A Maros megyei Gernyeszegen évek óta összegyûlnek az erdélyi magyar arisztokrácia leszármazottai, a Telekiek, a Bánffyak, a Hallerek, a Mikesek, a Bethlenek, a Tholdalagiak, a Szentkeresztyek, a Kálnokyak, a Danielek? Szomorú és nosztalgikus gyülekezés ez, hiszen az Erdélyt meghatározó történelmi családok - a históriás szétveretés, szétszórattatás okán - némely esetekben olyan családtagjaikat ,,delegálják? e címeres találkozókra, kik nyelvünket már alig, avagy csupán törve beszélik. Nem az ő hibájuk, vétkük és bûnük, hiszen e családok ellen folytatott módszeres hajsza, a tönkretételükért foganatosított minden intézkedés úgy szórta szét őket a nagyvilágban, hogy voltaképpen az a csoda, hogy egyáltalán magyarok és magyar tudatúak, önérzetûek maradtak.
Visszaemlékszem, boldogult gyermekkoromban, cseperedő sihederként nyaranta munkát vállaltam az udvarhelyi építővállalat valamelyik esendő ,,munkatelepén?, azért mondom esendőnek, mert nem történt ott más, mint egy-egy régi polgárház felújítása. Egy ilyen munkaponton találkoztam három Daniel gróffal, apával és két fiával, kiket Vargyasról vagy Olasztelekről ,,kényszerlakhelyeztek? Székelyudvarhelyre. Végtelenül hallgatag emberek voltak: alacsony, napbarnított, szívós izomzatú apa, kiköpötten hasonlatos cigánybarna fiai, kik úgy végezték a munkát, mintha erre őket valami történelmi kényszerûség kötelezte volna. Szó nélkül és megállás nélkül. Mi - ó, szent egyszerûség! - kicsit mulattunk is rajtuk: miért hajtják annyira magukat, miért nem szusszannak meg együtt mivélünk, mit akarnak bizonyítani cigánybarnára napbarnított, már-már lecsupált testükkel, iszonyatosan öntudatos szorgalmukkal?? Malterhordók, malterkeverők voltunk mindannyian, mestereink sem várták el, hogy erőnk fölött teljesítsünk. ?k mégis ezt tették. Máig gondolkodom, miért?
Ez újra foglalkoztat, s bár azt hittem két évtizeddel ezelőtt, hogy örökre elfelejthetem a megalázott Danieleket, lám, a história fordult egyet, újra történelmi esélyt adott a valóban történelmi családoknak. Kérdés: hogyan élnek vele? Ma már visszakaphatják némi ingatlanjaikat, akár haza is telepedhetnek, Nyugaton szerzett vállalkozói képességeiket kamatoztathatják. Vagy: kamatoztathatnák? Mert nem is olyan egyszerû ez a nekiszánás. Egykori birtokaikat azért nem kapják vissza, csak azok nevetséges töredékét, s egy-egy visszaszolgáltatott kastély, udvarház rendbetétele már nem az ő ,,polgári? zsebeikhez igazítható. Mert ami itt, Erdélyben történt, az a történelem és a kultúra szégyene. Százados értékek szétveretése, elpusztíttatása, kastélyok, parkok, könyvtárak, sírboltok meggyalázása, kifosztatása ,,a múltat végképp eltörölni? idiotizmus nevében.
A múlt ma figyelmeztetően és szomorún köszön vissza, s nem mindenben vádolható a mohó román államnacionalizmus. Sajnos mi, egyszerû magyarok is hozzátettünk egy-egy lapáttal pusztíttatásunk ,,mûvéhez?, s ma sem igazán értjük, miért is van szükségünk e történelmi családok visszatelepítésére. Pedig érthetnénk.
A Torján gazdálkodó Apor Csaba, a Miklósváron igyekvő Kálnoky fi, a Zabolán kiállítást szervező Mikes Katalin annyira közülünk való, hogy már nevük, nemzetségük jogán is kiiktathatatlanok tudatunkból.
Persze, ehhez őnékik is tudniuk kell, hogy az őseik által szerzett címerek ma is kötelező érvényû erényeket feltételeznek.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.