Riport: Hova-merre, felső-háromszéki közbirtokosság?

2004. augusztus 25., szerda, Archívum 2003–2007

Feltámadt halottaiból egy ősi tulajdonforma tájainkon, a székely erdő-közbirtokosság, mely létezése eddigi évszázadai alatt irigylésre méltó életrevalóságról tett tanúbizonyságot, s tulajdonképpen egy ősi faluközösségi birtokforma piacgazdasági viszonyokhoz sikerrel alkalmazkodott módozatát képviseli. Amolyan háziasított őshüllő a mai világban, mely tekintélyes múltja ellenére, vagy inkább annak köszönhetően, 1948-as felszámolása előtt a székely falu komolyan veendő integráló tényezője és gazdasági támasza volt. Hogy jövője van-e, hogy rugalmassága mennyire terjed, s lesz-e belőle gálickő, ahogy mondani szokás, az még a jövő titka. 2000-től kezdődően az akkor életbe lépett törvény alapján beindult - és bonyodalmaktól nem mentes - újbóli létrehozási folyamata, az a restauráció, melyet az tesz nehézkessé, hogy közben a világ alaposan megváltozott. Felbomlott például - s ez a legnagyobb baj - az a faluközösség, melynek korábban úgyszólván gazdasági foglalata volt a közbirtokosság - elsődleges feladat tehát e közösségek regenerálása, ezeken belül pedig a közbirtokossági tagok összefogásának megszervezése. Másfelől bele kell tanulnia a gazdálkodásba a közbirtokosságok választott vezérkarának is, s mint látni fogjuk, a törvényalkotónak és az államnak is akad dolga elég, nem egy akadályt kell eltakarítania az útból ahhoz, hogy a közös erdőtulajdon némi életmagra kapjon.
Kétévi hivatali hercehurca után, tulajdonképpen 2002 körül vették az örökösök kézhez a visszajuttatott erdővagyont - megyénkben eddig kb. 60 000 hektárt, akkor kezdtek tulajdonosként bánni azzal, aminek elvileg hasznot is kellene hajtania. Sikerült-e túljutniuk a puszta önfenntartás stádiumán, próbálják-e bővíteni termelésüket, s milyen akadályokba ütköznek? - íme, mi foglalkoztatott bennünket, miközben az alábbi körinterjú elkészült pár felső-háromszéki erdő-közbirtokosság vezetőjével.
Pénztelenség
Jancsó Zoltán, az esztelneki közbirtokosság elnöke:
- Mi 1087 hektáron gazdálkodunk, 170 hektár, sajnos, széltörés áldozatául esett 1995-ben, utóbb beültették, s ezért az állami erdészet benyújtotta a számlát, ennek egy részét még nem fizettük ki. Ismert a vita, mely arról folyik, kit is terhelnek az ültetési költségek. Új jogszabály szerint ez az államot terheli, tehát az erdészetnek kell beültetnie, és a kezdeti pár év gondozási költségei is őt terhelik. Mi a szinte 600 millió lejből eddig 450-et kifizettünk, maradt 150, s úgy döntöttünk, nem törlesztünk tovább, mi több, visszaigényeljük az eddigieket is. A tagoknak jutott tavaly egy-egy fél öl fa, pénzt nem tudtunk osztani, ezután talán az is lesz. 2000-től errefelé legnagyobb gondunk a pénztelenség volt. Saját munkálatokat szezonmunkásokkal végeztünk, takarítás folyt, most Oláhpatakon csemetekapálással foglalkoznak szintén szezonmunkában. Nekiálltunk, és a tûzifát mi vágtuk össze.
- Jövőre szóló terveink: első lépésnek annak kellene lennie, hogy ,,atesztálják? a közbirtokosságot, azaz szerezzünk számára kitermelési engedélyt, hogy bevételeinket ezúton is gyarapítsuk.
- 1995-ben sajnos a legszebb erdő dőlt le. Most a lassúági bükköst kellene eladni, kétszer hirdettünk licitet, eddig nem került jelentkező. Traktort szerettünk volna venni, nem sikerült még. Idei kiadásaink 400 millióra rúgtak, ami pénzt nemrég kaptunk, az az őrzésre ment el.
Vranceában a neokommunisták gáncsoskodnak
Páll István, az ozsdolai közbirtokosság elnöke:
- 2615 hektárra terjed erdővagyonunk, követelésünk még lenne Vrancea megyétől, olyan 1800 hektár körüli erdő, egy éve perelünk érte. Előbb Foc?ani-ban, aztán mi kértük, hogy helyezzék máshova, mert az ottaniak pártatlanságában nem bíztunk, erre most értesített a Legfelső Bíróság, hogy Dobrudzsába helyezték, tehát nem Erdélybe, mint szerettük volna. Arra hivatkoztunk, amit ők is mondottak: Foc?ani-ban nem ismerik a telekkönyvet, az egy erdélyi intézmény. Foc?ani-ban arra hivatkoztak, ?tefan cel Maretől kapták az erdőt - de nem a mienket. Vissza nem adott vagyonunk most a tulnici-i közbirtokosság kezelésében van, utánanéztünk a telekkönyvnél, 1937-ben még hatezer hektárjuk volt, most tizenötezer hektáron gazdálkodnak! Gelencének, Zabolának, Berecknek és Ozsdolának az erdeit bitorolják. Hallottuk, hogy Bákóban az almásiak sikerrel tárgyaltak, ott az ellenzéké az önigazgatási hatalom, emiatt is könnyebb a dolga annak, aki jussát vissza akarja szerezni. Vrancea megyében a neokommunisták vannak uralmon, hallani sem akarnak arról, hogy visszaadják, ami pedig nem az övék.
- Osztalékot a 2003-as évre tudtunk adni, mégpedig két ûrméter fát és 500 000 lejt hektáronként, azaz összesen olyan 740 000 lej értéket. Összesen 1,6 milliárd lejt osztottunk ki. Közbirtkosságunknak 940 tagja van, akad köztük, akinek 90 hektár jutott, másnak csak 17 ár.
- Idáig lábon adtunk el mindent. Szeretnénk egy kitermelőcsoportot alakítani, elkelne egy gatter is, de egyelőre székházunk sincs, egy szobát bérelünk. A SAPARD-pályázat segítségével kellene székházat venni. Osztalék idén is lesz annyi, mint tavaly, ha nem többecske. Reményeink szerint pénzbevételeink szaporodni fognak. Mindössze öt alkalmazottunk van egyelőre minimálbérrel, 67 és 100 euró közti összeggel.
Fiatal erdő és remény
Vargyasi Tibor, a sárfalvi közbirtokosság elnöke:
- Nekünk 253 hektárunk fekszik Kovászna megye területén, és van 51,6 hektárunk Bákó megyében, onnan visszajárna még 11. Tavaly májusban kezdtünk tulajdonképpen, ősszel árvereztünk is, de a nagy hó és az utak hiánya miatt a nyertes nem tudta kitermelni a fát, máig is csak 360 köbmétert vitt el az 1800-ból. Emiatt hiába akartunk osztani, nem volt miből. Az erdészetnek kifizettünk a befolyt pénzből 400 milliót. Ha a vevő jobban boldogul, kioszthattuk volna pénzben, ami jár. Fában kevésbé, erősen messze van az erdő, nem kifizetődő egyelőre, szállítási eszközünk nincsen, bár én szívesen adnék fát is. Nekünk is székhelyre lenne szükségünk, mint mindenkinek.
- Terveinket meghatározza, hogy fiatal az erdeink jó része, 15-20-30 éves, ezért inkább arra törekszünk, bár fenntartani lehessen a közbirtokosságot. Két vágtér van, most szeptembertől kezdjük a második vágást. Nálunk 98 tulajdonjogra körülbelül 130 örökös jut. Két magánerdészettel szerződtünk, itteni erdeinket a Feketeügy Magánerdészet kezeli, a szaláncfürdőieket a Veresvíz. A kettőnek kb. egyforma a díjszabása, nem panaszkodunk. Mi - a pár alkalmazott - még fizetést nem vettünk fel eddig, majd ha lesz pénz. Ki fogjuk használni, hogy 45 év felettiek alkalmazása esetén a munkaügy egy évig folyósítja az országos minimálbért.
Újabb óriás
Bartos Zoltán, a kézdiszentléleki közbirtokosság alelnöke:
- Mi 2314 hektár erdőt kaptunk vissza, s van 1113 hektár legelőnk és beerdősödött legelőnk is. Követelésünk nincs, bár szántó még járna, s remény van rá, ha a tanács újraméri a földeket, akkor mi is kikapjuk a minket még megillető 74 hektárt. Osztáskor részarányonként - s ebből 5928 van! - egy ûrméter fát adtunk, pénzt eddig nem. Összesen kétezer köbméter tûzifát adtunk ki.
- Üzemtervünk évente 9500 köbméter kitermelését engedi meg, lábon és levágva is tudunk árulni, mert vettünk egy Rába rönkszállítót, igaz, ezzel egyelőre csak a tûzifát fuvaroztuk haza. Vásároltunk egy telket Szentléleken, s bérelünk még 56 árat, van egy istállónk - s tervezzük, beszerzünk egy szalagfûrészt, akkor a termelés beindítható lesz, ha piacot is találunk rá. A hozzávaló kft.-t már megalapítottuk, munkásaink, legelőőreink, sofőrünk van, összesen hét ember. Nem szezonmunkások, hanem állandó alkalmazottak. Egy asztalosmûhely - ezt kellene felállítani kipuhatolandó, mit jövedelmezne, s milyen lehetőség rejlik benne. Ebbe az irányba haladunk.
- A Veresvíz Magánerdészettel dolgoztatunk, egészen másként megy, mint az állami. Egy bélyegzésért nem kell kilincselni, könyörögni. És olcsóbb is. Az államra hárul most is még az utak karbantartása, a néptanácsok kapják állítólag meg őket.
- Szeretnénk SAPARD-program útján pályázni székházépítésre 50 százalékos önrésszel. Rendelkezünk már a volt IFET egy menedékházával, megvettük, s Veresvízen építettünk, amit be kellene fejezni. Azt idővel, ha a vadászjogot nekünk ítéli meg a törvény, mint ígérik a képviselők, vadásztatásra kiválóan ki lehetne aknázni. Persze, munkásszállásként és erdészek szállásaként is mûködne. Az állam ugyanis kitette a magánerdészetek alkalmazottait mindenünnen, nem fogadja be, illetve horribilis árat kér, márpedig egy erdész, ha egy hétig kinn dolgozik, nem alhat a bokor alatt.
Berekesztő szavak
Eddig a felső-háromszéki körinterjú, hamarosan más téjegységeket is felkeresünk. Bár nagyon gyerekcipőben jár még minden, valami megmoccant a havasaihoz ismét hozzájutott székelységben, a fafeldolgozás és -kereskedelem terveit is kovácsolják már imitt-amott, ahol számottevőbbek a jövedelmek. Csak szurkolni lehet annak, hátha a külső tőke is felfedezi bennük a partnert, és nem pusztán felvásárlásra törekszik majd, mint eddig, hanem közös vállalkozások révén a nagyobb haszonkulcsot is megosztja a jobb sorsra érdemes közbirtokossági tagsággal?
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-08-25: Archívum 2003–2007 - :

Hírsaláta