Életutak: A kor pirosabbik arca?

2004. augusztus 11., szerda, Archívum 2003–2007

5.
16. A háttér
- Említettem, teljes gőzerővel folyt másnap is a gyûlés, egymás után álltak fel a társak, és mintha előre betanult szöveget mondtak volna (helyesebben: adtak volna elő), sorolták légből kapott vádjaikat. Csatlakozva a kritikai kórushoz, amelynek fontos eleme volt, hogy ne csak a vezetők ítéljék el a résztvevőket, hanem ők is a bûnösöket, vagyis egymást.
- Tudtátok már akkor, a második napon, hogy Kórodi Ferenc tanárotokat letartóztatták?
- Igen, és nyilván ez is meghatározta sokak hangulatát, alapállását. Az emberek (ezt megtanultam hosszú életem alatt) nem egyformán reagálnak bizonyos eseményekre. S volt valami akkor már líraian a ,,levegőben?, ami azt sejtette például velem, hogy itt minden már előre el van tervezve, ez csak próbája a valóságnak, történhet bármi, úgyis az fog a végén történni, amit azok akarnak, akik ezt az egészet a háttérből levezényelték.

,,?Megszilárdult a Kádár-kormány. Sőt, Kádár János eljött Erdélybe, és a marosvásárhelyi tömeggyûlésen kinyilvánította, hogy a magyar kormány nem tart igényt Erdélyre. Nálunk, Romániában is visszavonultak az ?ellenforradalmi erők?, de a bizalmatlanság végképp megmaradt (még most is tart) az ellenforradalom által megfertőzött magyarsággal szemben. Ekkor, 1959-ben látta elérkezettnek az időt a Román Kommunista Párt csúcsvezetése, hogy az addigi, aránylag kedvező nemzetiségi politikáját alapvetően megváltoztassa. Az említett megfélemlítő gyûlések voltak az első jelei annak, hogy új, végzetes szakasz kezdődött a nemzetiségi politikában. Eladdig még létezett egyfajta pozitív diszkrimináció. Ezt alkalmazták - igaz, szigorú osztálykritériumok alapján - az egyetemi felvételiknél, a magyar nemzetiségû káderek alkalmazásában a szekuritátenál és a proletárdiktatúra más elnyomó szerveinél, a politikai intézményeknél, a közigazgatásban (olyan, amilyen, de volt Magyar Autonóm Tartomány is). De mindezek 1959 után fokozatosan megszûntek. Megszüntetik a Bolyai Tudományegyetemet, 1961-ben megszûnik a kizárólag magyar nyelvû oktatás a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben; a szakiskolákban a magyar nyelvû oktatás teljesen megszûnik; összevonják a magyar és román nyelvû líceumokat? És sorolhatnánk a nemzetiségek helyzete elnyomorításának számtalan példáját, egészen a ?társadalmi homogenizálás? ideológiájának kiagyalásáig?? (Dali Sándor levele dr. Schneider Izabellához. Marosvásárhelyi télforduló, Bp., 2003)

17. A Csernik-ügy
- Mi volt az oka annak, hogy Kórodi Ferenc, Lőrincz Ernő professzor és Szerémi Lajos tanársegéd mellett épp Csernik Zoltánt és baráti körét szemelték ki általános elrettentésül bûnbaknak?
- Csernik Zoli ismert figurája volt az akkori Vásárhelynek. Lakásán sokan, sokszor találkoztak, találkoztunk, nagy kártyacsaták voltak, beszélgetések, verseket is mondtunk, Csernik, akit arrogáns viselkedése miatt sokan nem szerettek, mintha tálcán kínálta volna önmagát a bûnbak szerepére. Fejére olvasták egyik nagy mondását is, Descartes ismert tételét hangoztatta többször is társaságban: kételkedem, tehát vagyok. ? fenntartotta jogát a kételkedésre, azon az ülésen sokak számára végérvényesen kiderülhetett, hogy kételkedni ugyan szabad, de nem a párt politikájában.

,,?a másodlagos cél egyáltalán nem Csernik Zoltán hamis biztonságérzetre és szellemi fölényre alapozott - akkor különösen kirívó - különc életmódjának megtorlása lehetett. Utóbbi csak abban játszott szerepet, hogy őt s rajta keresztül minket választottak ki erre a szerepre. Ennek oka pedig egy adott embertípusból verbuválódott vezetői csoport iránta elkerülhetetlenül kifejlődő ellenérzése volt. Valaha ezt, egyszerûbben fogalmazó időkben, irigységnek nevezték. Életmódja sokakat zavart (?), de annak, hogy az egyetem talán legtehetségesebb - szerintem zseniális - diákja később önpusztító életvitelének köszönhette korai halálát, nem ebben leljük gyökereit. Annak az okai bizony maga az exmatrikulálás, az ezzel járó meghurcoltatások, az ezzel társuló életmód és tehetsége kiteljesülésének lehetetlenné válása voltak. Ha ezt nem szögezzük le, akkor azokat mentegetjük, akik ezt tették vele. (?) A nagyteremben megrendezett boszorkányperen is ő volt az - koránál fogva is érettebb lévén -, aki nem hunyászkodott meg, aki kiállt és véleményt mondott. Ma is élnek köztiszteletben olyanok, akik ott és akkor vezető vagy meghívott ?díszvendégként? szánalmasan viselkedtek, miközben e jelzővel közülünk illettek egyet?? (Szász István Tas levele Schneider Izabella említett könyvében)

Szász István Tas egyébként ugyanebben a könyvben (egy Nagy Lajoshoz írott levelében) így emlékezik: ,,?érdekessége volt az eseménynek, hogy Szekeres elvtárs (későbbi Hargita megyei kultúrairányító - B. L.), mint az egyik főinkvizitor, kemény kérdésekkel és aktív hozzáállással vett részt a vallatásban, később hasznos magyar ügyeket szolgáló ember is. ? például Katz Palit, családi helyzetét is ecsetelve, szánalmas figurának nevezte. Innen is lehet látni, hogy mennyire nehéz megítélni a múltat. Az egyének nem mindig csak jók és rosszak, becsületesek és becstelenek. Az ember, akár a kor, melyben élni kénytelen, sokszínû, és egyszer ez, másszor az jön elő belőle, az események hatásától függően. Arról nem beszélve, hogy változhat, alakulhat, ha nem is lehet általános történet pálfordulása. Sajnos, valakiről kiderült, hogy mégis ?köpött?, és a boszorkányper során fejünkre olvasták a letagadás tényét. Nevezetesen azt, hogy magnóra (Cserniknek volt a városban először) vettük a Piros vér a pesti utcán címû verset, s együtt hallgattuk stb., ezzel hiteltelenségünket bizonyítva látták. A másodrendû vádlottak az elsőrendû Csernik Zoltán mellett (akiről levele egy nem idézett részében Nagy Lajos is leírja, hogy az egyetem történetének egyik legzseniálisabb hallgatója volt) Szász István Tas, Katz Pál, Kiss András, Horváth István, Bányai Árpád voltak. (?) Egy bukaresti küldöttség is ült a sorok között. Nálam a szocialista mûvészet irányában érdeklődtek. Látni akarták, hogy mûveltségem egyoldalú-e. A Patyomkin cirkáló címû filmről és Eisensteinről kérdeztek. Ma is fülembe csengenek Szekeres elvtárs szavai: ?és mennyi földje volt az apjának?? Mikor e célra előkészített ?standard? szövegemet előadtam, a kezét dörzsölgette, és így szólt: ?áhá, egy kis föld, földecske, no lám?. (Ide még annyit, a Csernik-ügy is megérne egy misét. Ráadásul e sorok írója nem is rejti véka alá elfogultságát: megboldogult Csernik Zoltán a barátja volt, sokat tanult tőle, s ő volt az is, aki egyszer már Mendén, ahol a hetvenes évek közepén, Magyarországra való kitelepedése után körorvosként dolgozott, elmesélte kizárása történetét? Szóba kerültek egyetemről való kirúgatásának körülményei s az esetleges besúgók személye is. Ekkor megvetően tette hozzá: persze, voltak, lehettek! A fülbesúgást minden diktatúrában alkalmazták. Olvastad a híres lengyel író etiópiai császárról szóló könyvét, nem? ? is besúgói meghallgatásával kezdte el a napot. De hidd el, már akkor is folytak a lehallgatások, s ahogy korszerûsödött a technika, úgy váltak mind modernebbé. A falnak is füle volt? Szavai akkor jutottak eszembe, amikor 1991 februárjában egy telefonszerelő megtalálta a telefondugaszomba rejtett lehallgatókészüléket? A Csernik-ügy természetesen nem állt meg az egyetem falai között, a szeku is foglalkozni kezdett a Csernik lakásán tartott, úgymond államellenes összeesküvéssel, a közös rádióhallgatásokkal, és kezdték behívogatni a diákokat a belügyhöz, amint ez Schneider Izabella másik, Világítottunk címû könyvéből is kiderül.? (Budapest, 2001)
18. ,,Az utolsó vonat?
- Folyt a boszorkányüldözés, három napig s utána is. S folyt a háttérben a csendes meggyőzés is, a korszak uralgó ?kritikára? és ?önkritikára? épülő hitvallásának, életstílusának, gyakorlatának szellemében. Engem és Bárányit is felszólítottak, hogy ítéljünk el bizonyos személyeket, akiket ott és akkor kipécéztek, amit, meg kell mondanom - ha fájó szívvel is -, legtöbb kollégánk készségesen...
- ?eléje menve az elvárásoknak?
- ?teljesített is. Egy elvtárs, emlékszem, szúrósan nézve ránk, megjegyezte: ,,ez volt maguknak az utolsó vonat!?? Amikor eléggé leverten bandukoltunk hazafelé, megjegyeztem: mi lesz, ha tényleg ez volt az utolsó, s Bárányi Feri keményen jegyezte meg: futni fogunk utána? Futottunk is, de lemaradtunk. Az ülést követő hetekben március folyamán a különböző évfolyamokon IMSZ-gyûlés ért IMSZ-gyûlést, olyan dolgokat is akartak a szánkba adni, olyasmiket kellett volna elismerni, amit NEM cselekedtünk, ami nem is állt szándékunkban, de amiket ha beismerünk, ezt már világosan láttam akkor, akár be is börtönözhettek volna. Először megtagadtuk azt is, hogy nemes egyszerûséggel önkritikát gyakoroljunk, aztán hosszas tépelődés után, a harmadik ülésen úgy döntöttünk, mégis megpróbáljuk, de akkor ez már nem is osztott, nem is szorzott?
- Csernik Zoli, akinek a kizárása akkor már tény volt, később Mendén egy éjszaka Szolzsenyicinről beszélve mondta (hetvenötben): a szocializmusnak vége!? Meg kell mondanom, hogy számára a fantasztikus szinten elsajátított francia nyelv - egyszer egy üveg pezsgőt nyert egy ismert költőtől és franciatanártól, aki száz francia szóból, melyeket Zoli felsorolt, egyet sem tudott megmondani magyarul; kiderült, egy vitorláshajó alkatrészeit, kellékeit sorolta - és a franciául hozzáférhető irodalom volt a menedék. ? a kizárása után végleg leszámolt illúzióival (s szakorvosi karrierjével), meglepődsz, de saját bevallása szerint neki is voltak, s úgy élt, mint aki számûzetésben tartózkodik saját hazájában. Körorvosként ugyan, de saját törvényei szerint. ?t akkoriban már nem izgatta, hogy kik lehettek a besúgók, meg volt győződve arról, hogy lehallgatták a lakását. Az emberi természet változékonyságáról viszont meglehetősen cinikusan nyilatkozott.
- Azon az IMSZ-ülésen, ahol végre Bárányival mi is megpróbáltunk, ha nyögve nyelősen is, de önkritikát gyakorolni, én is tapasztalhattam ugyanezt. Négy-öt kolléga is, akikkel amúgy jóban voltam, szemrebbenés nélkül sorolta állítólagos bûneinket. Azzal vádoltak, hogy önfejûek és makacsok vagyunk. Vagy (s ez volt a legriasztóbb) egyszerûen vádló szándékkal olvasták fel a kezükbe adott szöveget!? Egymást követték újabb és újabb kizárásaim. Mai szemmel nevetségesnek tartom, hogy háromszáz embert, négy-öt tanárt hívtak össze azért, hogy például kizárjanak a dalárdából. Utána kirúgtak a diákegyesülettől is, majd másodszor az IMSZ-ből!?
- Azt hitted, be is börtönöznek?
- Te mit hittél volna? Amikor világossá vált, hogy elindult a hajtóvadászat - ahogy Bárányi mondotta, gyûlnek fejünk felett a fellegek -, döntöttem, és megvettem a karikagyûrûket, s elhatároztam, hogy feleségül veszem Lenkét? Emlékszem, éppen gyönyörködtünk a gyûrûkben, amikor jött egy kolléga, s mondta, hívatnak az egyetemi pártbizottságra. Rengeteg adatot kértek, közölték, foguk között szûrve a szót, vigyázzak, nagy baj lesz. Az egyetem párttitkárairól is kellene beszélni, és a hangadókról.

,,?a jó elvtársról? inkább Wiener elvtárs - párttitkárunk - jut eszembe. A biológiai ismeretek terén évfolyamról évfolyamra átkozta a genetikusok nagyjainak káromkodásszámba vett nevét. Ki tudta akkor még, hogy nemsokára svédországi genetikus lesz belőle? De nem sok időt töltött Romániában a többi egyetemi párttitkárunk sem. Először az egyébként igen jó emlékû Nébel Zoltán Izraelbe (ahol állítólag édesapja, a volt nagyszalontai rabbi vezető rabbi lett), az őt hivatalában követő Méra tanársegéd úr is talán oda vagy valahova Nyugatra távozott. Mindhárom egyébként kitûnő szakember volt. Nébel Zoltánt a diákság szeretete is övezte. Wiener azonban még Svédországban is az maradt, ami volt. Az ott élők híradása szerint egyik korábbi áldozatát ott és éppen ő azzal próbálta megfúrni, hogy kommunista múltja van! Az egyetem felett megkérdőjelezhetetlenül uralkodott a nagy hatalmú rektor, dr. Andrásofszky Tibor. Megkezdődött a végzősök felajánlása Ó-Románia elmaradott megyéi számára. Az erdélyi magyar és regáti román értelmiség cseréje ördögi tervének megvalósításához maga és önként járult hozzá (de nem csak ő).? (Szász István Tas: Egy haza - két ország, II. kötet, Accordia Kiadó, Budapest, 2002)
(folytatjuk)
Bogdán László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép