VAJDA ZSIGMOND, Sepsiszentgyörgy. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a Dorco lerakattól csak fegyelmivel lehet távozni. Unokaöcsém, Gy. I. Zs. ott dolgozott két évet, sokszor estig és szombatonként is, túlórapénz, szabadnap és szabadság nélkül. Mikor ott akarta hagyni a céget, közös megegyezés alapján akarta felbontani a munkaszerződését, ám a tulajdonos nem egyezett bele, mert úgymond rosszul dolgozott a gyerek. Ezért ő fegyelmi úton kívánta elbocsátani, pedig törvénytelenség is terheli a céget: a szakképzetlen munkásként alkalmazott fiatalember béréből garanciapénzt tartottak vissza. Panaszt tettünk a munkaügyi felügyelőségen is, és ha kell, perre is megyünk.
V. L., Sepsiszentgyörgy. Minap a piacról hazafelé tartva betértem a Grigore B?lan tábornok úti Tomis üzletbe. Az ajtónál a csomagot ott kell hagyni egy állványon. Semmi kifogásom ez ellen, én is tudom, milyen tolvaj világban élünk. Most azonban újra meggyőződtem erről. Mire ugyanis a vásárlást befejeztem, a szatyrom a sok zöldséggel, tojással és egyebekkel eltûnt. A legjobban az bánt, hogy a boltosok csak a vállukat vonogatták: ők nem vállalnak felelősséget a letett csomagokért. Akkor meg miért tetetik le? Ha elkapnak valakit egy boltban, hogy ellopott egy csomag cigarettát, megszégyenítik, rendőrséget hívnak. Akkor joggal várhatja el a vásárló, ha neki tûnik el a család egy hétre való élelmiszere, kárpótolják. A legtöbb önkiszolgáló üzletben ma már sokkal korszerûbb, komolyabb módszerekkel védekeznek a tolvajok ellen. Én bizony mindenkinek elmondom, hogy jártam. Ma már egymást érik az élelmiszerüzletek. Ahol kifogadják a vásárlót, oda többé nem muszáj hogy betegye a lábát. Szerintem nem véletlen, hogy vannak boltok, amelyek hosszú időig virágoznak, és vannak olyanok, amelyek nem hosszú életûek.
K. P., Sepsiszentgyörgy. Én nem értem ezt a várost: itt gyakorlatilag tizenöt éve az általunk ,,demokratikusan? megválasztott, magyar többségû és érzelmû tanács vezet, mégis a legtöbb nagy utcánkat román személyiségekről és történelmi eseményekről nevezték el. A Iorga utcai dupla számozást (két 10-es tömbház van, az utca két végén) - ami miatt sûrûn keverednek el nemcsak levelek, hanem hivatalos küldemények is - viszont nem voltak képesek rendezni. Pedig ez már nem politikai, hanem teljesen gyakorlati ügy.
N. N., Sepsiszentgyörgy. A Csíki utca 48. szám alatti tömbházban lakom, meg lehet nézni, milyen mocsok van az udvaron az egyik szomszéd jóvoltából. A garázsainkat három éve lebontatta a polgármesteri hivatal, de attól nem lett szebb a környezetünk, a tervezett rendezésből semmi nem lett, sőt, újabb szeméthalmok gyûltek fel, ezért bezzeg nem büntet a városháza! Ha már újraválasztották Albert Álmost, csináljon valamit, ne úgy, mint eddig!
BED? JÓZSEF, Lisznyó. Panaszom van a mokány juhászokra: szándékosan kárt okoztak nekem, bejöttek a gyümölcsösömbe, egyik még a bottal is nekem esett. Felkaptam én is a villát, kétszer hozzáütöttem, s per lett belőre: másnap bement a városba, kapott 14 napi betegszabadságot, százmillió lejes kárpótlást kér. 73 éves vagyok, egy serdülő fiam van, rettenetesen féltem, s félek, mert a mokány ötféle fegyverrel jár: első a bot, második a hazugság, harmadik az örökölt szokás, negyediknek ott vannak a kutyák, ötödiknek a kés vagy a bicska. Tehetetlen öreg emberekhez törnek be, s kárpótlást követelnek, ha kihajtják őket. Jobb államokban van olyan törvény, hogy ki-ki csak annyi juhot tarthat, amennyire területe van (saját vagy bérelt) - ez itt is így van, de csak papíron, mert felszántják, aztán legeltetnek a máséban. Az ember hiába szól, nálunk, a faluban van három juhász, mind azt mondja, nem ő volt a kártevő, hanem a másik. Azért teszem közzé az esetemet, hogy mással ne fordulhasson elő.
GÖDRI ALBERT, Zágon. A Mikes focicsapat nevében ezúton szeretnék köszönetet mondani a községi tanácsnak és a régi-új polgármesternek azért, hogy a magyarországi Kocsér meghívására megszervezte négynapos kirándulásunkat, amelyen 16 ifjúsági és 16 felnőtt játékosunk mellett két edző, a sportelnök, tanácstag, RMDSZ-elnök, a polgármester és három igazi szurkoló vett részt. Már az előkészület is szép összegbe került: 35 új útlevelet csináltatott a saját pénzéből (összesen 33,7 millió lejért), és saját kocsijával szállította a sportolókat a kovásznai útlevélosztályra. A jó megjelenés kedvéért 35 pár tornacipőt és 35 tréninget vásárolt (42,8 millió lejért), és az út is felemésztett 50 milliót. Fiataljaink 2-0-ra nyertek a vendéglátóinkkal szemben, a felnőttek 4-1-re veszítettek, de hát sportszerûen veszteni nem szégyen? Kifogástalan volt az elszállásolás, minőségi a koszt, örök élmény az ópusztaszeri látogatás. Minderre májusban került sor, de a választások előtt, idején nem akartam kampányolással vádoltatni. Na, de a gyümölcs a maga idején beérik, a népakarat régi polgármestere mellett döntött, akinek látszik is az elmúlt négy évi munkája: rendezett faluközpont, díszkapu, a nagy kultúrotthon pezsdítő festménye a táncospárokkal? Mi igazán meg akarjuk tartani nemzeti hovatartozásunkat, ez a maroknyi székely nemes vágya.
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.