Emlékezzünk vissza a decemberi események hangulatára, amikor reménységgel telt meg a szívünk, felszabadultan és bizakodva gondoltunk a jövőre.
Képzeljük el, ha akkor valaki közülünk azt mondta volna, hogy az autonómia nem időszerû. Hihetetlennek tûnt volna, ugye?
Ugorjunk a jelenbe: elöljáróink, választottjaink nyilatkozzák a nagy nyilvánosság előtt, hogy az autonómiaigényünk törvénybe ütköző. Hihetetlen, ugye?
Hihetetlen, hogy egy évtized leforgása alatt mennyire megváltozott a helyzet. Hihetetlen, hogy mennyire mesterien tudják manipulálni a gondolkodást, magunk ellen fordítva saját magunkat. Hihetetlen, hogy ugyanolyan gyakorlat áldozataivá váltunk, amelyet a mindenkori hivatalos román politikum alkalmaz kényes helyzetekben, figyelemelterelés gyanánt: a románokat a magyarokkal, a magyarokat a románokkal rémítik. Közben nem vesszük észre, hogy számunkra fontos dolgok siklanak el mellettünk, a hátunk mögött, észrevétlen. A fától nem látjuk az erdőt. Nem vesszük észre, hogy ártunk magunknak, és hogy mi vagyunk magunk legfőbb ellensége. Hiányzik a közösségi tudat, a legfontosabb egy közösség önmegvalósításában. Nem véletlen, hogy a kommunista hatalom minden eszközzel azon volt, hogy ezt szétroncsolja. Ennek a levét isszuk most.
Képzeljük el egy erős közösség esetén az utcanévváltoztatást. Meg tudták volna tenni, akaratunk ellenére? Nem, mert ellenállásba ütköztek volna. Képzeljük el utcáink állapotát egy erős közösség esetén. Járhatatlanok lennének? Nem, mert egységesen lépnénk fel: egyszerûen nem fizetnénk útadót mindaddig, amíg a szükséges pénzt nem utalják ki a megyének (megyéknek). Képzeljük el, ha mi értékesíthetnénk természeti javainkat, ha mi rendelkezhetnénk adónk nagyobb százalékával, ha mi dönthetnénk a megyecímer dolgában, elöljáróink megválasztásában, nem pedig a központi hatalom határozza meg, hogy például hány osztály és milyen profillal induljon a Székely Mikó Kollégiumban?
Képzeljük el, ha mi magunk dönthetnénk a sorsunkról. Megvan ehhez az adottságunk, nem most kezdjük el tanulni az önállóságot. Ha minden erőforrás-megvonás, célzott elszegényítés mellett talpon tudtunk maradni, akkor ugyanezt meg tudjuk tenni, amikor a munkánk után kell majd megélni.
Kell az autonómia. Most kell és nem máskor. Most van meg rá a történelmi lehetőség, és nem máskor. Kell, magyarnak, románnak egyaránt, hogy tisztességes emberi életet élhessünk, teljes értékût. De nem elég csak akarni az autonómiát, hanem küzdenünk kell érte. Mindannyian, közösen.
Bereczki Kinga
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.