
Nyáguly Vilmos az RMDSZ színeiben nyerte meg a helyhatósági választásokat. Tettre kész, őszinte embernek tûnik, sajnos, egyelőre sem nagy tervekről, sem eredményekről nem számolhat be.
- Mondok négy számot - kezdi a beszélgetést. - 1989 decemberében a településnek volt kétezerszáz lakosa. Háromszázat fogytunk azóta. A kétezerszázból nyolcszáznak biztos munkahelye volt. Ma vagyunk 1870-en, 220-nak van biztos munkahelye. Igaz, sokan az állattartásból élnek, valljuk be, nem könnyen. A költségvetésből a szétváláskor Málnás község 1,7 milliárd lejt kapott, Bükszád 850 milliót, Mikóújfalu - szégyen kimondani is - 350 milliót.
- Lépjünk kicsit vissza az időben, a választásokig.
- Jó. Az előválasztások előtt már igény formálódott arra, hogy legyen helyi, mikóújfalusi születésû polgármestere a településnek. Én idevalósi vagyok. Kényelmes többséggel nyertem, utána békés, de mozgalmas választási kampányt szerveztünk az RMDSZ-es tanácstagjelöltekkel közösen. Hoztunk Csernátonból egy népi táncegyüttest, idehívtuk a Bumerángot, bekapcsolódott a helyi fúvószenekar is. Ez a hármas korosztálytól függetlenül nagy tetszést aratott, ami a részvételben is megmutatkozott, azt mondták, ennyien emberemlékezet óta nem mentek szavazni. Volt a román Nemzeti Liberális Pártnak egy próbálkozása a faluban, megnyert embereket magának, be is jutott két emberük a tanácsba, de szerencsére csak ennyi történt. Úgy érzem az eddigi tanácsülések alapján, hogy tudunk együtt dolgozni. Én az égadta világon semmit nem ígértem a kampány alatt, szlogenem az volt, próbáljuk meg együtt, tisztelt választópolgárok, csapjunk bele. Összejött, úgy érzem, hogy a csapat, ami kialakult, nagyon jó.
- Akkor mi a baj?
- A baj az, hogy - s ezt már a választások előtt is mondtam - a háromba szakadás nem lesz nyerő. Bükszád külön község, Mikóújfalu úgyszintén, Málnás, Málnásfürdő és Zalán a harmadik. A népszavazáson 53 százalék akarta a szétválást, de gubancos volt, mert az új Málnás községnek nincs 1500 lakosa, ami alapvető követelmény. Mi 1800-an vagyunk, Bükszádon is hasonló lélekszám él. Már a kezdet kezdetén mondtam, hogy mi ennek a szétválásnak megisszuk a levét, jönnek az uniós pályázatok, ahol csatornázás, víztisztító építése esetében alapkritérium az ötezres lélekszám. Mi tehát pályázni ezután is csak akkor tudunk, ha egymás kezét megfogjuk. Az unióban a kisközösségek az ötezernél kezdődnek. Az is baj, hogy a szétválás nem volt előkészítve. Megtartották a népszavazást, megalakult a három község, s most úgy látom, háborúnak nézünk elébe, mert előtte nem tisztázták a vagyon elosztását, holott erre szükség lett volna, mi több, írásba kellett volna foglalni.
- Földháborúról beszélt. Mire gondolt?
- A prefektúra a földhivatallal, az urbanisztikai osztállyal egy bizottságot fog kinevezni, amely a tények alapján megállapítja, hogy melyik föld kié. Az az óriási problémánk, hogy a község természetes határa nem esik egybe az adminisztratív határral. Bükszáddal van egy kb. 80 hektáros vitás területünk, az 99 százalékban mikóújfalusi gazdák tulajdona, de a bükszádi telekkönyvben szerepel. Málnással súlyosabb az eset, a kőbányák kizárólag mikóújfalusi gazdák birtokán fekszenek, de az 1965-ös közigazgatási határokra hivatkozva azt mondják, Mikóújfalunak az Olton túl nincs mit keresnie.
- Nem értem, mi köze a telekkönyvezett birtoknak a falu közigazgatási határához? Bárkinek bárhol lehet földje, nem?
- Mi sem értjük. Pedig 200 hektárunk ott van, s a mikóújfalusi gazda Málnásnak fizet adót. Különben a földosztás befejezetlen, most, ha kinevezik az új bizottságokat s a fölöttük álló negyediket, lehet, tisztázódik valami. Mi azon vagyunk, hogy ezek a dolgok mihamarabb rendeződjenek.
- Eddig valami kézzelfogható terv, elképzelés született-e?
- Az első tanácsülésen került szóba, hogy rengeteg itt a kő, de nyakig járunk a sárban, ha pár napot esik, a halottat a levegőben kell kivinni a temetőbe. Most megpróbáljuk önerőből, szociális munkásokkal kockakővel vagy más formában kiköveztetni először a Temető utcát, utána többet is. Ha szerények vagyunk, évente egy-egy utca nagy haladás lenne. A szociális munkásoknak meg kőbe vésetjük a nevét. Közben testvértelepüléseket keresünk, mert tudjuk, hogy a kommunikáció fontos, ha nincs kapcsolat, nincs információ, nincs követhető modellünk a fejlődésre, akkor nehéz az előrelépés. Tudjuk, hogy a falusi turizmus jövőt jelenthetne, de csak egy panzió van a faluban. Szeretnénk, ha négy év alatt a módosabb emberek legalább, azok, akik külföldön dolgoznak, e területen próbálkoznának, hisz ez nemcsak vállalkozást jelent egy vagy tíz családnak, hanem munkahelyet még jó néhánynak. Egy sepsiszentgyörgyi vállalkozó, Márton László vásárolt földet, a falu végén panziót akar építeni, de mert az eladónak nincs birtoklevél a kezében, a vásárral várni kell. Ha ez a vállalkozás tető alá jönne, a mikóújfalusi építőmestereknek is egy-két évre munkát adna. Egy hatvanágyas panzió, ha majd mûködni fog, jól hozna a falunak is. Egyelőre tervezgetünk, de hamarosan nekilátunk a munkának.
Lejegyezte: Simó Erzsébet
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.