
A lófogó nem valamilyen különleges szerszám, hanem sajátságos sepsiszentgyörgyi létünk szükségszerû tevékenysége. Lapunkban is többször szóvá tettük már, a városszerte kóborló patások mindenütt, de legfőképp szemeteskukák környékén legelésznek-kotorásznak naphosszat és éjszakánként is, lelegelik a füvet és a virágokat, elszotyogtatják ürüléküket járdán és játszótéren - szóval nemkívánatos ,,akciót? folytatnak. A városháza átlagban havonta egyszer befog néhány lovat, gazdáik - többnyire az ?rkő negyed lakói - kifizetik a bírságot, hazaviszik lovaikat, néhány napig vigyáznak rájuk, aztán ismét becsapják őket a városba: tartsa el magát az állat, drága a kóst, kell télire. És minden kezdődik elölről. Mégis muszáj a lófogót újra és újra elölről kezdeni, így talán egyszer még tartós eredménye is lesz. Múlt hét végén egy hajnalban ilyen ,,razzián? vettünk részt.
Hat óra. Alszik még a város, csak az utcaseprők kerítik a vesszőseprûvel, s egy-egy álmos korán kelő igyekszik dolgára, fázósan belebújva ruháiba. A stadion előtt gyülekezik a lófogó nép, Czimbalmos Kozma Csaba alpolgármester a ,,főnök?, a kertészet alkalmazottai a munkások, két rendőr az erősítés. Igazából keresgélni sem kellene, a stadion tele legelésző lovakkal, legalább tízzel. Majd visszajövünk ezekért később, előbb nézzünk szét a tömbházak között. Nem kell messzire mennünk, a ,,mamut? mögött épp hárman irtják a füvet. Gyönyörû állatok, nem úgy néznek ki, mintha az ?rkőn tengetnék életüket. Hosszas manőverezés következik, merthogy nem is olyan könnyû elcsípni a lovakat. Idegen embertől ők is félnek, szaladnának a csörgő lánc elől. Rossz helyen legelésztek azonban, a tömbház beszögellése s körben a sövény nem engedi szabadulni őket. Fél órába is beletelik, amíg sikerül mindhármat elkapni. Közben álmos lakók kukkintanak ki az ablakokon, gyorsan vissza is csukják. Egy hajnali kutyasétáltató jegyzi meg csupán, ,,ideje volna eltüntetni ezeket s a disznókat?. Hogy a kétlábú vagy a négylábú állatfajtára utal-e, azt nem fejti ki.
Megvan tehát az első ,,zsákmány?, a három szép ló egymás mellé kötve a szolgálati haszonjármû utajánál. Most már nem tûnnek idegeseknek, hamar megbékéltek sorsukkal. Csak sóváran kacsintanak a szép zöld fû felé, legelnének még. Le kell vinni őket a B?lcescu utcai állat-egészségügyi központhoz, ott ,,szállásolják el? őket, míg gazdáik haza nem viszik. Ha sokallják az egymillió lejes büntetést meg a járulékos költségeket (károkozás, egészségügyi vizsgálat, ellátás stb.), s nem váltanák ki a lovakat, három nap múlva a vágóhídra kerülnek. Ilyenre azonban még nem volt példa.
Közben szólnak a rendőrök - kik az odáig a stadion bejáratánál várakoztak, a ,,razzia? első részén nem vettek részt -, hogy megjöttek a sportbázisban legelő lovak gazdái. Vissza a stadionhoz. Három cigány férfi üldögél a kövön, kezükben a kötőfék. Messziről lerí, nagy gondban vannak. Mikor meglátják az alpolgármestert, felpattannak, elébe mennek. Bizonygatják, hogy az ő lovaik csak megszöktek, kihúzták a fejüket a kötőfékből, mert dehogyis, ők olyant nem csinálnak, hogy szabadjára engedjék a lovakat, van otthon széna elég, de mit tehetnének, ha elkóboroltak a lovak, most ébredtek, keresik, s hát nincsenek, azért jöttek egyenest a stadionba, mert tudják, ott sok ló legel, hátha az övéik is oda keveredtek. Ennyi felvezetőnek, aztán a kilátásba helyezett egymilliós bírság hallatára kezdődik az alkudozás. ,,Drága polgármester úr, hát ezért pecsételtem magára?? ,,Tudja-e, mit, ha még egyszer ezeket a lovakat megkapják, akasszanak fel!? ,,Honnan fizessünk, menjünk lopni, s aztán zárjanak be? Inkább fejbe ütöm a lovat, s itt hagyom.? ,,Írjunk papírt, ha még egyszer a lovakat megkapja, bármit csinálhat.? ,,Nincsen pénzem, drága polgármester úr, három gyermek a nyakamon, most építettem egy kicsike házacskát, a tyúkfarmon dolgozom, úgy megkérem, mint a szent Istent, most az egyszer bocsássanak meg.? Czimbalmos alpolgármester azonban hajthatatlan, évek óta ez a huzavona folyik, mégsem tanultak belőle, hát most nincs bocsánat. A rendőrök igazoltatják a három férfit, azaz kénytelen-kelletlen elfogadják az általuk bemondott adatokat, merthogy személyi igazolvány egyiküknél sincs. Most már vihetik a lovakat, a bírságot majd kiróják. Persze, nem fogják kifizetni, de az már a törvény dolga, hogyan hajtja be rajtuk az egymilliókat. A három cigány közben mutatja, melyek az ő lovaik - s a többieket is, hogy melyik kié (,,az a bíróé, a rendőrök jól ismerik?). De még ekkor is mondják a magukét, hogy ,,adjon szocsiálpénzt, abból levonjuk a lovakat?. Felpattannak egy-egy vékonydongájú négylábú hátára, csak úgy szőrén, még egy-egy csikót is magukkal visznek, az aszfaltúton elcsattognak. Na, itt mára befellegzett a lófogónak, ezek bizonyára leértesítik társaikat, s mire visszaérnek a befogó munkások, addigra egy sem lesz már a környéken.
Rendőri kísérettel viszik le a már befogott három lovat a B?lcescu utcába (muszáj ,,elszállásolni? őket, nincs több láncuk a munkásoknak). Az unitárius templom és a Szent József-plébániatemplom között kanca üget felfelé csikójával (még hét óra sincs), ezek néhány perc múlva, mikorra a munkások üresen visszatérnek, a játszótér mellett legelésznek. Nem sikerül befogni őket, a terep sem megfelelő, nincs ahová beszorítani, aztán a kanca is nagyon félti csikóját, fejét leszegve szalad el, fel a hídon, a Bodor-hágó felé. Tovább megyünk, a ,,dollárpiac? környéke is kedvenc szórakozóhelyük a kóbor lovaknak. Tömbházak közt, a játszótéren találunk két gebét, a terep itt sem kedvez a befogásnak, környékezik a munkások a derest, fûvel csalogatják, de a farkát nagyon legyezi, rúgna is, harapna is, végül társával együtt elmenekül. Bőven elmúlt hét óra, de még egyet próbálkozunk. A Fáklya sétány környéke a célpont, az új református ravatalozó mögött, a mezőn legalább tucatnyi legel, ezek nem érdeklik most a lófogókat. A tömbházak közt épp egy sem kóborol, vagy hazamentek már jószántukból, vagy a riadóztatott őrkőiek szedték össze őket. Bár ez nem bizonyos, visszaúton - immár elválva a munkáját aznapra befejezett csapattól - benézek még a stadionba. Az edzőpályán tizenhárom lovat számolok meg, a maguk sajátos módján járulnak hozzá a városi sportélet fellendítéséhez: nyírják és trágyázzák a füvet.
Ennyi egy lófogó nap története. Lehet, most néhány napig nem lepik el a várost a lovak, talán kissé jobban vigyáznak rájuk gazdáik, ha nem egyébért, az igencsak borsos bírságtól való félelmükben. De ez is csak néhány napot tart, s aztán minden kezdődhet elölről. Ha radikális megoldást lehetne alkalmazni, talán hamarabb eltûnnének a közterületről a kóbor állatok. De a törvény nem engedi az azonnali elkobzást, lehetőséget ad a befogott állatok kiváltására. A minapi három lóért különösebb ,,cirkusz? nélkül lepengették gazdáik a milliókat. Ilyen körülmények közt még sok időbe telik, amíg megszabadul a város a kóbor lovaktól. És ,,áldásaiktól?.
Váry O. Péter