Hatvan esztendő telt el azóta, hogy a szovjet csapatok, a Vörös Hadsereg elérte a Kárpátok köpönyegének külső szegélyét, és 1944. augusztus 26-27-én elfoglalta az Észak-Erdéllyel kiegészült akkori Magyarország első lakott helyiségét, Úzvölgy-telepet. Dr. Szabó József János hadtörténész Ivás István Az utolsó székely határőrök címû könyvéhez írt tanulmányában hadmûveleti sorrendbe helyezi az eseményeket:
,,Magyar területen az első harctevékenységekre nem az odaérkező szovjet csapatok miatt került sor. (?) A román király és a vezérkar az átállással egy időben utasította a román alakulatokat az 1940. évi második bécsi döntéssel Magyarországhoz visszacsatolt területek elfoglalására. Ennek végrehajtása során augusztus 25-én Marosvásárhely körzetében, másnap Illyefalvánál, Makónál és Mezőhegyesnél egy-egy kb. századerejû román harccsoport lépte át a magyar határt, a magyar határvadászok azonban visszaverték őket.
Augusztus 26-án a visszavonuló németeket üldözve egy harckocsikkal megerősített szovjet lövészkötelék Dormánfalva irányából felhatolt az Úz völgyébe, és átlépte a magyar határt. Ezzel egy időben az Ojtozi-szoros keleti bejáratánál is megjelentek a szovjet csapatok, de még román területen. Ugyanakkor a Csobános völgyében is átlépték a határt, de a csekély ellenállás ellenére megálltak.
(?) Augusztus 27-én az Úz völgyében és az Ojtozi-szorosban is Magyarországhoz tartozó, lakott települések kerültek a szovjet csapatok birtokába. Az első település a déli órákban Úzvölgy-telep, illetve az első község az esti órákban Sósmező volt. Ezen a napon a Békás-szoros előterében a karácsonkői hídfő előtt is megjelentek a szovjet 25. gárda-lövészhadtest alegységei.?
A szovjet csapatok a Kárpátok dél-erdélyi szorosainak birtokbavétele után a Székelyföldet átkarolják. A kör majdnem bezárult, s ha az előző félszáz esztendőben folyamatosan alábecsült harcképességû magyar és német határvédelem nem fogja fel a Kelet felől érkező támadásokat, és nagy véráldozat árán nem biztosítják Székelyföld katonai kiürítését, felbecsülhetetlen katonai és polgári veszteség elé nézett volna ez a térség.
Az észak-erdélyi harcok során fogságba esett vagy a szovjet csapatok átvonulása után a román hatóságok és félkatonai csoportok által elhurcolt és eltûnt férfiak hozzátartozói még ma, hatvan esztendő múltán is keresik hozzátartozóikat, ápolják ezek emlékét, s keresik az igazságot, az anyagi és erkölcsi kárpótlást.
A kovásznai Szőcs Erzsébet (Fenyves u. 4/6.) is a kutató-kereső hátramaradottak közé tartozik, aki bátyja, Dónáth István emlékéért és az esetleges kárpótlásért három országban kutattatott.
,,Az eredmény szomorú, de legalább biztos - írja Illésfalvi Péter történész-muzeológus Budapestről. - Testvére a kézdivásárhelyi m. kir. 24. székely honvéd határvadász zászlóalj katonája volt, s 1944. október 14-én Nyíresnél (Dés környékén) szovjet hadifogságba esett. 1945. április 24-én halt meg az egykori Szovjetunió Baskíria tartományában található Isimbaj faluban mûködő 5920-as számú hadifogolykórházban.
Egyéni sírhelye nincsen, valószínû, tömegsírba tették. 1990 után a hadifogolykórház temetőjének magyar halottjai emlékére a magyar állam emlékmûvet emelt.
Tudom, ez kevés és rossz hír, de az ember talán könnyebben nyugszik meg Teremtője akaratában, ha legalább biztosat tud.?
Dónáth István munkakönyvét, utolsó levelezőlapját eljuttatták szerkesztőségünkbe is. Kovászna és vidéke ipartestülete állította ki. 1924-ben született Kovásznán, Háromszék vármegyében, Magyarországon. Húszéves volt, mikor elesett. Utolsó levelét idézzük:
Tek. Dóntáh József úrnak
Kovászna
K. 1944. II. hó 23-án
Kedves Szüleim, első pár soraim is szeretném, ha legjobb egészségben találná. Én jó egészségben vagyok, melynek párját viszont kívánom maguknak is a Jó istentől. Kedves Édes Anyám, meguntam már várni a választ, mert igen telnek a napok. Tudatom, hogy Vásárhelyt vagyok, de nem tudom, hogy meddig. Édesanyám, megkérem, hogy küldjenek egy pár fillért, mert nincs még két fillér nem sok, de annyi sincs. Máskülönben jól vagyunk, hogy hol állunk meg és meddig megyünk? írjanak maguk az otthoniakról én már többet nem tudok írni, mert már időm sincs. Még csak annyit tudok, se szabadság se eltávozás nem lesz. Most többet nem írok, üdvözlöm Mancikát és a többi otthon levő testvéreimet és rokonokat és szomszédokat, csókolom Pista.?
Se szabadság, se eltávozás?
Ivás István Az utolsó székely határőrök címû könyvében a következőkről tudósít:
,,A Székelyföld utolsó védelmi vonalát az ott harcoló magyar és német erők 1944. október 8-án adták fel. Az ott védekező magyar egységek - melyeknek mintegy 90 százalékát a székely határőrség alakulatai tették ki - a nagy veszteség miatt számbelileg jelentősen megcsappantak. A szovjet csapatok, mivel a Görgény patak alsó részénél a magyar katonai vezetés nem létesített előre kiépített völgyzárat, a Maros folyó jobb partján lévő Szászrégen várost már október 2-án elfoglalták, a Palotailva-Szalárd arcvonalon harcolóknak a hátába kerülhettek, és megakadályozták azok terv szerinti, Dés-Kolozsvár irányú visszavonulását.?
Ez az a földrajzi térség, ahol Dónáth István a Székelyföldet védő katonai alakulat felmorzsolódásának utolsó csatáiban fogságba esett.
Se szabadság, se eltávozás - mormolom magamban a levéltöredéket, és nézegetem a mûanyag fóliába csomagolt, Kovásznáról küldött papírokat, a szabósegéd gyöngybetûkkel írt munkakönyvét, a katonaságtól szeretteinek küldött fényképet, és nagy tisztelettel gondolok azokra a ma élőkre is, akik ezeket a hatvan esztendővel ezelőtti emlékeket ekkora tiszteletben és becsben tartják.
Én már többet nem tudok írni - jegyezte le néhai Dónáth István.
Legalább mi, akik még tudunk és lehetőségünk is van írni - írjunk róluk, és emlékezzünk rájuk, mert az emlékezés éltetheti már csak őket, és majd minket is, ha emlékünk emlékezésre érdemesnek ítéltetik.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.