DálnokRiport: Ismét önállóan

2004. augusztus 18., szerda, Archívum 2003–2007

Három és fél évtizedes ,,kényszerházasság? után Dálnok idéntől ismét saját lábára állt. Június 6-a óta immár választott elöljárói is vannak, így megbízók és megbízottak élesben tapasztalhatják meg az önállósodás örömeit és gyötrelmeit. Mert elképzelésben nincs hiány, de a megvalósítás - nem nehéz megjósolni, s a helyiek is tudják - nem lesz föltétlen díszmenet. Az indulásról, a tervekről és a nehézségekről érdeklődtünk Dózsa György szülőfalujában.
Óhatatlanul ­polgármester
Márton László, Dálnok legújabb kori önállósodásának első polgármestere tapasztalt ember. De nem csak azért, mert a kilencvenes évek elején csaknem egy egész ciklus erejéig Maksa, így természetesen Dálnok polgármestere volt, hanem azért is, mert gazdálkodóként ismeri a falut, embereit és határát, viszonyait és lehetőségeit egyaránt. Ráadásul dál­noki születésû, s még ifjúkorából emlékszik arra is, hogy milyen volt a községközpont, a hozzá tartozó Albissal együtt akkor is megállta a helyét. És nem akárhogy.
Így aligha lephetett meg valakit is a faluban, hogy az idén tavasszal megjelent rendelet után - az április 15-i Hivatalos Közlönyben tették közzé a községgé avanzsálás törvényes tényét - őt keresték meg, illetve őt jelölte a falugyûlés, hogy vállalja az ideiglenes kinevezést. Aztán meg a megmérettetést, ami végül is - egyedüli jelölt lévén - egy­fajta elfogadássá minősült. A vállalás-választás folyamata így mindenképp zökkenőmentesre sikeredett, azzal együtt, hogy Márton Lászlót mint minden valamire jutó embert, vállalkozót sem kerülik el falustársai görbe tekintetei.
Rövid beszélgetésünk alatt hamar kiderül, hogy az új elöljáró mindennek tudatában van, s a politikailag egyszínû (RMDSZ-es) színmagyar tanács néhány tagja is úgy látja, az indulás, a ,,rendcsinálás? folyamata aligha lesz zökkenőmentes, aki valamit tenni akar közösségéért, az óhatatlanul nagyon hamar szembe is kerül némelyekkel.
Békés osztozkodás
Egyelőre azonban az induláshoz, a munkához szükséges feltételek megteremtése a legfontosabb. Hiszen használható községháza sincsen, a rég felhagyott, egykori épület teljes felújításra szorul. Így nem csoda, ha kinevezése másnapján a polgármester első útja a maksai faluházára, majd a megyei tanács illetékes osztályaira vezetett: osztanák meg a költségvetést, hogy lehető leghamarabb beindulhasson az építkezés. A polgármester nem felejti el megjegyezni, hogy a hivatali átadás időszakában teljes támogatást kaptak Maksától, s ez bizony a további szoros együttmûködés záloga is egyben.
Az osztozkodás, amely során 5300 hektár összterület (a 8600-ból) és valamivel több, mint ezer lakos az új község ,,fennhatósága? alá került, meglepetésekkel is szolgált. Kiderült ugyanis, hogy a Depsőben lévő farm az ott mûködő három céggel egyetemben területileg nem Szörcséhez, hanem Dálnokhoz tartozik, így adójuk is az új község pénztárába jár. Azt a valamivel több, mint kétmilliárd lejes költségvetést gazdagítva, amely bizony nem büszkélkedhet sok hasonló bevétellel. És itt el is érkeztünk a lényeghez: mert fontos az önállóság, de miből is tud megélni a falu, milyen gazdasági potenciállal, lehetőséggel rendelkezik, melyek azok a kitörési pontok, amelyek révén a felemelkedés, a fejlődés útjára léphet?
Létfenntartó ­termőföld
Aligha túlzás: Dálnok földjéből él. Néhány egyéni vállalkozón (üzletesek, mesteremberek), illetve családi vállalkozásban mûködtetett gazdaságon kívül a betevő falat, na meg a kevéske jövedelem a földből, a jobbára háztájiban tartott állatokból származik. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy évente mintegy 600 disznó ,,életét? áldozzák fel a megélhetés oltárán, ezért az egykori kollektivisták többségének egyetértésével az évekkel ezelőtt értékesített istálló azóta kamatozott ellenértékéből a minap trichinószkopot vásárolt a hivatal.) Ottjártunkkor is alig volt mozgás a falu utcáin, de a hőségtől nem az árnyékos fák, netán a kocsmák kerthelyiségeibe menekültek az emberek, hanem a szénacsinálás fáradságos, de elmaradhatatlan munkájába.
S ha már minden a föld, ebből következik, hogy az elmúlt másfél évtized történései a visszaszolgáltatásokról szóltak. A történelmi adottságokból kifolyólag a kilencvenes évek elején úgy tûnt, Dálnokot kikerülik a földháborúk. A falura ugyanis az államosítás előtt a néhány nagyobb birtok, illetve a több, 20-30 hektáros gazdaság volt a jellemző. Ennek köszönhetően is nagy volt az állami gazdaságok tulajdona, ráadásul Szentkatolnához csatolt farm kezelte azokat, s a szövetkezeti földek korlátozott visszaadásakor maradt elég terület a nincstelenek termőföldhöz juttatására is. Így történhetett meg, hogy a 18-as földtörvény alkalmazását a megyében talán itt ,,fejezték be? legelőbb, ráadásul a helyi bizottság - amelynek akkori elnöke a mostani dálnoki polgármester volt - úgy döntött, hogy a nincsteleneknek nem fél, hanem két hektárt juttatnak.
Az újabb földtörvények aztán emeltek a visszaadandó felső határokon, az állami gazdaság is kénytelen volt visszaszármaztatni a földeket, így ami akkor jó döntésnek számított, most földhiányt eredményezett. És a hozzá tartozó konfliktusokat. Pedig ismét volna megoldás, hiszen alig több mint másfél éve a megyei földbizottság rendelete öt felső-háromszéki településnek adott oda kereken 240 hektárt a dálnoki határból. Furcsa helyzet, s - anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk - az tény, hogy a szálak a kézdi­vásárhelyi burgonyatermesztő állami vállalat hatszáz hektárjához vezetnek. Erre mondják Dálnokban, hogy az államosítás következményeit még aligha számolták fel a mezőgazdaságban, sőt, újabb államosításról is beszélhetünk. Egyébként épp ottjártunkkor kapták a hírt a községházán, hogy a kézdivásárhelyi gazdák nem hajlandók átvenni a nekik szánt 38 hektáros részt.
Erdő, erdő?
Semmivel sem kevesebb a gond az erdők háza táján. Ott egyenesen teljes újramérésről beszélnek Dál­nokban. Pedig a mintegy ezerhektárnyi visszaszolgáltatott erdőre a tulajdonosok zöme - magánok, közbirtokosság, egyház - birtoklevelet is kapott. De a faluban úgy vélik: a telekkönyveket a visszamérésnél nem vették figyelembe, szinte kiválogatták, hogy a gyengébb erdő kerüljön magánkézbe. Hogy miként, hogyan rendezzék a helyzetet, ezt még senki nem tudja, de valamit mindenképp tenni kell.
A református egyház egyébként már lépett ez ügyben, az egykori 25 hektárból visszakapott öt hektárt ugyanis ők az egykori helyen kívánták kiméretni. Ám ott még a telekkönyvben is legelő szerepel, holott az 1800-as évektől legalább háromszor végeztek tarvágást, most is szép húszéves erdő van a területen - magyarázza Marosi Károly lelkész. Pereltek, jogerősen megnyerték, ám időközben azt az erdőt másnak mérték ki, így most várják az újabb birtokba helyezést. Ha nem lesz megfelelő, újabb eljárást indítanak.
Az erdők jelenkori történetéhez tartozik még, hogy a Kökény Közbirtokosság egykori 400 hektárjának csupán felét kérték és kapták vissza a leszármazottak.
Más források
A föld és az erdő mellett azonban az új községnek és közösségének más megélhetési, fejlődési forrásokat is kell keresnie. Beczássy Tatjána, az egykor kitelepített s immár több mint egy évtizede visszaköltözött Be­czássy Pista bácsi leánya, aki tanácstagként is szerepet kíván vállalni a falu felemelésében, nem véletlenül említi az idegenforgalmat. A sok megpróbáltatást megért földbirtokos egyéb­ként 96 évesen, megromlott látása és hallása ellenére is valóságos élő lelkiismerete a falunak és a vidéknek, az ő ötleteire, tanácsaira érdemes odafigyelni. Hiszen a főúttól alig pár kilométerre, a tágas terekben, megkopott állapotukban is patinás udvarházakban bővelkedő csendes falu ideális úti célja lehet a pihenésre, gyógyulásra, a hagyományos életmóddal, na meg a történelemmel való ismerkedésre vágyó turisták számára. Hogy csak a legismertebbet említsük, ,,kézzel tapintható? a parasztvezér legendája: a Dózsa-kultusz okos továbbéltetése, felmutatása hihetetlen lehetőségeket rejt magában. De a gyógyturizmusnak legalább ilyen lehetőségei vannak, a falu határában lévő büdöskút vize egykor felépülést hozott sokak számára, s a helyiek még egy bizonyos szemvízre is emlékeznek. Nem beszélve a tiszta, ,,tüdőbe hasító? levegőről.
Az új tanácstagokban már érlelődnek a tervek, őszre Dózsa-napokat terveznek, amelyekre a kissé ,,kihûlt? nemzetközi kapcsolatokat is igyekeznek felújítani. Dálnok két testvértelepülésének, a magyarországi Noszvalynak és a hollandiai Varsseweldnek is érdeke lehet, hogy támogatásaikat valamilyen hosszabb távú fejlesztési elképzelés szolgálatába állítsák. Ebbe a munkába a település lakóinak négyötödét kitevő református közösség lelkipásztora is bekapcsolódott, s nem csak a lelkek gondozójaként, hanem tanácstagként, mint döntéshozó, mint a tervek egyik kivitelezője is. Akárcsak Marosi Károly, a polgármester is úgy látja, hogy kényszerûségből ugyan, de a fiatalok már nem hagyják el Dálnokot, itt teremtenek egzisztenciát, még a cigány közösség tagjai közül is sokan rendezik az egyházzal való viszonyukat (nő a templomba járók száma, nyári ifjúsági programokon vesznek részt a dálnoki gyermekek, de a korábbi ,,vadházasságok? rendszere a cigány közösség körében is kiveszőfélben). S bizony némi népszaporulatról is lehet beszélni (a közel nyolcvan iskolás utánpótlásaként az óvodába 42 gyermek jár). A hivatali tervek között az egyik Hadnagy-féle kúria megvásárlása is szerepel, amiben szolgálati lakások, közösségi terek képezhetők ki (az éves költségvetéshez mérhető szükséges forrásokat persze nem lehet könnyen előteremteni), de reménykedve néznek Farkas István szentgyörgyi vállalkozó befektetésére is, amely kereskedelmi központ mellett minden bizonnyal vendéglátásra is berendezkedik majd. S a javuló szolgáltatásokat sorjázva ne feledkezzünk meg az állandó orvosi rendelőről, amelyet a tanács saját pénzén újít fel, s a maksai családorvossal tárgyal annak hasznosításáról.
Ne feledkezzünk meg végül az új elöljárókról: bizakodásra ad ugyanis okot, hogy Aczél Cecília személyében képzett, fiatal jegyzője van a falunak, Bartók Ottó alpolgármester pedig már fiatalságából fakadóan is minden bizonnyal dinamizmust visz a helyi vezetésbe. A jó ómen tehát nem hiányzik, a gondok és a lehetőségek megoldása/kihasználása immár sok értelemben a dálnokiak akaratán, ügyességén múlik.
Ferencz Csaba
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép