Riport: A szennyvíz útja

2004. augusztus 17., kedd, Archívum 2003–2007

Olykor, nyári estéken, különösképp tartós szárazság után Sepsiszentgyörgy alsó részét, az Oltmező negyedet elviselhetetlen kanálisszag üli meg. Ha a széljárás ,,kedvező?, a bûz behatol a központig is. Ilyenkor, bár a levegő hőmérséklete is épp csak az elviselhetőségig hûl le, s a lakásokban pőrén is izzadnak a lakók, szellőztetni mégis képtelenség. Az orrfacsaró szag miatt, ami beül a pórusokba, beveszi magát a függönyökbe, minden levegővételnél bántóan hat az amúgy a városi léttől elsorvadt szaglóérzékünkre. E bûzforrás okát próbáltuk kideríteni, az illetékesek - a városi közüzemek vezetősége - szerint az átható szag a csatornarendszerből tör elő, de vannak, akik szerint inkább a szennyvíztisztító állomástól jön a szag. Helyszíni szemlénk, a tapasztaltak alapján azonban a hivatalos verziót kell elfogadnunk.
Túlzott optimizmus
Bő száz esztendőkkel ezelőtt, mikor a város kanalizálási rendszerét kezdték kiépíteni, az esővizet és a szennyvizet ugyanabba a csőrendszerbe terelték. Később azonban úgy döntöttek, külön hálózatban kell elvezetni az esővizet és a szennyvizet. Ez még nem jelentene különösebb gondot, csakhogy a rendszert úgy méretezték, hogy legalább 320 liternyi szennylé folyjon át másodpercenként rajta. És közben a város is terjeszkedett, többnyire a sík vidék irányába, a nagy tömbháznegyedek az ,,alsóvárosban? épültek fel, innen az elvezetett szennyvíznek szinte lehetetlen megadni a szükséges esést. Hozzájárult még az is, hogy az egyéni vízórák megjelenésével rohamosan csökkent a lakosság vízfogyasztása, illetve a nagy gyárak java részének csődbe jutásával ugyancsak jelentős mértékben csökkent a kanálisrendszerbe jutó szennylé: mostanra alig 150 liternyi folyik át másodpercenként. A szennyvíznek pedig van egy különös tulajdonsága, az öntisztulási folyamat, azaz hogy szabadesésben elmossa maradéktalanul a szilárd részeket is, legalább másodpercenként 0,7 méteres sebességgel kellene áramolnia a lének a csövekben. Ezt a sebességet pedig a szükségeshez képest felére csökkent vízhozam nem tudja biztosítani, a nagy átmérőjû csövekben megáll a szennyvíz, ennek átható szaga fertőzi a várost. Természetesen, esőzés után több víz kerül a kanálisba, elmossa a felgyûlt szennyet - ideig-óráig megszûnik a bûzforrás, aztán ha ismét szárazság következik, kezdődik minden elölről - magyarázza Mátyás Ferenc, a közüzemek főmérnöke.
A kiépített rendszer cseréjére a városnak önerőből nem futja, ezt bárki beláthatja. Maradna a pályázatok lehetősége, csakhogy e téren az uniós projekteket a lakosság számához kötik, százezernél kevesebb lakosú településekre még nem írtak ki pályázatot. A kormány pedig kényesen ügyel arra, hogy a határok mentén minden rendben legyen, de hogy az ország közepében mi történik, az édeskeveset érdekli az elvtársakat. Halvány reménysugarat a SAMTID-program jelentett volna, bár az sem a szennyvízhálózat kiépítésére, hanem az ivóvízrendszerre vonatkozott.
Mégis, lehetséges-e megoldani a városlakókat ugyancsak zavaró gondot? Talán igen, külső segítség nélkül is. Sepsiszentgyörgyön jelenleg mintegy negyven utcában nincs kanalizálás, ezekben egy új rendszert kellene kiépíteni: a nyomás alatti csatornázást. Ennek lényege, hogy kis átmérőjû csöveket fektetnek le az utcákban, a lakásokból eleve nyomás alatt jut beléjük a szennylé, majd a már meglévő, nagy átmérőjû csövekbe csatlakozva a kisebb mennyiségû, de gyorsan áramló szennylé elmossa mindazt, ami most majdhogy áll a vezetékekben. Nem új keletû és nem is idegen ez a rendszer, a városban már mûködik több helyen is. Egyetlen akadálya: a szivattyút a lakóknak kell megvásárolniuk, s az bizony nem épp olcsó mulatság.
Szennyből tiszta víz
Asztal mellett ekképp elbeszélgetve, végül terepszemlére indulunk. Isten háta mögötti helyen van a szennyvíztisztító állomás, sebaj, nem is kell lakóházak közelében lennie. Az autóból kiszállva kíváncsian szimatolok bele a levegőbe: bûznek nyoma sincs. Na jó, ha nagyon akarom, valami szagot érzek, azaz körsétánk alatt akadtak helyek, ahol erősebben érződött a kanálisszag, és olyanok is, ahol egyáltalán. Nehezen hihető, hogy innen származik a fél várost esténként belepő kellemetlen szag.
A főmérnök közben végigkalauzol a ,,vonalon?. Egy mély aknába ,,fut be? a város szennye, itt a sûrûjét szétválasztják a folyékony anyagtól, utóbbit kavarják és ülepítik, míg a szilárd részek teljesen kiválnak a léből, aztán zsírtalanítják, ismét ülepítik - eddig a mechanikai tisztítás. Következik a biológiai tisztítás, ez sem bonyolult, valójában a természet végzi a dolgát, csak kicsit felgyorsítják a folyamatot. A víz, ami végül belefolyik a Szemerja patakába, elég tisztának tûnik. A laborban végzett mérések is ezt látszanak igazolni. Csak kíváncsiságból írtunk fel néhány adatot: a befolyó szennylé kémiai oxigénigénye 198 mg literenként, a tisztított vízé 30 mg; a megengedett felső határ 40 mg oxigén literenként. A lebegő anyag mennyisége befolyáskor 391 mg/l, kifolyáskor 78 mg/l - szintén a megengedett szint (90 mg/l) alatti. Az ötnapos biológiai oxigénigény befolyáskor 130, kifolyáskor 15 mg literenként, természetesen, ez a mutató is határérték alatti. Persze, ezek az adatok a laikusnak sokat nem mondanak, a számok viszont meggyőzőek - és nincs okunk kételkedni a mérések pontosságában.
A riasztó ,,lagúna?
A tisztítás során azonban tekintélyes mennyiségû szilárd anyag - iszap - is keletkezik. És ez jelenti a gondot, pontosabban ennek a kezelése. Korszerû technológia ugyanis - legalábbis egyelőre még - nem áll az állomás rendelkezésére, így hát eléggé rudimentális megoldásokat kell alkalmazni. Az iszap is átesik egy biológiai kezelésen, majd szárítása következik. Hatalmas, betonfalú medencékben végzi nyáron a nap a dolgát - de mi történik télen? Amikor a még folyékony állapotban kikerülő iszap nem szárad, hanem összefagy? Ez a hatalmas gond. Nyáron a száradó iszap kicsit bûzös, de nem orrfacsaróan, a medencéktől néhány méternyire már nem is érezni a szagot; a kopogósra kiszáradt massza pedig kitûnő trágya lenne, de mert nincs rá igény, a szeméttelepre kerül. Ártalmatlan hulladék, épp alkalmas a háztáji szemét elfödésére. Utunk végső állomásaként a szeméttelepet is szemügyre vételezzük. A kapunál sorompó, odébb polgárőr téríti vissza az illetéktelen betolakodókat. Kisebb domb, gazzal jócskán benőve, itt-ott fák is sarja­dznak már rajta - a város negyedszázad alatt felgyûlt szemete. Ezen a részen építik majd ki a hollandok a biogáztermelő ,,állomást?: első fázisban hatalmas fóliákkal letakarják a telepet, helyet hagyva a ké­ményeknek, a felszabaduló metángázat elégetik. Néhány év múlva elemzik a bio­gáz­termelést, s ha megéri, majd befogják és felhasználják. A domb mellett, kis lapályon néhány munkás dolgozik, ők végzik a szelektálást: a teherautókból leürített sze­métből különválogatják az újrahaszno­sítható dolgokat, a gumiabroncsokat, mûanyag palackokat s a ritka ,,kincset?, a vasat. Fémből meglehetősen kevés kerül a sze­méttelepre, ezt még a kukákból kikotorják azok, akik ebből élnek. A mûanyag palac­kokat még lehet értékesíteni, a gumiabron­csokért azonban már nem adnak pénzt, mégis elszállítják valamelyik cementgyárba: ráfizetéses ugyan, de nem szennyez.
A dombról letekintve, sötét iszaptenger tûnik fel. Ez az a ,,lagúna?, ahová télen kiszivattyúzzák az iszapot a szennyvíztisztító állomásról, akkora méretûvé dagadt az évek során, hogy bármily szikkasztó hőség is legyen álló nyáron át, kiszáradni mégsem tud. Kétségtelen, fertőző góc ez, nem különösebben bûzös, de minden bizonnyal annál ártalmasabb. Ezt kellene felszámolni, méghozzá sürgősen. Csakhogy ez irdatlan sokba kerül, korszerû iszaptömörítő berendezéseket kellene vásárolni, ami a jelenlegi csatornázási díjakból képtelenség. A közüzemek készül ugyan, idén talán felépítik a csarnokot, ahová majd be lehetne szerelni a gépeket - de a berendezések megvásárlására még kilátás sincs.
A kevés is sok lehet
Végezetül egy gondolatnyit időzzünk el a csatornázási díjnál. Az érvényben levő rendelkezések szerint az elfogyasztott ivóvíz 80 százalékát számítják fel szennyvíznek, az ivóvíz köbmétere (áfával) valamivel több 8800 lejnél, a szennyvízé nem éri el a 2700 lejt. Az árak és az arány megállapítását az önkormányzat hagyta jóvá. Hogy sok-e, kevés-e az ivóvíz ára, azt most ne firtassuk. Vannak hazai városok, ahol ennél jóval többet fizetnek, az EU-ban pedig ennek sokszor sokszorosát. Az ivóvíz és szennyvíz arányának megállapításánál viszont hadd fogalmazzuk meg kételyeinket. Míg tömb­házlakásoknál elfogadható a 80 százalék, sőt, akár kevésnek is mondható (a blokklakó virágai locsolásához és főzéshez használ úgy el vizet, hogy az nem kerül rögvest a kanálisba), családi házaknál túlzott. Különösképp nyáron, mikor ha egyebet nem, a pázsitot naponta meglocsolják, s ha netán a ház körül veteményes is lenne, bizton állítjuk, az elhasznált ivóvíznek nemhogy fele, de még annál is kevesebb kerül a csatornába. Bizony, különbséget kellene tenni a tömbházak és a családi házak között, és ez az önkormányzat feladata - ha a régi tanács nem tette meg, talán az új képviselő-testület bebizonyítja, nem csak választások előtt ígérgettek fût-fát, de a két választás között is tesznek valamit a város polgáraiért. Anélkül, hogy tippeket adnánk, a megkülönböztetések sorát akár bővíteni is lehetne, például az autómosók teljes egészében a kanálisba juttatják az elhasznált vizet, míg a városi kertészet naponta hatalmas mennyi­ségû vizet használ el locsolásra.
No, de messzire elkanyarodtunk írásunk témájától. Végkövetkeztetésként meg kell állapítanunk: a város jó részét belengő kanálisszag valóban a csatornából szivárog elő, ebben nem vétkes sem a szennyvíztisztító állomás, sem a szeméttelep melletti ,,lagúna?. Írásunkat nem zárhatjuk másként, mint az önkormányzat figyelmét felhívva arra: ha pályázati úton nem megy, önerőből, kölcsön felvételével akár, de sürgősen meg kell oldani az iszaptömörítő berendezések beszerzését és felszerelését. A városlakók érdeke mellett még egy okot hadd említsünk fel: turisták kanálisszagú városba nem szívesen mennek.
Váry O. Péter
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép