Irodalom: Földhözragadt János története

2004. július 29., csütörtök, Archívum 2003–2007

Igenis, egyszerûen csak Földhözragadt János. Ez nem olyan szép név ugyan, mint a Gomborrú Habók Fügedi vagy a Laskafülû Csonka Keserû, de azért őróla is igen szép történetet tudok. Érdemes ezt följegyezni a kéménybe korommal.
Földhözragadt János nem volt mindig földhözragadt ember, de mindig szeretett volna az lenni. Ez már vérében volt a hetedik öregapja óta, akit talán Dózsa György idejében vertek agyon mint földigénylőt.
Ez a János nyilván sohase hallott Dózsa Györgyről, se a hetedik öregapjáról, de azt meg bizonyosan nem tudta, hogy minek hívták a dédapját. A Jánosoknak nincsen családfájuk, és ha volna, akkor kapanyelet csinálnának belőle, hogy ne kelljen azt is pénzen venni. A Jánosok családi hagyományai csak addig tartanak, ameddig az akácfa kereszt kilátszik a temetőben a gaz közül. Mikor aztán az akácfa kereszt elkorhad, elkeveredik a homokba az ősök emlékezete is, és többet a kakas se kukorít utánuk. Pipacs lesz belőlük, és szarkaláb meg keserûlapu és búzavirág, és mikor a Jánosok kis maszatos kölykei azt játsszák, hogy ,,sör-e, bor-e, pálinka-e??, és összerágják a keserû pipacsbimbót, akkor egész bizonyosan nem jut nekik eszükbe, hogy ők most a tulajdon őseikből élnek.
És mégis úgy kell lenni, hogy a sehol föl nem jegyzett emlékezetû Jánosok, akiket ezer esztendő alatt megevett a magyar föld, ezekkel az istenkéz vetette vadvirágokkal üzengetnek föl a mindenkori Jánosoknak valamit, ami beleeszi magát a csontjukba, a vérsejtjeikbe, és amit a tudósok és a költők úgy hívnak, hogy: földéhség. A pillekergető gyereknek üzennek a papsajtvirággal, a suhancnak a szagosbükköny piros csokrával, a kicserzett tenyerû, lehajtott fejû Jánosoknak a búzakalásszal.
Ó, azért nem kell kiszántani és bíróság elé állítani a reves csontokat, hiszen nincsen az ő üzenetükben semmi bujtogatás! Csak valami törvény van benne, valami nagyon ősi törvény, ami egyidős a teremtéssel, s amit végrehajt a pók, mikor magának rakja a fészkét, s a mókus, mikor magának takarítja be a bükkmagot. De tudni való, hogy ezek oktalan állatok, s nincsenek olyan okos berendezkedéseik, mint az emberi társadalomnak, amely tudott magának más törvényeket csinálni, mint az erdei és mezei vadaké.
Attól se kell félni, hogy a Jánosoknak valami rossz szándékuk volna, és destruálni akarnák az emberi törvényeket az ősi törvényért, ó, dehogy! A Jánosok nem tudnak latinul, és az ősi törvény alszik a lelkükben, mint a tejútban a fény. Ha néha csillámot vetne is, a Jánosok rászorítják a nehéz tenyerüket, mert tudják, hogy mindennek úgy kell lenni, ahogy van, és hogy minden a jó isten rendelése.
A mi Jánosunk sem csinált soha semmiféle ribilliót. Azok közül a békességes Jánosok közül való, aki mikor elvitték embert ölni, és a lengyel fenyéren hasra fekve várta a halált, a srapnelek csipogása közben belemarkolt a föltúrt földbe, szétmorzsolta, a szagát beszívta, a nyelve hegyére vette, és hátraszólt a tisztjének:
- Hadnagy úr, ez ám a föld!
Nem tette hozzá, hogy ,,hej, ha nekem ilyen volna!? Pedig egy kis pálinka is tüzelt benne, mert kellett a sturmhoz a szíverősítő, de még attól se gondolt olyan bolondságot, hogy őneki tulajdon földje legyen valaha.
Hanem aztán, mikor öt esztendő múlva az ő falujukban is kidobolták, hogy földosztás lesz, akkor ő is fölment a községházára az urakhoz, hogy neki is írjanak földet.
- Hát aztán mennyi földet igényel kend? - kérdezték tőle.
Mikor János azt mondta, hogy két holdat, a jegyző úr is rábólintott meg a városból való nagyságos bíró úr is. De a környékbeli uraságok is ott toporogtak, s azok elkezdtek morgolódni. A többinek egy hold is elég volt, minek kellene neki kettő?
János sokkal jobban megijedt, mint mikor a gépfegyverek ropogtak. Alig tudta elmotyogni, hogy hány szájat kell annak a két holdnak jóllakatni. ? meg az asszony kettő; meg a négy gyerek, az hat; a tehetetlen apját, anyját is ő tartja, az nyolc; de kilencediknek még az öregszüle is ott van, a felesége nagyanyja.
- Vén ebre már kár a korpa - mondta egy különösen mérges uraság, ami olyan szép közmondás, hogy mindenkinek el kellett rá magát nevetni.
János is mosolygott, mint a dézsmabárány, és szeretett volna azzal a közmondással válaszolni, hogy ,,aki pedig nem akar megvénülni, akassza föl magát?. De a jegyző úr közbeszólt, hogy János mindig derék ember volt, a komenistákhoz se állt be, s erre a bíró úr, az Isten áldja meg érte, megítélte Jánosnak a két hold földet.
Így lett Földnélküli Jánosból Földbirtokos János az idei tavaszra.
Igaz, hogy a földecskének egyik sarka tocsogós csincsés volt, ahol csak pióca termett, aztán egy kis vakszik is holttetemkedett rajta, amibe nem lehet mást vetni, csak bukfencet - de azért János soha olyan vidáman nem nézdegélt a világba, mint az idei tavaszon. Hét nemzedék elfénytelenedett szemének a ragyogása tért vissza a tekintetébe, mikor körülhordozta a maga földjén. Ha János alanyi költő lett volna, ódával szentelte volna meg ezt a pillanatot, így azonban csak a Mitvisz kutyát rúgta lágyékon, mikor az előre akart szaladni, hazatérőben a birtok föltekintéséből.
- Hohó, azt hiszed, majd ezután is te mégy előre? Majd csak utánam, Mitvisz, utánam! Ezután már így lesz.
Persze, már akkor megkésett János a szántással, mikor így átvette az impériumot a két holdon, és különben sem volt se igája, se vetőmagja, se semmije az égvilágon. De most már volt becsülete, és arra kapott interes pénzt. Ebből leduggatott a földecskébe egy kis krumplit, babot, paprikát, paradicsomot, mit. Csupa nem nagy munkájú palántát, amivel az asszony meg a gyerekek is el tudnak piszmogni. ? maga, János ezután napszámba adja a maga erejét, mint eddig, s olyankor megint előtte leffeghet a Mitvisz. Csak egy-két esztendeig, míg a gyerekek embermunkára valóvá serdülnek. Akkor majd a gyerekek túrják a más földjét, de ő már csak a magáét szántogatja.
Péter-Pálkor fogta is a kapát János, és elindult részt keresni, más célszerû szegény ember módjára. Tíz-tizenkét nagy uradalom a környéken, ötezer holdasok, tízezer holdasok, s Jánost mindenütt kedvelték az ispán urak, mert tudták róla, hogy jó dolgos, és az erkölcseiben sincs kivetnivaló.
- Kell-e a munkás, uram? - köszönt be János az első majorba.
Az volt a válasz, hogy a munkás igen, de aki maga is gazda, az csak menjen a maga földjére. Ez az uraság parancsa, így adta ki még az ősszel a földosztáskor.
És ahová beköszönt János, mindenütt azzal fogadták:
- Hja, kend az a híres? Kendnek kellett a két hold föld? No, hát menjen kend dolgára, és ne vegye el a keresetet a szegény embertől.
És így maradt János az idei nyáron rész nélkül, és így nem kellett az idei őszön se kukoricatörőnek, se cirokvágónak, se répaszedőnek. Nem használt se imádkozás, se káromkodás, hiába kínálkozott fûnek-fának, hiába kérdezte, hogy mit eszik ő kilencedmagával a télen, mindenütt azzal fizették ki:
- Egye meg kend a földjét.
Mire a földjén elhervadt a varjúmák is, akkorra János belátta, hogy nagyot vétett. Nem tudni ugyan, hogy mi ellen, mert törvény adta neki a földet, a nevét is tudja, birtokleformtörvény a neve - de hát minek már azt keresni? Jó keresztény létére szánja-bánja bûnét, jóvá is akarja tenni.
A múlt héten fölment a községházára, és bejelentette a jegyző úrnak, hogy vissza akarja adni a két hold földet.
- Sok baj van kendtekkel, János - tolta föl a jegyző a homlokára a pápaszemét.
János megfogadta, hogy soha többet az életben nem lesz vele baj, csak még most az egyszer szabadítsák meg az urak a földtől. De minden okvetlen, mert ő másképp kénytelen lesz agyonverni az egész családját, és kilencedmagával beletemetkezni a földbe, hogy egy kis hasznot lásson belőle.
1879 - július 19-én (más adatok szerint 17-én) született Móra Ferenc Móra Márton kiskunfélegyházi foltozószûcs és Juhász Anna zsellérleány nyolcadik gyermekeként.
1897 - befejezi középiskolai tanulmányait, s a budapesti egyetemre iratkozik be földrajz-természetrajz szakos tanárjelöltnek.
1902 - májusban Szegedre kerül, a Szegedi Napló belső munkatársa lesz. A Máról holnapra rovatot vezeti, ekkor jegyzi el magát a tárcaírással. Még ugyanebben az évben megházasodik.
1903 - a Szegedi Napló karácsonyi számának irodalmi mellékletében jelenik meg Az aranyszőrû bárány címû verses elbeszélés, mellyel első irodalmi sikerét aratja.
1905 - munkatársává lesz Az Én Újságomnak, Pósa Lajos népszerû gyermeklapjának, melyben 1922-ig több mint ezer írása jelenik meg.
1909 - Rab ember fiai címû ifjúsági regényének megjelenése.
1911 - megírja Mindenki Jánoskája címû kisregényét, belép a szabadkőmûvesek közé.
1913 - főszerkesztőjévé lesz a Szegedi Naplónak. Csilicsali Csalavári Csalavér címû állatregényének megjelenése. Felségsértésért pert indítanak ellene.
1917 - Tömörkény István váratlan halála után a szegedi múzeum és könyvtár igazgatójává nevezik ki.
1918 - Kincskereső kis ködmön címû, önéletrajzi jellegû ifjúsági regényének megjelenése.
1920 - Könnyes könyv címmel válogatást ad ki 1896 óta írt verseiből.
1921 - megjelenik felnőtteknek szánt első regénye, A festő halála, amely második kiadásakor a Négy apának egy leánya címet kapja.
1924 - Supka Gézának, a Világ főszerkesztőjének biztatására megírja Hannibál föltámasztása címû regényét, az ellenforradalmi rendszer szatíráját, amelynek teljes kézirata most került elő.
1926 - a Magyar Hírlap főmunkatársa.
1927 - megírja legnagyobb sikerû regényét, az Ének a búzamezőkrőlt. Három kötetben megjelenteti összegyûjtött tárcáit és karcolatait: Véreim, Nádihegedû, Sokféle. Kiadja nagy sikerû olaszországi útirajzait: Beszélgetés a ferde toronnyal. Megírja nagy sikerû állatregényének folytatását, a Csalavári Csalavér újabb kalandjait.
1932 - Földhözragadt Jánosék 1932-ben és Földnélküli Jánosék 1932-ben címmel a magyar szegényparasztság helyzetéről közöl megrázó erejû riportsorozatot. Megírja Aranykoporsó címû regényét. Betegeskedésének kezdete.
1933 - gyomormûtéten esik át, az orvosok megállapítják, hogy rákja van.
1934 - február 8-án meghal.
Móra Ferenc
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép