A tizenötödik Bálványosi (Tusványosi) Nyári Szabadegyetem egyik sarkalatos témája az autonómiák és autonómiaformák kérdése volt. A választás helyénvaló, hiszen az egységesülő Európában ma élesen vetődik fel a kérdés, mi is akar lenni ez az integrálódásra elszánt kontinens: államok és érdekek laza szövetsége-e, avagy kultúrák, nemzetek, régiók valós együttmûködése. Mi kisebbségi, sokszor megszomorított helyzetünkben természetesen az utóbbira voksolunk, hiszen határok légiesítése ide vagy oda, bizonyos keretgaranciák nélkül, a nemzetállami hisztériák leküzdése híján számunkra a nagy ,,összeborult? Európa csak az maradna, ami volt, a múlt századi világháborúkat lezáró becstelen békediktátumok kozmetikázott arculatú demokráciaparódiája. Mert amíg nem adatik meg minden közösségnek, entitásnak az őt jog szerint megillető önrendelkezés lehetősége, addig porhintés marad mindaz, amit az új európai jogrendről prézsnitálnak. Mi cseppet sem érezhetjük európaiabbaknak magunkat azáltal, ha a központosító törekvésû, végső soron agresszíven viselkedő nemzetállam polgáraiként valamiféle ,,zöld utat? nyerünk a kontinens boldogabb térségei felé, s megszabják, hogy ,,annó dacumál? majd szabadon választhatunk lakhelyünk és munkahelyünk meghatározásában.
Ez csak egérút, menekülési folyosó, melyen több csapda van, mint a szabad akarat érvényesítésének joga. A megoldást, nyilván, a régiók és a közösségek (legfőbbképpen a kisebbségi közösségek) autonómiájának biztosítása és kontinentális garantálása jelentené, ami ma már a demokrácia és az integráció alfájának és ómegájának, igazi talpkövének mondható.
Példák vannak, s ezekről bőven és szakszerûen szólottak Tusnádfürdőn, ám bármennyire elégtétellel tölt el, hogy e témáról ma már szabadon lehet értekezni, marad a nyugtalanító kérdés: mikor lehet végre érvényt szerezni a megalapozott törekvéseknek? Vajon a történelmi Magyarországból kiszakított vagy annak testéből gyarapított utódállamokban sohasem!? Ezt nem hinném, mert a történelem mégiscsak történik, mozog valamerre. Reményeink szerint immáron számunkra is kedvező irányba, s ha magunk is mozdítunk valamit tétova mozgásán, a dolgok akár fel is gyorsíthatóak.
A tusnádi eszmefuttatásokat bőven kommentálják az anyaországi médiák, s ha tág teret biztosítanak az ,,autonomisták? nézeteinek kifejtésére, ez jelzés értékû lehet arra, hogy a magyarországi közvélekedést készítik elő egy másfajta nemzetszemlélet befogadására. Ami igen pozitív. Csakhogy az autonómiát támogató szándék elsősorban nem a saját bajaival elfoglalt anyaországi közvélemény pártoló jóindulatú elmozdulása kellene hogy legyen, hanem a magyarországi politikai elité (még inkább a kormányzaté), melynek igenis meg kell fogalmaznia végre, hogy beleszólási jogot formál elszakított nemzettársai sorsalakulásába. Akár védhatalmi szinten is.
Ehelyett a hivatalosság ma még csak fél szájjal és fél szívvel emeli fel hangját a Kárpát-medencei magyarság kisebbségbe rekesztett közösségeinek támogatására, sőt, olyan mondvacsinált dilemmát is kreál, ami egyszerûen cinikus és képmutató, kérdezvén: vajon az autonómia követelése és a kettős állampolgárság igénylése összeférhet-e egymással, lehet-e összebékíthető az önrendelkezés eszménye egy ,,idegen? államban megszerzett jogi státussal?!?
Ravasz kérdés, valóban igazi államjogi furfangra vall, csakhogy bármikor vissza is fordítható: miért ódzkodik a magyar állam végre önnön méltóságérzetét hangsúlyozó, az örök vesztes és lenézett szerepéből egyszer már kilépő gesztusokat tenni a világ színe előtt nemzettársai védelmében.
Én a magam részéről Sepsiszentgyörgyön szeretnék élni, kettős állampolgárként, székelyföldi autonómiában. S maradnék. Másként is maradok.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.