Kormányválság ide, kormányválság oda, a magyarországi és általában a magyar közvéleményt e napokban sokkal inkább foglalkoztatják az olimpiai küldöttséggel történtek, mint Gyurcsány Ferenc várható mennybemenetele. Ez utóbbi azért érdekli kevésbé a tisztelt publikumot, mert akármilyen kormányprogramot is bütyköljenek össze az MSZP és az SZDSZ korifeusai, úgy látszik, hogy nekik azért lejárt, s ha csaknem két esztendőn keresztül még toldozgathatnák-foltozgathatnák is a baloldali mundért, a hatalomban túl hosszú életûek azért nem lesznek.
A magyar sporttal - pontosan az olimpiai küldöttséggel - egészen más a baj, mintha e csapatot a balsors és a rosszindulat üldözné, holott legjobb tudomásunk szerint tisztességesen és komolyan készültek az athéni olimpiára. Csakhogy. A baljós jelek már Cseh László lábtörésével kezdődtek, s szinte logikus folytatásaként ennek Risztov Éva teljes lelki összeomlásával tetéződött a bajok sora.
Persze, ez eddig tényleg balszerencseként értékelhető, de ami a nehézatlétáink körül kialakult, az már nem fogható a fátumra, ez kitervelt, módszeres és fölötte gyanús szándékok terméke. Először Fazekas Róbert diszkoszvető aranyát kobozzák el a WADA nevû doppingcsendőrség kezdeményezésére és döntése nyomán, majd - hogy munkájuk ,,gyümölcsözőbb? legyen, Annus Adrián kalapácsvető olimpiai bajnokot is kikezdik. Úgy tûnik, megtehetik, hiszen az ajzószerek használata körül teremtett világméretû hisztéria e doppingellenőröknek oly hatalmat adott, hogy kézzelfogható bizonyíték nélkül is elintézhetnek bárkit. Ahogyan az Athénban különösen részrehajlóknak tûnő bírák tiszta szívvel juttathatnak dicsőséghez olyanokat, kik azt nem nagyon érdemelnék meg. Gondoljunk csak Nemcsik Zsolt döntő asszójára a kard egyéniben, ahol a magyar versenyzőtől három-négy tiszta találatot vett el egy ,,hazánkfia? bíró, vélhetően megbosszulva Covaliu legyőzését. Tudom én azt jól, hogy ilyesmi ellen nem nagyon lehet tiltakozni, s ha lehetne is, az sem lenne célravezető: a bírói ítéletekbe bele kell törődni. Még akkor is, ha például olyan csapatot sújtanak, mint a magyar női kézilabdások, kiket - hosszú esztendők óta - enyhén szólva ,,hátrányosan különböztetnek meg? a minden rendû és nacionáléjú síposok, olyan lélektani pillanatokban, amikor padlóra lehet küldeni a csapatot. Ezt mintha tudnák is lányaink, s maguk is mindig rátesznek egy lapáttal a bírói elfogultságokra, egyszerûen elfelejtenek kézilabdázni a legdöntőbb pillanatokban. Hogy ehhez mennyi köze van a részrehajló ítéleteknek, azt sportpszichológusoknak kellene (kellett volna már régen) eldönteniük, mert tény az, hogy a világ alighanem legjobb, legtehetségesebb és legképzettebb gárdája szinte képtelen a végső győzelmekre.
Ezzel vissza is térhetünk a politikához, s nem Gyurcsány Ferenc sportminiszterről beszélünk, hanem azokról a magyar sportdiplomatákról, kik - úgy látszik - képtelenek verni az asztalt, ha méltánytalanság éri a magyar sportolókat. Egynémelyüket, persze. Lehet, hogy ilyenkor más ország sportvezetése úgy döntene, hogy otthagynak csapot-papot, de legalább telereklamálják a világot valós (vagy vélt) sérelmeikkel. Mi, magyarok nem tesszük ezt. Jó ez, rossz ez?
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.