Szomját oltotta Barika

egy patak tiszta, szép vizében:

s ott termett a csikasz, kalandvágyóan, éhen,

lesni, mihez juthatna a hasa.

,,Te pimasz, a patak sarát mért zavarod rám?!" —

kezdte dühösen a Toportyán.

,,No, várj csak, vakmerő, most megfenyítlek!"

,,Nagyuram — szólt amaz —, kérem Felségedet,

ne méltóztassék tűzbe jönni,

sőt, inkább tekintetbe venni,

hogy a hely, ahol én iszom,

bizony, bizony

húsz métert a fenti alatt van:

következésképp én zavarni semmiképp

nem tudnám Felséged vizét."

,,De zavarod — mordul a Gaz, most még vadabban —,

s tudom, tavaly a szád szórt rám gyalázatot."

,,De hisz én idei bárány vagyok!

— mondja a Bari —, s szopnom még az anyám ád!"

,,Ha nem te voltál, hát a bátyád."

,,Nincs bátyám" ,,Hát valami rokonod!

Az én népem szörnyen utálják

a pásztorok s kutyáitok:

hallottam, és ideje bosszút állni!"

Azzal Barit a Gaz becipeli

a sűrűbe, s minden további

szócséplés nélkül megeszi.

Szabó Lőrinc fordítása