
Cserkésztábor a Gelence-patak völgyében
Az önállóság kalandja
Hogy fiának kedvet csináljon a dologhoz, az apa azzal kecsegtette: a cserkésztábor valóságos utazást jelent az időalagútban, jó három-négyezer évvel korábbi viszonyok közt ébred majd a sátorponyva alatt, s csodálatos élményekben lesz része. S hivatkozott volna még Tom Sawyerre vagy Huckra, ha fia már eddig jutott volna az olvasmányokkal való birkózásban, sorra véve a többi ,,kamaszkalandor? hallatlan történeteit, magában persze hozzátéve: szerencsére a biztonságos felügyelet és törődés viszonyai között.
Nos, kiszakadni megszokott életkereteink közül kétségtelenül kaland is - de a cserkészéletnek és -tábornak valahogy mégsem ez a lényege. Utóbbi nyomába eredve, még a táborlakók élménybeszámolói előtt, hadd közelítsünk elsőként a szervezés oldaláról a dologhoz.
A sepsiszentgyörgyi dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat idei nagytáborát Gelence fölött, a Zernye-havas lábánál ütötte fel, Gaál Sándor parancsnok, az országos magyar szövetség elnöke mesél.
,,Vadregény? és szervezettség
- Igazán vadregényes környezetben ütötte fel tanyáját a fenyvesek közt, bár a falu nem volt messze, s az erdészház menedék lehetett volna végszükség esetén. Hányakkal indult útnak, Gaál úr, mindenki Sanyi bácsija?
- Az idei táborban ötvenöt cserkész vett részt, zömük a Dr. Kovács Sándor-csapat tagja, de jöttek őrsvezetők, tagok Kovásznáról, Zaboláról, Segesvárról meg Makkfalváról is, valójában továbbképzés folyt, a hazatérők otthon hasznosíthatják az itt tanultakat.
- Láttam, felnőttek csak ketten voltak, felesége vállalta a konyha vezetését, s egy csomó idegen gyerek: nem jelentett gondot?
- Nem jelentett. Örvendetes módon felnőtt egy olyan 40-50 tagú ifjú cserkésznemzedék, mely másodikos korában kezdett túrázni, táborokba járni. Ennek kezén fordul meg az egész tábori program, ők az őrsvezetők, rajvezetők és táborparancsnok-helyettesek, ők bonyolítanak le mindent. Legalább annyira meg lehet bízni bennük komolyság és programvezetés dolgában, mint akár egy tanárkollégában. Annyi pedagógiai és gyakorlati ismerettel rendelkeznek már, hogy bármilyen program levezetésével megbirkóznak. Ilyenkor érzi az ember, hogy a tizenöt évi munka gyümölcse beérett. Nekik már létformájukká vált a cserkészet, enélkül már nem tudnak élni: az egészséges környezetre vágynak, a természet csendjére és varázsára.
- Beszélgettem a táborlakókkal, s érdekes, hogy a kihágásokról a parancsnok, a felnőtt sokszor tudomást sem szerez, a konfliktust az őrs oldja meg a maga szankcióit alkalmazva.
- A cserkészet legvonzóbb oldala és nevelő hatása abban nyilatkozik meg: nem a felnőttől kapja a rendreutasítást a gyerek, hanem a vele egykorútól vagy a kissé idősebbtől. Nem is veszi annyira zokon a megszólítást, hanem elismeri, hibázott, s azonnal javít. A fontos az, a gyerek egy ilyen táborban úgy alakul, észre sem veszi, hogy őt nevelik. Észrevétlenül csiszolódik a gyermekközösség.
- Mondjunk a szülőknek is valamit: hogyan áll össze a tábori élet rendje? Olvasva a toborzópapír ismertetőjét, feltûnt nekem, a szükséges kellékek mellett felsorolták azt is, amit okvetlen otthon kell hagyni: a rádiót, mobiltelefont, karórát. A szándék világos: egy kissé elszigetelődni rövid időre nem árthat. Ráadásul ki van kötve, hogy a szülők szombaton és vasárnap jöhetnek látogatóba, azaz a táborozás 6-7. napján, egy-két nappal a hazatérés előtt. Kiolvasható mindebből a szándék: a gyerektársadalmat önállóságra és önszerveződésre buzdítani.
- Valóban. Lényeges dolog, minden szülő megértette, a gyerek előbb-utóbb a családtól mindenképp távol kerül. Az önállóságra nevelést úgy, mint a táborban folyik, sem én, sem más nem tudja megoldani. Mi sajnos szülőkként, ha lehet, túlkíméljük a gyereket, a táborban viszont senki helyette nem dolgozik. Ott ő zokszó nélkül mosogat, fekhelyet vet magának, a fehérnemûjét rendben tartja, zokniját kimossa a csendespihenő ideje alatt, amit otthon az anyuka végez el helyette, mert ugye a gyereknek tanulnia kell, vagy ilyen-olyan egyéb kötelezettségei vannak. A túlkíméléssel nem engedjük a gyereket önállósulni. A táborban viszont anélkül, hogy nehezére esne, rendet tart, kiszolgálja önmagát és társait kölcsönösségi alapon.
- Szóval, a tábori rend: hallottam, a nagyobb fiúk egy nappal korábban már kint voltak?
- Amikor az ember megérkezik a ,,vadonba? ötvenöt gyerekkel, ott már bizonyos alapok kell hogy várják őket. A nagyobb sátrak már felverve, az árnyékszékek megásva, felszerelve, mert az utazás után először azt keresi mindenki, s ha nem üzemképes, fennakadás támad. Biológiai termékeinkkel nem tölthetjük meg az erdőt, utána csak mi fogunk belelépni, ráadásul szennyezzük a környezetet. A nagyobbakkal egy nappal korábban kint jártunk, és ezt a munkát elvégeztük. Előbb konzultálunk egymással, megállapítjuk, hol kel fel a nap, hol van az északi és déli fekvésû rész, merről fúj a szél, lehetőleg ne a latrina felől érje a tábort, s kijelöljük mindennek a helyét.
- Ami a napi programot illeti: a gyermek vakáción van, pihennie kell. Reggel nyolckor ébresztő, utána reggeli torna őrsönként, ezek nyolctagúak voltak, közös tisztálkodás, imával kezdődő zászlófelvonás és reggelizés. Miután megfelelő mennyiségû kalóriával feltöltődött az ifjúság, kezdődhet a napi program. Ebédidőig. Utána csendes pihenő, amikor ledőlhetnek egy kicsit, zoknit moshatnak stb., eltereferélgetnek. Délután megint a beütemezett tevékenység, este pedig tábortûz.
- Minden este ég a tûz?
- Minden este, ez a nagytábor varázsa, hogy minden este a gyerekek a tábortûz körül egy-másfél órás együttléten vesznek részt. A programot ők állítják össze, megadott téma alapján. Keretmesének például Rákóczi korát vagy 1848-49-et vehetik, vagy kiválasztanak egy szórakoztató témát, olyan népdalestet rendeznek, amelyen folyókról vagy erdőkről szóló énekeket fújunk el, a hozzájuk fûződő mondákat, velük kapcsolatos vicceket stb. mondjuk el. Fontos, hogy a tábortûz körül a félhomályban mindenki szót kérhet, és szót kap. Az iskolától eltérően, ahol ugye siettetik vagy leintik őket, ahol nincs idő rájuk. Itt nyugodtan elmondhatja véleményét. Ha téved, kijavítják, kiegészítik, amit mond, sok új ismeretre tesz szert. És produkálják magukat, játékokat tanulnak, dalolnak közösen. A táborban amellett, hogy keményen dolgoznak, kinn vannak a természetben, tíz napra kivonva a civilizáció zavaró tényezőinek hatása alól. Nincs tévé, nincs rádió, nincs számítógép, ebből évközben bőven kijut, viszont rengeteg szép játékot tanulunk, sok népdalt. Olyan élmény részese a gyerek, mely aztán igényt szül. Jellemző eset: most történt meg, hogy a szomszédságunkban egy nap vendégmunkások szálltak meg az erdészházban, s kedvességből kitették a magnójukat az ablakba. A gyerekek jöttek: tessék megmondani nekik, kapcsolják ki!? Hihetetlennek tûnik, hisz itthon állítólag kedvelik a nagy zenebonát.
- Az elszabadult individualizmus korában a közösségi nevelés apró szigetekre szorult vissza, az átmenetiség, az egyensúlyvesztés felemás viszonyokat teremtett.
- Igazi közösségi embereket csak ilyen körülmények között lehet nevelni, itt valóban egymásra vannak utalva. Ránk tör az eső, mikor egyformán ázunk, itt az éjszaka, mikor őrséget kell állni és a többi álmára felügyelni. Itt felelősség van - kialakul a kötelességtudat, felelősségérzet a többiek iránt, s ez nagy dolog.
- Éjszaka hányan őrködnek?
- Kétóránként váltják egymást, s mindig kettesével őrködnek. Ilyenkor a tábor rájuk van bízva, síppal a nyakukban járőröznek vagy figyelnek, s jelzik, ha valami veszedelem támadna, hogy fogjunk össze elhárítására.
- Mesélték, a Lakóca felé tett kirándulásról jövet három órát meneteltek az esőben visszafelé, és nem betegedett meg senki.
- Örvendetes volt számomra, hogy visszafelé mindenki a saját ütemében, de zokszó nélkül tette meg az utat. Vidáman eltereferéltünk a zuhogó esőben, hazaértünk, mindenki száraz ruhát húzott, és levontuk a következtetést, milyen jó, hogy nálunk volt a köpeny s ami még kellett. Persze, a tábori játékok, a számháború, az akadályverseny is nagy élmény. Teljesítmény mindenkinek egy huszonhat méteres kötélen futó csigán átsiklani a patak fölött, vagy kötélen mászni két fa között, magunkat fizikailag próbára tenni, s ezzel önbizalmunkat fejleszteni. Mindenki a maga ütemében, a lényeg, hogy mindent végigcsináljon. Volt gyerek, aki a csiga láttán megtorpant, félreállt, végül mégis nekidurálta magát: nem fog egyedül ő kimaradni belőle! A számháborúban ügyesen kell megközelítened a társad, kifürkészd homlokán a számot.
- A sátrak közt bóklászva rám szóltak, nem szabad a lánytáboron áthaladnom. Koedukáció van, de a lányok mégis külön laknak. Az életkori szórás is elég nagy, elemistáktól középiskolásig mindenki volt ott.
- A koedukáció fontos, de a fiú- és leánytábor külön épül meg. Mindeniknek megvan a maga külön rendszabályzata. Egymást ugyan látogathatják, de előzetes egyeztetés után. Ha a lányok úgy vélik, most szükség van a fiúkra is, akkor jöhetnek. A két raj a maga életét látótávolságon belül, de külön éli. A gyereknek meg kell szoknia, a két nemnek megvannak a maga sajátos elvárásai. Az életben is valahogy így kellene lennie, bár millió ellenpéldával találkozunk. A cserkészetben iparkodunk tisztelni a másik másságát, nemi méltóságát is.
- Foglalkozásokon megfigyeltem, fiúk oktatták a lányokat és fordítva. Azok nem őrsök szerint folytak?
- De igen, viszont az előadók különböző nemûek lehetnek. És úgynevezett forgószínpadrendszer szerint az őrsök körbejárnak. Mindenik őrs minden előadónál ,,előfordul?. Minden témát más-más előadó mutat be, gyakoroltat be valamilyen ismeretet. Van csomókötés, térképészet, növényismeret, daltanulás, játékok, elsősegélynyújtás, cserkésztörvény-ismeret és -magyarázat? Félóránként változtatják az őrsök a helyüket. Az őrsvezetők közül egyesek egyik, mások más témakörben jártasabbak, belőlük toborzódnak a képzőtáborok előadói is.
A Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat az idén is részt vesz nemzetközi táborozáson, erről is tudósítunk majd.
B. Kovács András