
Hova-merre, közbirtokossági tulajdon?
Hogy mitől függ közbirtokosságaink jövője, az a mai, némileg mostoha feltételek közt, sajátságos módon inkább a hiányokból olvasható ki. Abban reménykedni, hogy az erdők eladási tilalma fogja megőrizni a közbirtokosságokat a székelység közös tulajdonaként, ideig-óráig lehet, de nem túl célszerû. Egzisztenciát és jövedelmet a visszajuttatott erdők csak akkor tudnak majd hajtani, ha visszanyerik 19. századi vagy az 1948-as államosítás előtti jogi státusuk mellett akkori anyagi erejüknek bár egy részét is. Gazdálkodni csak némi tőketartalék birtokában lehet, s a piacgazdaságba beilleszkedni is csak ott, ahol az a piacgazdaság már létezik és mûködik. Romániában egyelőre minden a kezdetek kezdetén tart, a nulláról indulás feltételei között a tőkés rend inkább hátrányaival ,,traktálja? a gazdálkodót, s kiszolgáltatottságára ébreszti rá lépten-nyomon, ahelyett, hogy bátorságot öntene bele. Nem véletlen, hogy a nemzetközi nagytőke ragadozó cápái már megjelentek a sok erőtlen és lerongyolódott újtulajdonos közt, s ahelyett, hogy talpra állásához nyújtanának segédkezet, inkább a birtokok potom áron való megkaparintásával kísérleteznek, ami, ha sikerül nekik, végső nincstelenségbe döntheti a faluközösségeket s a szélesebb értelemben vett székelységet is, a közös birtoklás fennállásának ezer éve után téve pontot.
Milyen gondokkal küszködik hát a közbirtokosság ott, ahol legalább a gazdálkodói kedvnek még nem szegték nyakát a mostoha körülmények, ahol legalább a megtartás szubjektív akarata nem csorbult? Mit tesznek például a Veresvíz Egyesület keretében összefogásra buzdító kézdialmásiak?
Érintetlen őserdő Erdély régi határán
Két évvel ezelőtti beszámolóink óta a Veresvíz Egyesületnek sikerült szinte megdupláznia területét, az általa alapított magánerdészet ma kb. 13 000 hektáron végzi feladatát. Az újonnan csatlakozókkal együtt ide tartozik ma a sárfalvi, kézdiszentléleki, kurtapataki, esztelneki, bélafalvi, csomortányi és szárazpataki közbirtokosság a székhelyül szolgáló kézdialmási mellett. Az utóbbi hetek legnagyobb újdonsága azonban más. Ifj. Rancz Sándor, az egyesület és a kézdialmási közbirtokosság elnöke meséli:
- Valóban bővült magánerdészeti kerületünk, s ma a megye egyik legnagyobb egyesülete vagyunk. De legnagyobb elégtételem nekem személyesen is annak a 2500 hektárnak a visszavétele, melyet a Bákó megyei bizottsággal sikerült végre elismertetnünk. Háromszéken is úttörőnek számít az almási közbirtokosság e tekintetben, mi három hete ténylegesen is átvettük a területet. Még két vagy három esetben ítéltek vissza az ezeréves határig terjedő erdőt háromszékieknek, birtokba helyezésük azonban még folyamatban van. A tulajdonjog elismerésének jelentősége abból is megítélhető, ha elmondom, hogy Szaláncfürdőt - Sl?nic Moldovát - az erdőnk valósággal körülöleli, a település határát jelző táblától még egy kilométerrel beljebb van a széle? Higgyék el, nem volt könnyû dolog! Elég annyit említenem, éjszakákat töltöttem a lemhényi néptanácsnál, míg a családfákat mind lerajzoltam, tisztáztam az anyakönyvekből a dossziék összeállításakor. Aztán a hatóság miatt a nevek közjegyzőileg hitelesített fordítását is csatolnom kellett stb., stb! Annál fontosabbnak érzem, hogy megbecsüljük, s ne adjuk ki a kezünkből, az első ajánlattevő csábításának bedőlve. Ami pedig a távolságot illeti? Hát a szaláncfürdői erdőnk nem 80 kilométerre fekszik, hanem tőlünk jó 110 kilométerre kezdődik és nyúlik át a szomszéd megyébe, ahova nekünk közvetlen utunk sincs, kerülővel tudjuk csak az Ojtozi-szoroson át elérni. Állagáról elmondhatom viszont, hogy gyönyörû és nagyon értékes. Mintha már akkor is inkább az erdélyi részeken maradt erdőket irtották volna, s az ottaniakat kímélték. Mi ennek most haszonélvezői vagyunk. Érintetlen őserdőt kaptunk vissza. Leírhatatlanul szép is!
- Elragadtatása bizonyára őszinte, de gazdaságilag vajon mennyit ér?
- Még hosszú ideig lehet belőle hasznot húzni. A 2500 ottani hektár, megkíméltsége folytán, legalább kétszer akkora fatömeget tartalmaz, mint egy megyebeli hasonló terület. Hogy korhadt és öreg fák is találhatók? Persze, de eladhatók azok is! Nem mindegy, hogy van áruba bocsátható fád, bár öreg, vagy nincs, amit eladj, mert még ötven évet kell várnod, amíg az erdőd oda érik, hogy vágható lesz.
- Tényleg: hogyan fogják kitermelni?
- Egyelőre csak ottani cégek vállalhatják, az útviszonyok is ezt szabják meg, mi licit alapján adjuk el, ami kitremelhető. A dolgot, akárcsak az őrzést stb., a mi erdészetünk rendezi, van már egy Târgu Ocna-i erdészünk, aki állandóan ott tartózkodik, s központi személyzetünk hetente, s ha kell, többször is felügyel. Autóval viszonylag könnyen megközelíthető. Nem a távolságot kell nézni, vagy olyan kijelentéseket tenni, hogy az ,,román? vidék lenne. Ezer évig a mienk volt, s ma újra az.
A magánerdészet: eszköz
A kézdialmási magánerdészet - főmérnöke Ferencz Zoltán - jogi helyzete pontosan szabályozott, a jogi személyiséggel egyedüliként rendelkező Veresvíz Egyesületnek van alárendelve, és a tulajdonosok előtt felel szigorúan vett szakmai feladatai ellátásáért. A szakmai hozzáértés az egyesület vezetősége kialakításában is szempont volt. De mekkora is az ingatlanvagyon? - kérdezem Rancz Sándortól, jól emlékezve, hogy valami két éve még elkeseredetten panaszkodott: az akkori hatezer hektár a túléléshez is kevés?
- Azóta nyugodtam meg kissé, amióta legutóbbi nyereségünkkel a mai 13 000 hektárra bővült a közösen kezelt vagyon. A 6000 hektár magánerdészet, de az egyesület fenntartásához is kevés volt. A megyénkbeli szervezés nagy hibája, hogy a koncentrációról nem gondoskodott már a kezdetek kezdetén. Ezt bizony elszúrták. Egy-két nagyobb magánerdészetet kellett volna létrehozni legalább 15 000 hektáron, úgy már gazdaságosan mûködtethető. Hargita megyében már eleve így indult be a dolog, és nagyon helyesen. Nekünk egyévi tapasztalatunk volt, tudjuk, mit jelentett 6000 hektáron kínlódni. Nem sok hiányzott hozzá, hogy belebukjunk. Ezért javasoltam, szorgalmazzák a nagyobb egységek létrehozását, de nem találtam meghallgatásra. Amikor már jobban mennek a dolgok, felbontható kisebb egységekre, de kezdetben több pénzre van szükség, s pont ez hiányzott, s emiatt akadozott a tevékenység. Mi bérelt autókkal kezdtük, legutóbb sikerült csak lízing útján egy Daciát vásárolnunk. Tudni kell, a mi erdészeinket az állami erdészet a kiválás után mindenünnen kizárta. Újabban kezdtek a közbirtokosságok egy-egy erdészházat építeni, egyelőre a szentlélekiek, s év végére az első szoba készen lesz. Ha Almástól jó 25 km-re, téli mínusz húszfokos hidegben kell dolgoznod, ott muszáj valahol kissé megmelegedni, egy éjszakát eltölteni. Vagy ősszel, mikor tényleg sok a dolog. Nem kaptunk vissza ugyanis semmit a valamikori épületvagyonból. Az almásiak most Szaláncfürdő felé készülnek egy kisebb, ötször ötös házacskát építtetni, hasonló célból. Ezeket a magánerdészet majd szerződés alapján használhatja.
Erdei utak
- Történt-e előrelépés az erdei utak dolgában? Évekkel korábban fő sérelem volt, hogy ún. útadót szedett az állami erdészet az erdei utak karbantartására hivatkozva. A törvénymódosítás mintha kedvezőbb megoldást ajánlana ma.
- Most is fizetnünk kell érte, az új törvény szerint esetenként az erdészet átadhatja több községi tanács kezelésébe, ha maga nem tud gondoskodni róluk. Nem látom jó megoldásnak, vagy a magánerdészeteknek kellett volna átadni, vagy legalább egyetlen tanácsnak, hogy ne több községgel kelljen tárgyalni miattuk. A tulajdonosi szövetségeknek kellene adni. Még nem biztos az sem, hogy a tanácsok átvehetik, a jogszabály úgy fogalmaz: ha az állami erdészet nem tudja kezelni?
A kézdialmási közbirtokosság
fő dilemmái
- Említette, a kézdialmási közbirtokosság befektet Szaláncfürdőn, egy kisebb erdészházat épít. Beruházás - talán ez lenne a jövedelmezőség növelésének kulcsfogalma. Megkértem, gazdálkodásuk pár számadatát is ismertesse.
- A kézdialmási közbirtokosság, melynek örvendetes 2500 hektáros gyarapodásáról már beszéltem, valójában 2001-ben kezdte meg mûködését. Abban az évben kiosztottunk a tagoknak 778,8 millió lejt, azaz részenként - nálunk egy rész 2,6 hektár - 2,2 millió lejt. 2002-ben kapott mindenki másfél öl fát részenként, azaz öszesen 1400 köbmétert osztottunk. Hatalmas erőfeszítés volt lehetőségeinkhez képest, ráadásul a tûzifát ki is kellett termelni. 2003-ban kiosztottunk kétmillió lejt részenként, összesen 708 milliót, és 2004-re előirányoztunk kétmilliót részenként. Ehhez most hozzájön Szaláncfürdőről 500 000 lej részenként. Ott egy rész 0,9 hektár erdőt tesz ki. Közbirtokosságunk alapított egy kft.-t, mely 2002 óta mûködik, most nyolc emberrel. Egy traktorral és egy láncfûrésszel kezdtük, most van két motorfûrészünk, egy traktorunk, vásároltunk egy rönkszállító autót, egy lakókocsit. Ez még mind nem elég, hogy gazdaságosan mûködhessünk, szükség lenne egy-két szalagfûrészre, hogy deszkát vághassunk.
- A lényeg mi: a falu is annak látná hasznát, ha több embert tudnánk foglalkoztatni. A munkanélküliség a legnagyobb társadalmi gond ma minálunk. A pénzt kiosztjuk az idén, ki jövőre, de az erdők fogynak. Fontosabb lenne munkahelyteremtésre fordítani többet. Én a kft.-ben látom a nagy lehetőséget, bár az utolsó közgyûlésen az értetlenség némileg letört. Remélem, a jövőben több támogatásban részesülök. Ha elérjük, hogy nem fát, hanem deszkát adunk el, azután pedig asztalosmûhelyben termelt árut - akkor leszünk majd valóban nyereségesek.
- Egyelőre ehhez a pénz hiányzik. Megvan tíz évre az üzemtervünk, évente 3000 köbméter fát vághatunk ki, attól is függően, milyen minőségû. Én úgy osztottam be, hogy minden évben az a 2-3 milliárd lej kijöjjön, ebből azonban fejlesztésre csak 300-500 millió marad, ami nagyon kevés. Egyelőre ezt nem látja be a tagok többsége, előrelépni nincs, mivel. Kiszámítottam, az első két év jövedelmének befektetésével már 30 munkahelyet teremthettünk volna a faluban. Harminc család élne jobban, biztosabban.
- Egy szalagfûrésszel mit lehetne elérni?
- Elképzelésem az, hogy amit nem tudunk drágábban értékesíteni, a gyérítésekből származó vagy a beteg fákat, azt mi szalagfûrésszel fel tudnók vágni, s legalább öt embernek adhatnánk még munkát. Egyelőre a szalagfûrész felállításához telket kellene vásárolni.
- De Almáson nagy udvarral bírnak!
- Az én saját tulajdonom, a közbirtokosság lerakatnak használja, én pénzt elvenni érte nem tudok, el sem adhatom. Saját székhelyünk sincsen - de erről ennyit.
- Szóval, telket kellene venni, rajta üzemet berendezni.
- Hogy egy kis üzem mit jelent, azzal tisztában vannak az emberek. Felső-Háromszéken oda jutottunk, egyetlen gatter sem mûködik maholnap. Nem úgy, mint Gelencén vagy Kovásznán. Mindenki a krumplira utazik, ami hosszú távon egyoldalúsághoz vezet. Namost, mi a fa nagy részét lábon adjuk el. Egyelőre. Sajnos. A mi csapatunk a kiosztandó tûzifát termeli ki, meg azokon a kisebb vágterecskéken dolgozik, melyeket így tudunk jobban értékesíteni. Ezt kellene bővíteni, ehhez kellene több befektetés. Három év alatt már deszkatelepet, fûrészüzemet lehetett volna felszerelni.
- Sorozatban gyártják Háromszéken a faházakat nyugati exportra.
- Azt mi is meg tudnánk oldani. Ha a torzsalkodásra hajlamosak belátnák, nem felélni kellene azt a keveset, ami van, hanem tőkeként kamatoztatni, üzemet felállítani, nagyot léphetnénk mi is. Bevonhatnánk társként külső tőkét is, amibe a polgármesterek, a politikusok is besegíthetnének. A tőkebeáramlás dolgában hihetetlenül elmaradtunk Udvarhely vagy Csík mögött! Ott ma kreatívabbak az emberek. Egy ditrói osztálytársam, volt erdész mesélte, asztalosmûhelyt nyitott, hulladékdeszkából gyermekjátékokat gyárt az egész öttagú család - ezt mi közbirtokosságilag is meg tudnánk oldani.
(folytatjuk)
B. Kovács András