Szacsvai: történelmi név, a családot nem jelentéktelensége, hanem a térség politikai viharai szórták szét a világban - és egyik tagja Svájcból tért haza, méghozzá nem látogatóként: hónapok óta Esztelneken ütötte fel tanyáját családostól. A szép fiatal feleségen és karon ülő apróságon akad meg az ember szeme először, másodszor azon, ahogy az ősi épületben mindennel ellátott, korszerû konyhát szereltettek fel. Mennyire lesz tartós Szacsvai Tamás esztelneki tartózkodása, mi késztette arra, hogy komolyan vegye saját ötletét: otthont teremteni a székely havasok lábánál, az ősök telkén és falujában? A hajdani Szacsvaiak primorok voltak, de ,,ez ma nekem nem számít?, mondja a fiatal leszármazott, aki mérnöki keresményéből tartja el polgári családját. A ?48-as háromszéki hadi felkészülésben részt vett Szacsvai elődnek emlékmûvet állított a szülőfalu, ott található a kúriával szemközt, a másik Szacsvainak Nagyváradon olvastam a szobrán: ,,egy tollvonás volt vétke? - a forradalmi kormány tagjaként aláírta ugyanis az osztrák császári ház trónfosztásáról szóló nyilatkozatot, emiatt utóbb halálra ítélte a vésztörvényszék. A fiatal Szacsvai oldalági rokon - s számunkra azért érdekes, mert benne vert visszhangot a hazahívó szó. Esztelneki házában meséli:
- Stuttgart közelében születtem, dédnagyapám telepedett volt ki innen a mai Magyarországra, ott élt mind nagyapám, mind édesapám, ő 1956-ban menekült ki Németországba. Négyévesen Liechtensteinba költöztek velem és testvéreimmel. Itt távoli rokonaim maradtak, inkább a név maradt fenn, a faluban Szacsvai-háznak nevezik, amiben most lakunk, s a szemköztit is. Ebben 1950-ig Szacsvaiak laktak, gyerektelenek, a házat államosították, és orvosi rendelő mûködött benne.
Az ötvenes években kitelepített édesapa (rendőrkapitány volt az apja, amiatt üldözték) egy rend ruhában menekült 1956-ban, teljesen vagyontalanul kezdte, mérnökit végez, és akként él meg. A most 38 éves Tamás húga varrónő, nővére történész. Otthon magyarul folyt a szó kezdetben, utóbb kevert nyelven, mûvelődésének alapjait német iskolákban szerezte. Mióta hazajár, nyelvileg is ide honosodott, bárhol, hivatalban is eligazodik, jóformán hibátlanul és folyékonyan fejezi ki magát magyarul, mi több, a fiatalasszony is töri a nyelvet. Bernben a cégnél, ahol alkalmazott, és ahol fizikusként napelemgyártással foglalkozik, Szacsvai Tamást visszavárja munkahelye, ha lejár az esztelneki hosszú üdülés. Hogyan viszonyul hát magyar gyökereihez a család, ő különbözik-e ebben testvéreitől? Igen, mondja, van eltérés.
- Magyarországra jártunk inkább, a közelebbi rokonok ott éltek, én először pont húsz éve jártam itt. Ezt a házat a távoli rokonok perelték vissza, én tőlük vettem meg a szomszéddal együtt. Egy kis céget alapítottunk, egyelőre még szerényen mûködik. Utóbb ?89-ben látogattam még egyszer ide, akkor nagyon megszerettem a vidéket és az embereket, kezdett érdekelni a család múltja, s attól kezdve évente végigjártam a Székelyföld keleti részét. Rokonom volt a már elhunyt Szacsvai Imre újságíró, aki háromkötetes albumban mutatta be a tájat A Székelyföld leírása címmel, az Erdélyi utakon sorozatban. De testvéreim nem kötődnek annyira, mint én. Engem itt olyan érdekes kalandos szabadságérzet töltött el, hogy azóta visszajárok. Az emberekkel könnyebben lehet barátkozni, mint nálunk, és melegebb a fogadtatás.
Szép szavakkal illeti a székelységet a visszatért Szacsvai sarj, s hogy a nagyvilág egy csendesebb zugát mért pont most kereste, annak magyarázata - íme a látogatás turisztikai dimenziója - a fiatal család belső érzelmi viszonyaiban keresendő. Hogy többet foglalkozhasson az újszülöttel, hogy egymástól a házastársakat ne válassza el a nyugati rohanó élettempó a gyereknevelés eme kritikus első hónapjaiban - íme a belső igény forrásvidéke. ,,Itt az emberek ráérősebben élnek, nem muszáj mindenáron eredményt elérni? - összegezi Szacsvai Tamás régiónk pihentető voltának tanulságát. ,,Itt természetesen élnek az emberek, és ez felszabadítóan hat? - teszi hozzá.
Hogy az idegenforgalomban ez kimondottan gyümölcsöztethető, hogy az ifjú Szacsvait is csak arra biztathatjuk, másokat is szerencséltessen Székelyföld-élményében akár turistaként, akár vállalkozóként - ez poénként talán jól illeszkedik az Esztelnekre honosodott, a helyiekkel nyugalmukat fél évre megosztó székely svájciakról szóló riport végére. Csak tanácsuk is meghallgatásra találna: fiatalok, tanuljatok meg legalább angolul, hogy falutok vonzóbb legyen az emberi kapcsolatokra vágyó turistának.
B. Kovács András
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.