Ismét a szekeret fogta a lovak elé a kormány. Előkészületben a tanügyi reform törvénycsomagja — igaz, egyelőre nem tudni, melyik javaslat lesz a kiindulópont, és azt sem, belemegy-e az SZDP az Emil Boc által erőltetett formába, illetve hogy felelősségvállalással fogadják-e el a jogszabályokat —, ám még mielőtt megszületne az átszervezés, a megújulás átfogó terve, 12 000 (a szakszervezetek szerint 20 000) tanügyi alkalmazott elbocsátásáról ad ki rendeletet a minisztérium.
Osztályösszevonásokra, az óraszámok minimálisra csökkentésére szólították fel a megyei tanfelügyelőségeket, és csatolták a listát, hol, hány alkalmazottal kevesebbnek jut fizetés ősztől.
A miniszter asszony védekezik, magyarázza, hogy a szakképzetlen tanárokat igyekeznek kiiktatni a rendszerből, ésszerűsíteni próbálják az osztályok létszámát, ami egyébként helyes elképzelés, csak évek óta kivitelezhetetlen. Tudjuk, nem a nagy gyermeklétszámmal működő városi iskolákban, hanem az eldugott településeken, falvakon van tanárgond. Leépíthetik a szakképzetleneket, ám ősztől nem lesz, aki oktassa a gyermekeket, hisz eddig is lasszóval fogták azokat, akik egy-két évig vállalták minimális bérért az ingázást. Háromszéken külön gondot jelentenek az egy-két gyermekkel működő román osztályok, ezek felszámolása lenne a cél? Nehezen elképzelhető.
Háborognak a szakszervezetek, már rég elfelejtette mindenki, hogy tavaly ősszel, télen még az ötvenszázalékos fizetésemelésért sztrájkoltak. Jelenleg az állások megőrzése lenne a cél, de a kormánynak nincs pénze, így újból és újból karcsúsítani próbál. Átgondolatlanul érkeznek a legfrissebb, általában kivitelezhetetlen utasítások. Az iskolai rendszer megreformálása no meg az új tantervek nélkül korai és teljes mértékben ésszerűtlen óraszámcsökkentésről álmodozni. A tanügy megyei vezetői döntenek majd, hogy miként illeszkedhetnének a rendelkezésükre álló keretbe? Hol, hány órát tartanak a tanárok, hogy jusson pénz a fizetésekre? Eddig is káosz uralta a romániai oktatást, de ha gyakorlatba ültetik a legújabb elképzelést, teljes lesz a felfordulás.
Kapkod az oktatási miniszter, próbál megfelelni a kormányfő diktálta elvárásoknak. Hiába hangzanak el szép szavak, hogy a tanügy nem lehet a válság áldozata, az oktatásba történő befektetés segíthet kilábalni a krízisből, egyre üresebb az államkassza. Nincs pénz, és még nagyobb baj, koncepció sincs. Az oktatás szekere pedig egyre mélyebbre süllyed a kátyúban.