Kultúra: Köztünk járt Illyés Kinga

2004. augusztus 7., szombat, Archívum 2003–2007

A költő támolyoghat ragyogó kapualjak, kocsmák vagy temetői kopjafák között, verseinek legszebb babérjait mindig a színmûvész rakja a színpadok örök imádságoskönyvébe.
A színmûvész, amikor tele a közönség és az élet iránti hálával, olyankor mondja szerényen: - Ó, igen, múló dicsőség a miénk, mert az eleven szó elszáll a szélben, és ki emlékezik??!
A költő ott gunnyaszt szerényebben a maga csöndjében a tizenharmadik sorban, és hallgatja A Színész ajkáról a maga versét, és a közönség tombol és tapsol, és a színpadra rohan föl, mindenki a színészbe szerelmes, el egészen annak megérintéséig, csókkal borítanák be a fiatalok, a költő csöndben elindul haza, senki nem ver a vállára, mert mindenki a színész körül lelkesül.
Illyés Kinga marosvásárhelyi színésznő sok-sok babért helyezett a Színpad örök imádságoskönyvébe. És nem azért, mert tudván tudta (szegénykénk: még éltében), hogy az ? neve is ott van azokon a lapokon, inkább az égő arcok között elhangzó eleven Szó, az őselem kedvéért.
A marosvásárhelyi Szent­györgyi István Színmûvészeti Akadémia kapuján kopogtatott az 1950-es évek végén, és az megnyittatott számára is. Kegyetlen világban kegyes sors és közönség fogadta nagy figyelemmel, és most, amikor elsuhogott végleg lombos bő szoknyája az intézet fölött, már román ott a rektor is, a kapus is.
Ezerkilencszázhatvanháromban már ott csillogott a szép­séges új tehetség a legnagyobbak között, Kőszegi Margit mellett. Kegyes sorsát említettem, és az ő meg a társai álomszép magyar közönségét Erdélyországban vagy másutt, Nagyváradtól Bukarestig. Ám Kingának is kegyetlenül meg kellett dolgoznia a szó, az anyanyelv meg a maga tehetsége igazáért.
A befogadó közönség számára alakja és különösen búgó női tenorja örökre összefonódott A kis herceg történetével, igazságaival is.
Nincs, nincs immár, amit kertelnünk tapintatból, mert már nem hárítja el - másokkal megosztani akarván - a vallomást, az igaz szót: őt hallván, verset vagy drámai szöveget értvén, a közönség a maga örök igazában és a magyar anyanyelvben is megerősödött.
Valamiért rövidebbre szabott élete utolsó szakaszában már szabadon röpdöshetett Magyarországon is, nyugatabbra is. Vitte az erdélyi magyar költők verseit, fennen lobogtatva semmi kis büszkeséggel azok és ama néprész igazát, hogy még ott is van rejtjeles léte a magyar szónak.
Sok lemeze forog ma is, hangszalagok, filmek őrzik egyéniségét. És őrzik tanítványok is sokan, tisztelő szeretettel, mert hosszú évekig tanított az ?t eligazító intézetben.
Ó, igen, múló dicsőség a miénk, hiszen az eleven szó elszáll - így szerénykednek az alkalmi deszkák varázsló emberei. Elszáll, igen, mondjuk mi is, motyogjuk utánuk, és tudjuk, hogy az a mûvészi ige egyenest a megőrző, százezer szívû közönség mellébe talál, ott ver tanyát, és kereng az eleven vérrel mindhalálig.
Illyés Kinga mindenünnét visszarebbent az ő Marosvásárhelyére, vitte a Maros partjára a babért, számolatlan. Sosem szerződött máshová.
Bizonyosan maga is sokat tudott az emberi mulandóságról. Emlékszel, szólott is arról sokszor, intve az élőt ?, ki most megkötötte utolsó szerződését az örökkévalóság beláthatatlan tereivel. Az Időt, amely számára kiméretett, és amely időcskét ő belakott és benépesített hatvanvalahány esztendő alatt, azt az időt tartogatjuk óvva, remegve, még élők.
Millióknak volt szerre hálás a figyelemért, a meghallgatásért, azért, hogy megértették őt, az igazat, az igazát.
Most a maradék milliók hálásak Neki, köszönve köszöntik ez új Szerződése alkalmával. Aztán fordulnak egymás felé: - Itt járt köztünk ? is.
Czegő Zoltán Budapest, 2004. július
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép