Ma folyik a harc a székelyek és a románok között a székely autonómiáért, magyarul: önrendelkezési jogért. Ez a székely népnek ősi joga, már több mint kétezer éves. De nem ezt a jogát követeli a székelység, hanem azt az autonómiát, ami Dél-Tirolban, a baszkoknál vagy Írországban van. Csakhogy ehhez az autonómiához a román állam engedélye szükséges. Mert Romániában élünk? Ezt a románok így mondják, de vajon így van-e? Az igazságot keresve nézzük meg az érem másik oldalát. Miért nincs meg nekünk az ősi autonómiánk? Mert beköltöztünk Romániába? Nem, nem mi költöztünk Romániába, a románok költöztek be a Székelyföldre, a székely autonómiába. Van egy régi közmondás, miszerint ereszd be a tótot a házadba, és kiver onnan. Valahogy így néz ki a székely autonómia kérdése is, mert mi, székelyek soha nem mondtunk le önrendelkezési jogunkról a románok javára, tehát annak ma is érvényben kellene lennie, mert ősi jogon követeljük.
Milyen is volt az ősi székely önrendelkezési jog?
Mikor a magyarok Árpád vezérletével elfoglalták Pannóniát, akkor a székelyek két helyen is felajánlották a segítséget a magyaroknak a honfoglalásban, de letelepedési helyet nem kértek! Mert már volt nekik: Erdélyben és Moldvában is éltek az önrendelkezési jog alapján. Volt hazájuk, volt alkotmányuk, volt közigazgatásuk, igazságszolgáltatásuk, és ami a legfontosabb: szervezett hadseregük, székely vezetés alatt. Ez a székely önálló hadsereg 1764-ig megvolt, amikor a Habsburgok átalakították sorkatonasággá, de nem a székelység jóváhagyásával. 1867 után visszaállt a régi rend, a székely hadsereg székely vezetés alá került, és ősi jogaink érvényesültek ismét. Mikor vesztek ezek el? A románok úgy tartják, 1920-ban, amikor Trianonban Erdélyt Romániához csatolták. Hogy is történt ez? Az erdélyi románság 1918. december elsejei népgyûlésén úgy határozott, hogy Romániához akar tartozni. A határozatot elküldték Párizsba a Békebizottságnak, a Legfelsőbb Tanácsnak, és a tanács tudomásul vette. A béketárgyalások vezérürüje, Clémenceau francia miniszterelnök a magyarok esküdt ellensége volt. A románokon kívül Erdélyben még három nemzet volt: a magyar, a székely és a szász. A román nem volt uralkodó, tehát nem határozhatott egyedül Erdély hovatartozásáról, népszavazást kellett volna tartani, de a Legfelsőbb Tanács úgy döntött, hogy a szavazás joga a magyarokat és a székelyeket nem illeti meg. A szászok 1919 elején szavaztak arról, hogy Romániához akarnak tartozni. Erdély tehát úgy került Romániához, hogy a székelyeket meg sem kérdezték. E határozat tehát a nemzetközi jogrend szerint nem csak igazságtalan volt, hanem törvénytelen is. A székelység önrendelkezési jogait tehát törvénytelen módon elrabolták, és ebbe a székelység soha nem nyugodott bele.
Most, amikor autonómiaigényünkkel állunk elő, nem célravezető új autonómiát szervezni és a régiről lemondani, mert ha az ősi autonómiákat akarjuk újraszervezni, ősi jogainkat akarjuk érvényesíteni, akkor csak az képezi vita tárgyát, hogy melyik állam keretében kívánjuk elérni, és ehhez kell a nemzetközi jóváhagyás. Az ősi önrendelkezés, autonómia visszakövetelése és újraszervezése azonban nem politikai, hanem nemzeti, érdekszervezeti kérdés.
Márkosfalvi Orbán Dezső
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.