Mintegy kétszáz székely megpróbálta feltartóztatni a túlerőben levő orosz cári csapatokat. Az őrnagy két ágyúját a meredeken emelkedő útra irányította, és onnan ontotta kartácstüzét a rohamozó oroszokra. A maroknyi honvéd jó ideig tartotta magát, végül nem tudott megbirkózni az árulás következtében az Ügrös pataka felől is bekerítő, immár kétoldalról támadó ellenséggel, és néhány szerencsés kivételével szinte az utolsó emberig ott vesztek..." (Fujer Tibor: Székelyföld üzenetei)

Szebb tájat festeni sem lehetne, szebb júliusi hétköznapot rendelni sem. Ihletődve állok a soha meg nem tervezett emlékműparkban, amelyről oly sokan írtak s mutattak többször képernyőn emlékezések idején. Nem mindennapi eseményre hívtak, kopjafaállításra. Örömmel mentem, ,,mert a kopjafa katonai szolgálatot, vitézi teljesítményt nyújtó, fejedelmet, viadalban elesettet illetett. A fejfa vagy gombosfejfa őseink általánosan használt sírjele..."

Nincs nagy felhajtás, hivatalos ünnepélyesség. A kézdivásárhelyi polgármesteri hivatal által biztosított kis teherautón homok, cement, a beöntéshez szükséges szerszámok. A felállítandó cserefa kopja, a magasabb fajtából, már fenn az ad hoc panteon legmagasabb pontján, kis gödör szélén. A három és fél méteres emlékjel népművész faragójának gyorsan jár a keze, de tüsténkedik két segítője is. ,,Földbe gyökerező" sorsára vár, amíg a turisták tízei a kisebb-nagyobb emlékjelek állítói-állíttatói emblémáját silabizálják. S amikor a mester utolsó, vízmértékes kézmozdulata után a jelen levő magyar turisták fényképezőgépei működésbe lépnek, a magyarországi küldöttség fiatalasszonya néhány keresetlen szóval említi a hétköznapiasan is ünnepi percek jelentőségét. S jómagam, az Udvarhelyszéken született háromszéki restelkedve, lehajtott fejjel gyónom, hogy csak most, közel a hetvenhez jutottam el Székelyföld Thermopülaiához! ,,Itt fekszünk, vándor... megcselekedtük, amit megkövetelt a haza." Arra a maroknyi székely honvédre gondolva, kik fegyvert el nem dobva, inkább a halált választva védték a szülőföldet, hangtalan szavalom Ferenczes István költő barátom szomorúan gyönyörű versét, a Kálvária kereszt nélkült: ,,...A kereszt gyalulatlan, durva fa. / Bárki vállára rakható. / Csak a beleitatott fájdalmat / nem lehet kölcsönadni senkinek..."

Sokunk nevében köszönöm I. S. mester a nemzet önbecsüléséből született, a Nyergestető magasabb pontján álló kis emlékpark általad készített tizedik kopjafáját, amely Tuzson János őrnagy hős honvédeinek állíttatott!