Nemzet-nemzetiség: Az autonómiát kérni történelmi felelősségünk

2004. július 27., kedd, Archívum 2003–2007

A ,,nemzet miniszterelnöke? Tusnádfürdőn elhangzott gondolatait ,,fésületleneknek? nevezte. Az unió bővítésének következményeiről, tanulságairól ugyanis még aligha lehet következtetéseket levonni. A gondolatok viszont épp ezért élesek, számunkra pedig húsbavágóak, ezért is közöljük a beszéd, illetve néhány kérdésre adott válasz szerkesztett változatát.
Lélekben együtt a nemzet
(?) A magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítése lényegét tekintve megtörtént. Igaz, hogy nem teljesen, igaz, hogy az intézmények világában még nem, igaz, hogy a határokon átívelő újraegyesítést megvalósító intézményeinket újra és újra meg kell védeni. Legyen szó státustörvényről, magyar igazolványról, kettős állampolgárság ígéretéről vagy éppen az itt mûködő egyházainkról, vagy a magyar egyetemről. Igaz, hogy az intézmények világában sok intéznivaló van még, de aki azt hiszi, hogy Erdélyben, Magyarországon, Felvidéken vagy Délvidéken, a magyarok körében bekövetkező politikai döntések, a választási akaratnyilvánítások egymástól függetlenek, az nem érti, hogy milyen új korszakba léptünk. Ami itt történik, az nem független attól, ami Budapesten történik. Ami Budapesten történik, bár kevésbé függ, de nem független attól, ami itt történik. Akik azt gondolják, hogy lehet az Erdélyben élő magyarok politikai értékeit, a nemzeti egyesítés után együtt mozgó érzelmeit figyelmen kívül hagyva paktumokat kötögetni a romániai elit különböző csoportjaival, és figyelmen kívül lehet hagyni a választók gondolatait és értékvilágát, azok mélyen félreértenek valamit. Egyrészt a Kárpát-medencei magyarság politikai értelemben együtt mozog. Ez még nem nyilvánvaló, de ha valakinek van szeme a látásra, füle a hallásra, akkor láthatja, hallja, hogy az Erdélyben kialakult válság egyik oka éppen ez. Tőkés László püspök úr úgy fogalmazott, hogy a magyarság politikai szervezete beszorul Budapest és Bukarest közé. Nem beszorították, volt ilyen is. A Kárpád-medence magyarságának politikai életében most nem az a kérdés, hogy kikkel tartunk, hanem hogy hova megyünk közösen. Minden döntésünk közös döntés. Nem arról van szó, hogy Budapest meg akarja mondani, mit csináljanak Erdélyben, és Erdély megmondhatná Budapestnek ugyanezt.
Lélektani szempontból 2002 után új helyzet állt elő, paradox módon a választások elvesztését követően vált nyilvánvalóvá az a tény, hogy politikai jelöltek nem tehetnek meg akármit a Kárpát-medencei magyarság világában, a választópolgároknak Délvidéktől Felvidékig kialakult értékrendjük, álláspontjuk és a politikai szervezetekhez kötődő érzelmi azonosulásai vannak.
Előretört a nemzeti gondolat
Az Európai Uniónak egyik legnyilvánvalóbb következménye volt az is, hogy Magyarországon volt egy európai uniós választás, ahol a Fidesz elsöprő győzelmet aratott. Megérdemelt volt-e vagy sem, efelől lehetnek kétségeink, és jó is, ha vannak, de ez a tényen nem változtat, soha még így nem verték el a posztkommunista erőket Magyarországon. Soha ilyen sikert Magyarországon a polgári nemzeti értékeket valló közösség nem aratott, mint most. Ez európai összefüggésben is kiugró, egész Európában is a legnagyobb győzelmet mi arattuk, sehol az európai néppárt pártjai közül senki sem kapott 47 százalékot. Az is fontos, hogy tudjuk, a siker a puhák tanítómestere, ami, ha jól értem, azt jelenti, nem a sikerből kell tanulságokat levonni, hanem még siker közben is az elkövetett hibákból érdemes magunk számára tanulságokat megfogalmazni.
A választásoknak vannak következményei. Az első ilyen következmény, hogy Magyarország polgárai megvonták a bizalmat a hivatalban lévő kormánytól. És az előttünk álló, illetve éppen most taposott nyárnak az a nagy kérdése a magyar közélet szempontjából, hogy a kormánynak sikerül-e visszaszereznie az elvesztett bizalmat, ugyanis a demokráciában nem lehet bizalom nélkül kormányozni. A helyzet úgy fest, hogy költségvetési megszorítások, koalíciós huzakodás, adóemelések, állami közvagyon kilapátolása privatizációs döntések formájában, és ehhez hasonló történések szegélyezik a magyar kormányzat útját. Magyarország nincs könnyû helyzetben. Ugyanakkor ennek a választásnak az is következménye, hogy reményeink szerint olyan biztost küld majd Magyarország az EU-bizottságba, aki képes az egész nemzet érdekét képviselni, aki alkalmasnak mutatkozik arra, hogy egy 15 milliós magyar közösség érdekében tudja végezni majd a munkáját.
Lesz újra nemzeti kormány
Az európai választás visszaadta a reményt a határon túli magyarok számára a tekintetben is, hogy lesz újra nemzeti kormánya Magyarországnak, és erre nem kell többet várni, mint másfél esztendőt. A korábbi kormányváltásnak két nagy vesztese van: a mezőgazdaságból élő emberek közössége Magyarországon és a határon túli magyarok. Bármerre nézünk a határon túli területeken, csupa rossz hírrel találkozunk. Felvidéken az éppen létrejött egyetemnek a költségvetési támogatását kurtítják meg Budapesten, itt, Romániában antidemokratikus törekvéseket támogat a magyar kormány. Vagy Kárpátalján a magyar nyelvû főiskolát próbálják lehetetlen helyzetbe hozni. Nyilvánvaló, hogy ezek a történések nem függetlenek a magyar kormány mindenkori teljesítményétől, elkötelezettségétől, szilárdságától és bátorságától, hiszen ha van hely, ahol az emberek joggal várják, hogy változás történjen, akkor a határon túli magyarok világa kétségkívül ilyen.
Versenyből energia
Európában zajlik egy alapvető vita: az EU egy szuperállam irányában fejlődik-e, vagy fönnmaradnak-e a nemzetek? Erősödnek-e vagy gyengülnek? Azt hiszem, hogy az egész EU-n belül egyfajta gondolati megújulást eredményez a bővítés, egyre inkább az az álláspont kerekedik fölül, hogy maga a nemzeti forma, a nemzetek különbözősége, sőt, az Európai Unión belüli, egymással való versenye adja a legtöbb energiát az EU-nak. Én a történelemkönyvekből még azt tanultam, hogy a modern nemzetek a francia forradalom után jöttek létre, ami előtte volt, az nem az. A millennium során az ember több könyvet is elolvasott ebben a tárgyban, rengeteg előadást meghallgathatott, a saját történelmét is újragondolhatta. Egész Európában terjedőfélben van az a gondolat, hogy a nemzetek sokkal mélyebb gyökérrel rendelkező és korábbi keletkezésû alakulatok. Egyes közösségekben másfél ezer évesek, a mi esetünkben is 1000-1200 éves alakulatról van szó. Ezért oktondi dolog volna azt hinni, hogy ilyen mély gyökerekkel rendelkező közösségek egy EU-ban való együttmûködéstől meggyengülnek vagy elmúlnak. Én azt hiszem, hogy azok, akik az EU-s tagság ellen szavaztak Magyarországon, nagyrészt nemzeti érzelmû emberek, akik féltették a magyar nemzeti identitást egy nagyobb közösségben vállalt szereptől. Az elmúlt időszak, a belépésünk óta eltelt néhány hónap, a népszavazás és a belépés között eltelt időszak fejleményei azt igazolják, hogy a nemzeti identitás Magyarország uniós tagsága révén inkább erősödni fog, semmint gyengülni.
A demokrácia lényege
a választás
Egy olyan bizottságot vezetek az Európai Néppárt alelnökeként, amely a romániai választási törvény megfigyelésével, minősítésével és értékelésével foglalkozik. Azt tudom mondani önöknek, hogy az EU-s tagság minden nemzet számára azt jelenti, hogy bizonyos kritériumokat teljesíteni kell. Nem vállalás kérdése. Nem kötelező, de akkor kívül kell maradni. A politikai bikkfanyelv Koppenhágai Kritériumoknak nevezi azokat a követelményeket, amelyeket a demokrácia szempontjából teljesítenie kell egy népnek, egy országnak, ha be akar lépni az unióba. Azt kell mondani, hogy Románia ma ezeket nem teljesíti, a demokrácia állapota ma nem jogosítja fel Romániát arra, hogy gyors felvételben reménykedhessen. Nincs nagyon messze, de ahhoz néhány döntést meg kell hoznia, néhány szokástól el kell tekintenie, néhány korábbi reflexet maga mögött kell hagynia. Meg kell értenie, hogy az EU-politikai rendszerek az egyéni szabadságra, azon belül a politikai véleménynyilvánítás szabadságára, a szólásszabadságra és a szervezkedés szabadságára épülnek. Ahol nincsenek fair választások, ahol az emberek nem tudnak elindulni, akár jelöltként, akár választópolgárokként nem tudnak részt venni a választásokban, ott nincs demokrácia. A demokrácia lényege a választás.
Szomorúan néztem azokat a fejleményeket, amelyek legutóbb a román alsóházban történtek. És a helyhatósági törvények hasonló paktumok elfogadását jelentették. Ha ez így megy tovább, akkor attól tartok, hogy keserû csalódás érheti a Romániában élő magyarokat és a románokat egyaránt, mert az uniós tagságot ilyen hiányosságokkal nem lehet rövid távon megcélozni. A magunk részéről a barátság, részben pedig nemzeti érdekeink miatt a mindenkori román kormány, a politikai elit rendelkezésére állunk, hogy segítsük megtalálni azokat a jogi megoldásokat, amelyek az Európa által választott demokráciakövetelmények kielégítését hozhatják magukkal.
Az autonómia
a demokrácia fokmérője
Ami pedig az autonómiát illeti, meggyőződésem szerint ez lesz a romániai demokrácia igazi fokmérője. Ha egy országban élő közösség autonómiát akar, és ezt megtagadják tőle, ez az állam nem építhet ki olyan minőségi demokráciát, ami az EU-ban egyébként a tagság előfeltétele. Ha megtagadják az erdélyi magyaroktól az autonómiát, akkor Románia nem kerül az EU-ba. Ez nem magyar vélemény, hanem minden olyan ország véleménye lesz, ahol egyébként természetesnek veszik az autonómiát.
Az is igaz, hogy az autonómia magától nem fog megszületni. Az elmúlt néhány évben egy-két dolgot megfigyeltem. Érdekes módon, ha azt mondjuk, hogy politika, politikai célok, akkor Magyarországon az embereknek a választás jut eszébe. Ha itt beszélünk politikáról, akkor az a reflex, hogy megegyezés. Autonómiát soha nem fognak kiegyezéssel elérni Romániában - vagy kiállnak érte, vagy nem lesz. Tömegtámogatás nélkül, ügyeskedéssel, egyezkedéssel, a magyar politikai elit hagyományos megegyezéses eszközével sohasem lehet autonómiát elérni Erdélyben. Az kell, hogy a politikus ne féljen a választóktól. Meg kell őket szervezni, pártokat kell létrehozni, és hinni kell, hogy ha sikerül elegendő köztámogatást összegyûjteni egy eszme vagy egy intézmény követelése mögé, akkor az az eszme, intézmény meg fog születni. Arra kérek mindenkit, hogy mélyen érezzük át annak a történelmi felelősségét, hogy a következő 15-20 évben nem jön vissza olyan kedvező nemzetközi hátszél az autonómia ügyében, mint ami Románia uniós tagságának pillanata. Most lehet kellő nemzetközi megértéssel porondra lépni az autonómia érdekében. Attól tartok, hogy néhány év múlva már nem lehet. Aki most nem az autonómiát állítja minden más kérdést meghaladóan az itteni célkitûzések középpontjába, az történelmi hibát követ el, és egy olyan esélyt mulaszt el, ami nem fog visszatérni.
Román félelmek
Romániában sokan attól félnek, hogy az autonómia megadása a román állam széthullásához vezethet. Akik így gondolkodnak, azoknak azt a kérdést is föl kell tenni, hogy jól értik-e a modern világot. Vajon miről szól az EU-s tagság? Az EU-s tagság arról szól - és nem lehet csak félig akarni az EU-s tagságot -, hogy az állam, a terület meg az állampolgár megbonthatatlan hármasságának a nemzetállamok voltak a keretei, ám ma autonómiák vannak, regionalizmus van, kisközösségek vannak, kollektív jogok vannak, és valóságosan leosztott hatáskörök. Erről szól az EU. Aki tehát még mindig attól fél, amitől egyébként az első világháborút megelőzően a magyar, az elmúlt tíz évben viszont a román elit, az nem érti, hogy miről szól az EU. És meg fog lepődni, ha Románia belép az EU-ba, és úgy érzékeli majd, mintha szétesett volna a román állam. Holott nem szétesik, hanem átalakul. Mint ahogy minden állam, amely az EU tagjává válik, átalakul. Nem a meghúzott politikai határok számítanak elsősorban. Az etnikai határok fontosabbak az unióban, mint az országhatárok. Azt észre sem vesszük, ha átmegyünk két ország közötti egykori politikai határon, mert nincsen határ. De ha átmegyünk egy kulturális, nyelvi határon, az rögtön érzékelhető, az valóságosabb, súlya és jelentősége van. Aki nem érti, hogy efelé tart a világ, az valószínû, nem tudja, mit akar, és milyen következményekkel jár az EU-tagság. Nincs oka a román közösségnek, hogy a magyar autonómiával szemben ellenségesen viselkedjék, nincs oka annak, hogy a saját államának meggyengülését lássa a magyar autonómiában.
Orbán Viktor
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép