Sport: Olümpiától Athénig

2004. július 26., hétfő, Archívum 2003–2007

38.
A sportjátékok összesített éremtáblázata
Egyesült Államok 26 11 11
Nagy-Britannia 24 20 18
Szovjetunió 21 12 19
Kína 19 17 17
Németország 12 16 12
Magyarország 10 5 6
Dél-Korea 8 12 14
India 8 1 3
Franciaország 7 7 11
Ausztrália 7 5 10
Jugoszlávia 6 14 5
Kuba 5 1 2
Japán 4 8 4
Indonézia 4 5 4
Hollandia 4 4 14
Spanyolország 3 11 6
Svédország 3 7 11
Dánia 3 6 3
Olaszország 3 3 7
Jugoszlávia 3 2 2
Dél-Afrika 3 2 1

Brazília 2-7-9, Csehszlovákia 2-4-3, Pakisztán, Argentína 2-4-2, Oroszország 2-4-1, Lengyelország 2-2-3, Uruguay 2-0-2, Kanada 2-0-1, Belgium 1-4-4, Norvégia 1-2-3, Horvátország 1-2-2, Svájc 1-1-1, Zimbabwe, Nigéria, Kamerun, Új-Zéland 1-0-0, Bulgária 0-3-4, Ausztria 0-3-0, Tajvan 0-2-2, Görögország 0-2-0, Románia 0-1-5, Malajzia 0-1-3, Írország, Mexikó 0-1-1, Peru, Csehország 0-1-0, Litvánia, Észak-Korea 0-0-3, Chile, Ghána 0-0-1.
Mûvészi versenyek
Az 1912-es stockholmi olimpián rendeztek először mûvészeti versenyeket a svéd mûvészek ellenkezése ellenére. Na de korábban a NOB már 1900-ban Párizsban építészeti versenyt írt ki, melyet Henri Monod és Alphonse Laverriere svájci építészek nyertek, és ezt a versenyt már a stockhomi vetélkedő részének tekinti a sporttörténelem. Stockholmban túl az építészeten szobrászatban, festészetben, zenében és irodalomban rendeztek olimpiai versenyt. Irodalomban Georges Horod-Martin Eschbach Óda a sporthoz címû mûvét jutalmazták aranyéremmel. Ekkor senki sem sejtette, hogy a mû szerzője Pierre de Coubertin.

Óda a sporthoz
I.
Istenek ajándéka, Sport! élet éltető vize!
a nehéz munka idejében ki szórod boldog fényedet,
követe vagy te a régen letûnt napoknak,
mikor ifjú örömben mosolygott még az ember,
s fölfelé hágott a Napisten, s kigyúltak a hegyormok,
s távoztakor fénybe merültek a magasságos erdők.
II.
A szépség vagy te, Sport!
a testeket te formálod nemessé,
elûzöl romboló vad szenvedélyeket,
acéllá edzel lankadatlanul.
Lábak, karok, törzsek összhangja és
a tetszetős ütem tőled való.
Bájt és erőt te fûzöl együvé,
szilárddá és rugalmassá te tész.
III.
S igazságos vagy, Sport, igen!
Megértésért s igazságért be sokszor
hiába küzd az ember, hogyha te
nem vagy vele - de nálad fölleli.
Hiába adna kincseket az ugró új rekordért,
s élete minden percét is hiába:
mert csak erő és akarat jelölhet
pályája csúcsán új meg új határt.
IV.
Bátorság vagy te, Sport!
Izom s erő reménye egy lehet csak,
s azt úgy hívják: merészség!
A bátorság nem vakmerő bolondság,
de bátor hit a megszerzett erőben,
nyeglék s hazárdok véletlenre lesnek,
a te merszed, hogy ismered erődet!
V.
Tisztesség vagy te, Sport!
Ha tőled jő, igaz kincs a dicséret,
mert csak derék munkával nyerhető.
A versengésnek görbe útjai
s hitvány fogások sorsa büntetés.
És megvetéssel sújtanák, aki
a pálmát álnok csellel küzdené ki.
VI.
Az öröm vagy te, Sport!
Szavadra testünk örömtől remeg,
ragyog szemünk, erünkben vér viharzik.
És tiszta szárnyra kél a gondolat;
nyomasztó súlytól szabadul a lelkünk,
s boldog létét ujjongva hirdeti.
VII.
A termékenység vagy te, Sport!
Megnemesíted az emberi fajt célratörő úton.
Beteg csírákat elfojtasz, eltüntetsz foltokat,
a tisztaságát bősz méregtől óvod.
Erőtől duzzad az atléta és
fiakra vágyik, akik a babért
dicsőséggel aratják, úgy, miként ő.
VIII.
A haladás vagy te, Sport! Szolgálatodra
ki méltó kíván lenni, az vigyázzon,
hogy teste-lelke egyre jobb legyen,
kerüljön mindent, ami mértéktelen;
tökéletesre törjön ernyedetlen,
s óvja egészségét, legfőbb javát,
mint ki a régi mondásból tanul:
,,Ép testet választ az ép lélek otthonul?.
IX.
A béke vagy te, Sport!
a népeket egymáshoz fûző szép szalag:
és testvérré lesznek mind általad,
önuralomban, rendben és erőben.
Mert önbecsülést tanulnak az ifjak
tőled, s más népek jellemét is éppúgy
megértik s nagyra tartják, hogyha te
tanítod őket túlszárnyalni egymást:
mert versenyed a béke versenye.
(Devecseri Gábor fordítása)

Antwerpenben csak három aranyérem talált gazdára - szobrászatban, zenében és irodalomban -, a másik két mûvészeti ágban, a fesztészetben és az építészetben nem adtak első díjat.
A második párizsi játékokon szintén csak három versenyszámban osztottak aranyérmet: irodalomban, festészetben és szobrászatban. Az építészeti kategóriában aranyérem nem talált gazdára, az ezüstöt pedig Athén kétszeres úszóbajnoka, Hajós Alfréd és Lauber Dezső stadiontervére adták.
Amszterdamban az irodalmi és egyes mûvészeti kategóriákban növelték a versenyszámokat, így aztán kilenc aranyérem talált gazdára. A lírai mûvek kategóriában a lengyel Kazimierz Wierzynski Olimpiai babér címû kötetét díjazták aranyéremmel, az epikai mûvek versenyét a magyar Mező Ferenc nyerte Az olimpiai játékok története címû mûvével.
Wierzynski aranyérmes kötetéből hadd idézzük a Diszkoszvető címû versét - Kerényi Grácia fordításában -, mely oly szépen adja vissza Múron diszkoszvetőjének finom mozdulatait, az ősi testedzési ág sajátos hangulatát:
Dobásom nyitott tenyeremből indul,
dobásom - nem tudni, hová ér -,
tündöklő diszkoszom a ködbe kondul,
mögötte marad a világ, a cél.

Diszkoszom földre hull ragyogva, csengve,
majd fölpattan, s nagy ívben messze száll mint szív, aranyabroncsokba verve,
dobog és lüktet, vadul kalapál.

Mint pisztráng, szökdell helyről helyre újra,
dobásom légből formált büszke híd a világ tüdejét óriásra fújja,
a csillagoknak méri útjait.

A dobást, mely nem törpül semmi célhoz,
szellemként szárnyal a magasba fel,
kezemben tartom, diszkoszvető hérosz,
az örök mozgás tőlem indul el.?
Los Angelesben öt kategória kilenc versenyszámát díjazták, a díjazottak között szerepelt a magyarországi Manno Miltiadész, aki a Birkózók címû szobráért kapott ezüstérmet.
Berlinben tovább nőttek a versenyszámok. A győztesek az aranyérem és az oklevél mellé egy-egy tölgyfacsemetét is kaptak.
Berlinben nyert Franz Sondinger (Felix Dhünen) aranyérmet A futó címû versével, melyben a hős maratoni hírvivő példázásával örökítette meg a maratoni futás hangulatát:
Miltiadész-Athén - ez útirányom.
Akadhat szebb név széles e világon?
Kapaszkodó Nagyon kifulladok.
Lassabban lépj hát! - és itt szárnyra fel!
A dombhátról most roppant táj mutatja,
Mily távol vagy, Athén.

Gondold hát: ez csak indulás,
Itten áll Miltiadész,
Itt hagyja meg, hogy fuss,
És csüggedetlen lélekkel merülj
A vég nélküli síkságra alá.
Torpansz?
Nem, ne pihenj!
Sose pihenj!

Belül kiszáradok. Csak menj! Csak menj!
Hosszú lesz még az út?
Ember, állat, madár nincs.
Csak én vagyok?
Én, egyetlen teremtmény égen, földön,
Vég nélküli futásra kárhoztatva?
Lábam sajog:
Restsége büntetése.
Én jól tudom, hogy mit akar sugallni.

Zihálok, mint
Ha farkas ugatna nyomomban.
Az egyik belemar csípőmbe.
Sikoltanék Csak hörög a száraz torok.
Megfojt.
Belül tépdesi mellemet,
Két combomat azért nyugton mégsem hagyom!

Rohanj, rohanj!
Már felbukkan Athén,
Az aranyló Akropolisz.
(Szabó-Froreich Antal fordítása)

A második londoni olimpián búcsúztak a mûvészeti versenyek. Tizennégy kategóriában nyolc aranyérmet osztottak ki. Bronzérmet kapott Földes Éva Az ifjúság forrása címû epikai mûvéért.
Ez volt a múlt. Hogy milyen lesz az olimpiák jövője? Ezt a finn költőnő, Aale Tynni a Hellász babérja címû aranyérmes versében (Képes Géza fordítása) így körvonalazta még 1948-ban:
Hellász babérja, te büszke, merész!
Küzdők vágya lobog ma feléd.
Évezredeken, íme, átnyúl a kéz,
Hogy elérje szent fád levelét.
Nyugodt-zöld lombkoronád fölött
Öröklét napja időz Büszke fa, nem hajolsz meg senki előtt,
Csak aki győz!

Ó, szépség fája, lombjaidon
Nem aludt ki a fény soha még.
Hősök földje nevelt szabadon
S dédelgetett szelíd ég.
Játékaidat komoly eszme szülé.
Csak a gyáva nem ért meg - néz tagadón Meghitt otthonod Thermopülé
És Marathón.

Hellász babérja, te büszke, csodás!
Hány himnusz koszorúzta neved!
Csúcsod fürkészi a szem, s ragyogás
Szédít, s a szívet vágy rendíti meg.
Fejeden a magasban kék égi sugár ég.
De földbe fúródik gyökér-szövevényed Lombod alatt zajlik a hősi játék,
S nem ér soha véget.

Következik tehát Athén. Soha még át nem élt, nem tapasztalt izgalmak - és az izgalmak mögött settenkedő rettegések - közepette.
Ó, de jó lenne, ha augusztusban előkerülne az az érckorong, diszkosz, ha így jobb, melyre i. e. a VIII. században három görög király, az éliszi Iphitosz, a spártai Lükurgosz és a pizai Kleosztenész egy megállapodást, szerződést vésetett, mely megállapodás - görögül ekecheiria, magyarul istenbéke - szent hellyé nyilvánította Olümpia ligetét, a játékok színhelyét, és arra kötelezett minden görögöt, hogy az olimpiai játékok idejére szüntessenek meg minden fegyveres összetûzést, és jó lenne, ha augusztus 13-ától életbe lépne az a bizonyos istenbéke, hogy az olimpiai stadionba összegyûlők felszabadultan, boldogan fogadhassák a világ körüli útjáról érkező olimpiai lángot:
Jöjj, szent láng! Világolj, melegíts, és ne aludj ki soha!
Áros Károly
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép