feladattól, tudunk szolgálni ,,mintával?, csak kérniük kell, igényelniük, s ez alapján könnyebb lesz elkészíteniük a szabályzatot.
- A vakációból elmaradt az ifiválogatottak külföldi vendégszereplése?
- Így igaz, tartozunk egy veszprémi úttal. Sajnos, a veszprémiek nem jeleztek vissza, így aztán más partner után kell néznünk. Ha bejön, akkor már az ősz folyamán nyélbe ütjük a vendégszereplést. Megérdemlik, sok a nagyon ügyes, tehetséges fiatal.
- Ezek szerint folytatják a válogatottak összehívását, szerepeltetését, hogy ily módon is segítsék C-osztályos csapatainkat?
- Ami jó, arról nem mondunk le a jövőben sem. Fontos viszont, hogy az érdekelt C-osztályosok is felfigyeljenek igyekezetünkre.
- Elnök úr, van valami óhaja?
- Arra kérem a labdarúgást igazán szerető és nem szerető, de kíváncsi nézőket, hogy a mérkőzéseket tekintsék sportversenynek, játéknak, és ne gladiátorviadalnak. Higgyék el, kellemetlen látvány nekünk is a pálya szélén felsorakozó karhatalom (meggyőződésem, a karhatalmiak is valahogy így éreznek, amikor háttal a játéktérnek, farkasszemet nézve a lelátóval végigállják a kilencven percet), de ha kényszerhelyzetbe kerülünk, kérni fogjuk közbelépésüket.
- Elnök úr, sok sikert az új bajnoki évben, kívánjuk, hogy színvonalas, jó és sportszerû küzdelemben legyen részünk.
- Köszönöm, köszönjük.
Fogarasi Károly