Sok baj volt mindig a székellyel. Osztráknak, románnak, magyarnak, muszkának. Mert mind akart valamit vele. Így volt három évszázada a Rákóczi fejedelmünk vezette szabadságharc zivataros esztendeiben, és így van ma is. Ok-okozat, összefüggés a szereplők egyikének megváltozásával nem változott. Igaz, mára már nem ,,atyafiságos indulatból?, de az ország adójának jelentős hányadát, csakúgy, mint akkoriban, ez az egyesek (mieink!?) szerint eltartott vidék fizeti be ahhoz, hogy a birodalom gubernátorai szabadon rendelkezzenek, alkalomadtán, mint számos botrány kapcsán kiderült, saját gyarapodásuk érdekében. Hasonlóképp a mai közélet figurái közt megtaláljuk a kuruc világ alakjai közül a negatív szereplőket, sőt, már túljelentkezés van Teleki Mihályokból, Dunodokból, Heiszlerekből, Caraffákból. És ,,eme legharciasabb nép?, a ,,genus hominum bellicosissimum? mára reményt vesztett tömeggé vált, melynek hitből, reményből és szeretetből kevés, anyagiakból még kevesebb maradt. Megkövesedőnek látszik az a gazdasági-társadalmi viszony, amelyet a mitikás-aprobálásos apparátus a klientúrájának kieszközölt. Hogyan tovább? - tették fel a kérdést azon kevesek, kiknek maradt a reményből, hogy az uniós társadalomgyárba beöntött massza beolvasztása előtt egy kis értékes manufakturális kegytárgyat sikerül gyúrni, ebből a történelem során génállományáról, kultúrértékeiről tanúságot tévő emberhalmazból. És a kérdéssel maradtak (egyelőre), mert beléjük fojtották a szót a helyhatósági választásokat megelőzően. Akkortájt, a kiragadott történelmi példánkban a bécsi udvar belátta, hogy az erdélyi társadalom s azon belül a székelység legégetőbb problémáinak rendezéséhez rugalmasabb politikára van szüksége. Ez a meggyőződés szülte a Caraffa osztrák tábornok javasolta, ún. ,,amor et timor? koncepció elfogadását, ami nem volt más, mint az adott politikai, katonai, sőt, társadalmi viszonyok igényelte rugalmasabb politika alkalmazása Erdély belső ügyeinek intézésénél. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a császári hatóságok attól függően, hogy milyen súlyú és veszélyességi fokú problémával kerülnek szembe, vagy a békés jellegû, rugalmas vagy a határozottabb és durvább politikai eszközökhöz nyúlnak. Íme, hogy nincs új a nap alatt! Mert addig, míg egy nyájként lehet terelgetni, mézesmadzaggal csalogatni az erdélyi magyarságot, ma is amor jár, de ha renitenskedünk és olyasvalamit kérünk, ami nem felel meg gubernátor uraméknak, csak timor. És úgyszintén megalakult a maiak ,,societas arendatoriája? - Neptunon, mint annak idején a császári kincstár erdélyi javait bérbe vevő nemesek egy csoportjának. Éppen csak eltelt háromszáz évecske, semmi az egész... A neptuni bérlők az erdélyi magyarság jövőjével fizettek, és ehhez tömbben szavazó engedelmes polgárokra van szükség. A három évszázaddal ezelőtti Bécsnek a kincstári javak bérbeadásával sikerült a maga szolgálatába állítania az erdélyi politikai élet hangadóit Bánffy György gubernátorral és Apor István kincstárnokkal az élen. A mai Bukarestnek a politikai hatalom bérbeadásával sikerült szolgálatába állítania az erdélyi magyarság egyetlen, általa elismert és hivatalosított érdekképviseleti szervezetét.
Ezek után nem csodálkozhatunk egyik honatyánk ama kijelentésén, hogy: ,,Összmagyar előválasztásról beszélnek, én azonban nem értem ezt a kifejezést?. Nehéz a magyar nyelv... Azt a törvényt viszont ?uraságuk hozta, mely szerint egyesületek, civil közületek is indíthatnak jelöltet, és eszerint a két, egyre inkább körvonalazódó belső vonal - nevezhetjük jobb- és baloldalnak is, ha valaki meg nem sértődik miatta - jelöltjeit ilyetén csomagolva is indíthatja, ezért tán ismernie kellene ezt a lehetőséget. Ehelyett a választási küszöb megnövekedéséről beszél egy koalíció esetén, mintha azt mondaná: vagy felültök szekerünkre, vagy maradtok a sárban! Mégis hiába fenyegetőzik azzal, hogy az erdélyi magyarság parlamenti képviselet nélkül maradhat, ha nem érti, nem ismeri ezt a kifejezést, mert ha egyszer a figes-fogasra ráléptünk, mindjárt eszünkbe jut a gereblye...
Végezetül felteszek néhány filozofikusnak is tûnő kérdést, melyek mindenkihez szólnak, aki felelősséget érez a jövő iránt.
Cél vagy eszköz az ember?
Lemondhatok-e meglévő jogaim egy részéről, hogy olyan csoportot bízzak meg, amely nem szavatolja, mert eszközrendszerével-elkötelezettségével nem szavatolhatja érdekeim-értékeim képviseletét?
Ha egyre inkább nyilvánvalóbbá válik, hogy egy állami entitás társadalmai millió és itt meg nem magyarázható okból nemzetiségi alapokon léteznek, akkor ezeknek a különálló társadalmaknak a Spinoza által megalapozott eszmék alapján a saját szükségszerûségük szerint kellene alakítaniuk sajátos törvénykezésüket. Amint Rousseau, Kant és a XVIII. század több nagy gondolkodója is vélte, az állam és törvények szerepe a társadalmi élet rendes mûködésében, az emberek együttélési feltételeinek biztosításában áll az emberi szabadságjogok betartása alapján. Elképzelésüknek megfelelően az állam a társadalomnak alárendelt a társadalmi csoportok, valamint az egyének szabad tevékenységéhez szükséges jogi keretfeltételek megteremtése alapján. Ma ezek az elvek képezik a modern és demokratikus európai államok alaptörvényét. Miért hát a hazai politikai oligarchiák törekvése az államnak a társadalmak fölé helyezésére?
Mindezekért a következő tanulságos dolognak kell lebegnie minden megválasztott polgár szeme előtt: ,,Semmi sem tekinthető elkerülhetetlennek (...). Ami lesz, tőlünk függ, mégpedig minden egyéntől, annak dacára, hogy egyetlen elszigetelt egyén sem dönti el a történelem menetét.? (Karl Jaspers)
Benedek Barna, Málnásfürdő
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.