Miért akarják eladni a Botát?

2004. augusztus 5., csütörtök, Archívum 2003–2007

A közvéleményt április végén bizony felkavarta a zágoni Bota Közbirtokosság eladási szándéka, s nemcsak az érdekeltek, de a közügyek, a magyarság jövője iránt érdeklődők is aggódva és döbbenten állnak a jelenség előtt. Mind a magán-, mind a községi, mind a közbirtokossági erdők tulajdonosai, az erdélyi magyar emberek, a székelyek pozitív változást reméltek e tulajdontól. Igaz, ismerik el, törvényalkotás közben álmában sem gondolt senki arra, hogy megeshet, ha visszakapja majd egy közösség tulajdonát vagy annak egy töredékét, mint Zágonban, ahelyett hogy az abból származó lehetőségeket felmérnék, háromévi gazdálkodás után - ami nem volt kirobbanó sikerû - gondolnak egy merészet és nagyot, mert hallottak innen-onnan egyet s mást, s zömük úgy dönt, hogy seggére ver az ősöktől örökölt birtoknak.
Mert messze van, alig jövedelmez, nem lehet a távolság miatt jól gazdálkodni rajta, feldolgozni sem a zágoniak hasznára - foglalja össze Varga Gusztáv, a Bota Közbirtokosság elnöke az eladás melletti régi érveket. A Bota dokumentumai szerint 705,9 hektár tulajdonosa támogatja, 33 hektáré elutasítja, 299,9 hektár gazdája tartózkodik: ha lesz vevő, s a többség úgy dönt, eladja jussát, ők is ezt teszik, ha nem, nem.
Az évi pár százezer lej olyan elhanyagolható jövedelmet jelent - fejtegeti az elnök -, hogy olyan család is van, mely évek óta ki sem megy Zá­gonba a részét felvenni, mert többe kerül a benzin vagy autóbusz, mint a részesedés. Különben a magánerdők is fogynak - mondja -, figyeljék meg, van olyan hét, hogy 50-100 hektár cserél gazdát, s meglehet, a megbízottak vásárolják fel, az ördög a megmondhatója, kinek.
Igaz, ez egy kicsit más, hisz magánvagyonával ki-ki azt tesz, amit jónak lát - vetem közbe -, de a maguk terve törvényellenes, hisz a közbirtokosság a közös magánvagyon, s akárhogy csûrik-csavarják az eladás bûvkörébe került egyszerû emberek vagy vezetők, adni-venni csak körön belül lehet, s az egészet eladni sehogyan sem. Hogyan merült fel egyáltalán a zágoniakban a Bota eladásának gondolata? - firtatom. S az elnök, Varga Gusztáv mintha könyvből olvasná, fújja a választ:
- Mikor először megjelent, hogy az állami föld- és erdőaalap (Varga ennek megyei megbízottja) a román államnak felvásárol földeket, erdőket, akkor kezdték el a zágoni közbirtokosok, hogy el kellene adni azt az 1050 hektárt. Csakhogy az állam keveset ígért, mert a kincstárban sincs pénz, úgy akkor erről lemondtak. De találtak más vevőt, először az osztrák faiparost, majd egy magyar vadásztársaság vezetőjét, sőt, egy svájci is megfordult Zágonban, a hektáronkénti ár is kúszik szépen csendesen felfelé, mert a törvényt, mely igazi román jogszabály, ott lehet tágítani, ahol épp az eladónak és a vásárlónak kedve tartja, többféleképpen magyarázható - mondja Varga Gusztáv. - Bizonyíték erre, hogy adtak már el közbirtokosságokat: egy mifelénk is érdeklődő osztrák például Suceava megyében több mint ezer hektárt vett egy darabban, Hargita megyében két kisebbet, s senki hivatalos személy, még az RMDSZ sem perelt, hagyják mentére a dolgot.
Varga kicsit régebb, egy telefonbeszélgetésünk során kijelentette, nevek említése nélkül igaz, hogy felsőbb körökben támogatói vannak. Az, hogy a felháborodás ellenére mégis a megyei önkormányzat tagja lett, bizonyíték rá, valakik ott fent valóban nagyon szeretik.
Ami a zágoni Bota eladását illeti, itt kis csutakként a sajtó állt a vásárt megkötni készülők útjába, majd dr. Tamás Sándor képviselő vállalta fel az eladást ellenzők jogi képviseletét. Kézdivásárhelyen a bíróságon, ahol annak idején bejegyezték a Botát, közbirtokosságként szerepel, tehát tiszteletben kell tartania minden erre vonatkozó előírást, szabályt, elsősorban azt, hogy egy és oszthatatlan magánvagyonként, csak körön belül történhet tulajdoncsere, azon kívül nem, s ha 33 örökös az 1500-ból megveti a lábát, és nem adja el részét, a törvény szelleme és betûje szerint a többi sem cselekedhet másként. Hogy milyen réseket, joghézagokat találnak majd a Bota vezetői és a potenciális vásárlók prókátorai a 2000-ben 1-es számal kibocsátott erdő- és földtörvényben és annak módosításaiban, meglátjuk, amikor fehér paripán megérkezik jogászai kíséretében az igazi vevő, táskájában a kétmillió euróval, s megköttetik a vásár. Valamennyiünk nagy bánatára, mert erdeink, földjeink, jövőbeni terveink úsznak el. S félő, hogy a hülyeség ragadós, nemcsak Zá­gon­ban, másutt is.
Simó Erzsébet
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép