Riport: Meglátni a fában a tőkét

2004. július 28., szerda, Archívum 2003–2007

Hova-merre, közbirtokossági tulajdon?
Ifj. Rancz Sándorral, a kézdialmási közbirtokosság elnökével folytatott beszélgetésünk számomra meglepő fordulata akkor következett be, mikor kiderült, hogy a sikerpropaganda ellenére még távolról sem adott vissza mindent az állam a bekebelezett javakból. Számottevő még a követelnivaló.
- A bákói ügyintézés nagyjából lezárult, a nehezén túl lennénk, de ezzel nincs vége. Most Bukarestbe szeretnék lemenni, ismerőst szerezni a levéltárban, mert vissza kellene szerezni még, amit lehet - mondja Rancz Sándor. A brassói levéltártól a bákóiig és a marosvásárhelyiig mindenütt jártam, ezért is veszem zokon, hogy Szentgyörgyön oly nehezen megy a dolog. Legutóbb négyszer küldtek haza egyetlen kérés miatt, a címzést rontottam állítólag el. Pedig tisztáznom kellene az oroszfalvi közbirtokosság 300 hektárjának sorsát. Édesapám odavaló, s meglehet, perre visszük a dolgot, bár Bákóban megtanultam, jobb egyezkedni, hamarabb célhoz ér az ember, kevesebb pénzbe és időbe kerül.
- Van még terület Kézdivásárhelyen a katrosai részen, vagy Esztelneken a Nagypatak - még két-háromezer hektár kikerülne a mi vidékünkön. Szörnyû volt mostanig, hogy az eddigi lemhényi polgármester miatt álltak a dolgok, az új, remélem, másként áll hozzá. Én Bákóban a 2500 hektárt visszakaptam, de Lemhénytől az 50 hektáros legelőt nem! Magánembereknek ennél több, kétezer hektár követelésük van Lemhényben.
- Tudni kell továbbá, hogy háromfajta közbirtokosság létezik. Az egyik ún. jogok alapján oszt, a másikban a tulajdont egyenlő részek szerint osztották fel, a harmadik pedig osztatlan. Ezzel van baj, ezt nem akarják visszaadni. Például Lemhényben, ahol a listákat egyelőre hiába állították össze. Kudzsirban jártam, s ott találkoztam egy olyan közbirtokossági elnöknővel, aki ugyanabban a hajóban evezett, mint mi. Van egy okmánya, melyben egy román szerző e harmadik fajta közbirtokosságokról értekezik. Telefonon kértem, érte fogok menni. Szóval, román vidéken ún. osztatlan közbirtokosságot is adtak vissza, nálunk még nemigen.
Vadászok grófi kiváltságai
- Ami még nagyon zavaró, a vadásztársaságok alig fizetnek valamit nekünk. Közismert, az ország első vadásza maga a miniszterelnök. Talán ezzel is magyarázható a helyzet. Oda jutottunk, hogy még bizonyos vadászcsoportok vonnak kérdőre minket, hogy mit csinálunk a mi tulajdonunkkal! Az áll az erdő felől, aki csak bérlő! Igaz, olyan bérlők, akikkel nem kötöttünk szerződést. Az állam kötött velük, érdekes módon, mielőtt visszaadták volna az erdőket, mégpedig tíz évre. Ebből még hátravan hat. De az elég. Hatalmas pénzek forognak a vadászatban. Becslésem szerint a magánerdészet költségei negyedét abból fedezhetnénk, ha 13 000 hektáron a miénk lenne e jövedelem.
Egy kis jogi tisztázás
A gyakorló erdész és gazdálkodó felvetette kérdésekre szakértői véleményt ezúttal Tamás Sándor képiselőtől kértünk. Elsőként az erdei utakat illető szabályozás változásairól. Sok rossz vért szült, hogy magas útadóval sújtják a közbirtokosságokat?
Eddig az utak az állam tulajdonában és az erdészeti hivatalok kezelésében voltak. A néhány hónapja megjelent 120-as erdőrendtartási törvény szerint kérésre az erdei utakat községi köztulajdonba és kezelésbe lehet adni kormányhatározattal. Hamarosan várható a kormányintézkedés is. Hogy nem egy, hanem négy-öt tanáccsal kell majd a magánerdészetnek tárgyalnia, az természetes, hiszen az utak ama községek tulajdonába mehetnek át, melyek területén áthaladnak, ezért valóban több községnek kell kérnie egy-egy út átvételét. Úthasználati díjat ezután is kell fizetni érte, de az nem az állam kasszájába kerül, mint eddig, hanem a községébe, és az is javíttatja meg az utat. Az út nem mehet át sem magánszemély, sem magánerdészet vagy más hasonló jogi személy tulajdonába, csak a községébe. Nálunk már a hatodi és a baróti körzetekben kérték is, másoknak is lépniük kell. A haladás óriási: eddig az erdészet vasalta be a pénzt, és felküldte a központba, az utakat pedig hol javították, hol nem. Ezentúl a községi bevételnek ezt a részét arra fordítják, amire szolgál, s a feladatnak lesz egy felelőse, akin azt számon is lehet kérni. Amire eddig sem mód, sem lehetőség nem létezett. A változásnak hamarosan be kell következnie, már csak azért is, mert június 30-án értük el a megyében azt, hogy az összerdőtulajdon 52 százaléka magántulajdonba került, átbillent a mérleg, s a hangot a többségi résznek kell megadnia.
- Második kérdés: hányféle közbirtokosság van, és hátrányt szenved-e az említett forma, mi okozza a bonyodalmat?
- Tulajdonképpen kétféle típus létezik, az egyikben arányjogok szerint van felosztva a tulajdon, a másik esetében az iratok nem tüntetik fel, kinek hány része van, hanem csak egy névsort találtunk. Mi a módosított törvényváltozatba bevittük, hogy ez is visszaszolgáltatható legyen, méghozzá értelemszerûen úgy, hogy a tagokat egyenlő részek illetik meg. Háromszéken Oroszfalu példa erre. Megoldható a visszaszolgáltatás, ha akadozik is időnként. A román megnevezés - ha a levéltárban keresik az okmányokat - változatos lehet: ,,proprietari r?ma?i în indiviziune?, ,,coproprietarii din comuna x? stb. A lényeg, hogy az alapszabályzat nem határozza meg tagonként a tulajdonrészt, ezért az egyformán osztódik fel, s az 1-es törvény módosítása külön kitér erre az esetre.
- Harmadik kérdés: a beruházás, a tőkebevitel nehézségei. A tagság nyomást gyakorol, hogy minél többet osszanak ki pénz formájában, a távlati közös érdek viszont az lenne, hogy meginduljanak a saját kitermelés, szállítás és fafeldolgozás megalapozása felé. Ne kelljen lábon eladni mindent?
- Elismétlem, amit a SAPARD-program idevágó lehetőségeiről a napokban elmondtam a felső-háromszéki közbirtokossági elnökökkel, polgármesterekkel tartott tanácskozásunkon. 10 000-től 800 000 euróig lehet összeget igényelni annak, aki ötvenszázalékos önrésszel tud beszállni az üzletbe, mégpedig a következő célokra: 1. erdőtelepítés, 2. csemetekertek létesítése, 3. fafeldolgozás, hogy legalább primőr áruként lehessen eladni a saját fát, 4. erdei utak létesítése, karbantartása és 5. erdőgazdálkodás, infrastruktúra, tûzvédelmi intézkedések. A közbirtokosságok nagy előnnyel indulnak a pályázaton, mert rendelkeznek a megkívánt, legkevesebb száz hektárral. A sok nyûggel járó bürokrácia legyőzésében, pályázatkészítésben már rendelkezünk némi jártassággal.
- Jön a nemzetközi tőke, elsőre persze vásárolni szeretne, számára az a siker netovábbja, hogy a nyugati ár töredékéért hozzájusson az erdőhöz mindenestől. De vajon vegyes vállalat alapításába nem lehetne bevonni?
- Ebben egyelőre nem érdekeltek, de léteznek fafeldolgozó cégek megyén belül is. A közbirtokosság telekkel, faanyaggal, a szállítás biztonságát garantálva szállhatna be a deszkatelepek, faházgyárak stb. alapításába. Aki az üzleti biztonságot megbecsüli, az fogékony kell hogy legyen egy ilyen ajánlat iránt.
- Vadászat: meddig áll még fenn a mai áldatlan helyzet, hogy az állam húz hasznot belőle, és a vadásztársaság a közbirtokossággal emiatt nem tud egy tartós, kiegyensúlyozott kapcsolatot kiépíteni?
- Dolgozunk a vadászati törvény módosításán, eddig a magánerdészetek képviselőivel a megyében már háromszor átfésültük. Azt szeretnénk, hogy a vadászati jog a föld- és erdőtulajdonosé legyen, mert ez idő szerint a vadászati jogot az Erdészeti Igazgatóság (RNP) és az Országos Vadász- és Halászegyesület (AGVPS) hasznosította. Az Európai Unió államaiban mindenütt a terület tulajdonosaié a vadászati jog. Nálunk sok magas rangú állami tisztviselő és politikus hódol a vadászszenvedélynek, és az állami monopólium mögé bújva próbálnak meg hasznot húzni a helyzetből, busás jövedelmet hajtó tevékenységről van szó. Ezen változtatni kell, ha a bérlő a magántulajdonosnak fizet, akkor rendezik viszonyukat, és ez mindkét fél, tehát a vadásztársaság érdeke is, a vadásztársadalomnak tehát alapjában véve semmi veszítenivalója nincs.
Pontosítás: A tegnapi lapszámunkban megjelent adat kiigazításaként közöljük, hogy a Bákó megyében visszakapott 2500 hektár erdő a kézdialmási és -sárfalvi közbirtokosságok, valamint a kézdivásárhelyi és -almási tanácsok között oszlik meg, az almásiaknak 304 hektárt jutott belőle.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-07-28: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás