2.
Székely megyék születése
Szóval vadásztörténetet vadásztörténetbe könnyû lesz ,,bemûteni?, ebben az esetben - orvosi mûszóval élve - az átültetett szervet nem löki ki a szervezet. De mit kezdjek például az olyan fontos, a filmhez csak áttételesen kapcsolható ,,vadásztörténetekkel?, amelyek élete egyik kulcshelyzetéhez, az 1968-as megyésítéshez kötődnek? És ez nem csak Király Károly személyes története, hanem százezreké, egy tájegység lakosságának a sorsát visszafordíthatatlanul megváltoztató eseménysor. És ezen belül már a korábbi beszélgetésünkből előtûntek az események olyan törmelékei, amelyek később lényegesen átszínezik az eddig ismert dolgokat.
Kérdésemre válaszol:
,,Háromszékre küldetésemnek nem személyi okai voltak. A legmagasabb szinten politikai döntés született arról, hogy feloszlatják a tartományokat, és létrehozzák a megyéket. Ennek a hátterében volt a Maros Magyar Autonóm Tartomány feloszlatása, Székelyföld adminisztratív szétszaggatása. Tehát kezdődött a csatározás a ?nagy Hargita megye? létrehozásáért, ami párthatározatként meg is jelent a lapokban. Ez a szétszedést szentesítette volna. Fazakas Jánosnak nagyon pozitív állásfoglalása volt ebben a kérdésben. A ?nagy Hargita megye? megalakításával engem bíztak meg. A pontos titulusom: ?párt- és kormánybiztos?. Én Csíkban végeztem is a munkám annak rendje s módja szerint. Tény az, hogy a vitába beleszóltatok ti is, tehát a kézdivásárhelyiek, amiből olyan politikai helyzet alakult ki, hogy nem értettetek egyet Sepsiszentgyörgy, Maksa és a többi település Brassóhoz csatolásával s a nagy Hargita megye megcsonkításával.
De nem csak ez volt az egyetlen elképzelésük. Székelyföld széleit Bákóhoz akarták kapcsolni. Nyilvános vita keletkezett, s ti ebben nagyon aktív szerepet játszottatok. S amikor ?a tej annyira összement?, hogy nem tudták, mit csináljanak, akkor engem felszólítottak, hogy szálljak ki Kézdivásárhelyre, és nézzem meg, mi a helyzet ott, s javasoljak megoldást a feszültségek feloldására.
Nagyon ?szerényen? meg kell mondanom, hogy ezt én nagyon jól megoldottam. Tényleg kiszálltam. Éppen egy gyûlésbe toppantam bele. Nem is ismertem Szász Domokost, aki a rajoni első titkár volt. ? sem ismert engem. Szóba álltam a büróval, de nem nyilatkoztam, hogy nekem mi a véleményem. Kimentem egypár faluba, részt vettem a népgyûléseken, ahol úgymond ?demokratikusan?, ?az önrendelkezési jogot alkalmazva? megmondták az emberek, hogy ők hova akarnak csatlakozni.
Én akkor már annyira tudtam, ?hány óra?, hogy Bukarestben Patiline? (központi bizottsági titkár, S. L.) és Kopándi (a nemzeti kisebbségi ügyekért felelős fontos valaki, S. L.) társaságában megmondottam, nekem az a véleményem, még egy megyét kell létrehozni. A nagy Hargita megye talán nem is jó ötlet, Háromszék déli részét nem lehet Brassóhoz csatolni. Rövid volt az idő, dönteni kellett. Ceau?escuhoz is elmentem, kérdezte: mi a véleményed? Elmondtam neki is.?
Itt közbe kell szólnom, magamban még örvendek is, hogy Fazakas János szerepét ebben az ügyben pozitívan kiemeli, hisz az ellentéteket folyamatosan és sikerrel szították közöttük. Én a ,,kibékítésükben? többször is szerepet vállaltam, de ha ezt most feszegetni kezdem, akkor én vágok bele egy másik, igen bozótos témakörbe, s elterelem a figyelmét a megyésítésről. Inkább erre összpontosítva, az akkori eseményekre utalva folytatom:
S. L.: Én Kézdi rajonban részt vettem ezekben a csatákban. A bukaresti manőverek annyira provokatívak voltak, hogy például a sajtóban közzétett térképeket is meghamisították. A vajnafalvi román juhászok legelői például Brassó megyéhez kerültek volna, Kovászna-Vajnafalva, tehát a település a ,,nagy Hargita megyéhez?. Itt nyilvánvaló volt a provokatív szándék, a vajnafalvi juhászok ösztönösen lázadoznak majd egy semmivel sem indokolható új megyehatár kialakítása miatt. Emellett Brassóból nagyon sok ,,agitátor? érkezett, akik ellepték Háromszék déli részét, Sepsi és Kézdi rajont. Ezek a ,,nagy Hargita megye? ellen uszítottak, s Brassó határát egészen Tusnádig, sőt, amint utólag kiderült, Csíkszentmártonig akarták felvinni. A brassóiak főleg a román lakosság körében bujtogattak, de a magyarokat is győzködték, sok esetben sikerrel, hogy Brassó megye vonzata olyan nagy, a történelmi-gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok olyan erősek, hogy ennek a vidéknek természetszerûen oda kell tartoznia. A bukaresti pártapparátusban ismerték-e ezeket a ,,stikliket??
K. K.: ,,Egy egész sor részletet ti jobban ismertek. Én nem értesültem minderről. De el kell mondanom két történetet. Az első Szász Domokoshoz kötődik. Akkor én veletek tárgyaltam, de véle külön is beszéltem. A maga egyszerûségével elmondta nekem a dolgokat. Mondom neki: ne hülyéskedjetek! Mondta, hogy a szekuritáté járja a falvakat, s azt is kifejtette, ezt nem szabad hagyni, mert megtévesztik a lakosságot. Szász Domokos ebben a kérdésben nagyon tisztán látott. Ezért én, aki nem is ismertem, most is nagyra becsülöm. A másik kérdés, hogy mennyire előre megtervezett provokáció volt Székelyföld szétszaggatása, azt már akkor tapasztaltam, amikor Gyergyótölgyest, a Gyilkos-tót a regáti megyékhez akarták csatolni. Szerencsére oda is engem küldtek ki, s az emberek leszavazták ezt a ,,kezdeményezést?. Piatra Neam? képviselői nagy szólamokkal csábították őket. Hogy majd milyen szállodákat építenek, ezt csinálnak, azt adnak, ha a Gyilkos-tó az övék lesz.?
Lakatot kell tennem a számra. Ha most, a kamera előtt adalékokat szolgáltatok Szász Domokos igazi szerepéhez, ezzel ,,félreviszem? a történetet. Az már egy másik film témája ugyanis, hogy a háromszéki megyésítési csaták előtt a bukaresti-brassói politikai különítmény Patiline? vezetésével Kézdivásárhelyre érkezett. Emlékezetem szerint a megbeszélésen mintegy harminc rajoni vezető vett részt. A bukaresti, brassói komisszárok gúnyos és ironikus felhangok kíséretében terjesztették elő Fazekas János ,,Nagy-Hargita megye?-javaslatát. A felvezetés közben egyértelmûvé vált, hogy a ,,pártdemokrácia? érvényesítésével előterjesztik ugyan, de ezt illik mint a népakarattal ellenkező, politikai, gazdasági és minden vonatkozásban nem megfelelő, komolytalan ötletet visszautasítani. A felszólalók közül ezen az első megyésítési vitán a rajoni tanfelügyelőség képviseletében én érveltem a Fazekas-féle javaslat mellett. Székelyföld történelmi, gazdasági, kulturális, nyelvi, nemzetiségi és adminisztratív együvé tartozásának szükségességét felvázolva - egyébként nagy meglepetésemre - Czompó Irén igazgató-tanárnő állt ki igen nyomós gazdaságföldrajzi érveléssel a ,,Nagy-Hargita megye? ügyének képviseletében.
Az első ,,menetben? az akkori rajoni vezetés is a Fazekas-féle terv ellen érvelt.
Ez a bukaresti-brassói elvtársakat láthatóan is megnyugtatta. Valószínû, ennek a ,,nyugalmi állapotnak? köszönhetjük, hogy a tartományi tanfelügyelőség teljes személyzetét kirendelték ugyan, a rajoni tanügyi osztály apparátusát mint megbízhatatlan társaságot az ő felügyeletük alatt Felső-Háromszékre irányították alapellenőrzésekre, hogy a megyésítési harcok ütközőzónáitól fizikailag is eltávolítsanak bennünket. Igen ám, de közben a rajoni vezetés - Szász Domokos, Simó Sándor, Stemmer József és társaik - helyi és a Fazekas-féle vonal nyomására teljes mellszélességgel álltak Székelyföld egységének megmentése mellé. Ennek illusztrálására egyetlen mozzanatot idézek: Szász Domokos magához kéretett, amint megjelentem, belém kapaszkodva felvonszolt a padlásfeljáró ajtajáig - tudta, hogy lehallgatják -, és utasításszerû hangnemben ott mondta: szedje össze a tanfelügyelőség megbízható embereit, és küldje ki őket a rajon déli községeibe! Maga tudja, milyen feladattal. Én pedig ,,a tervet túlteljesítve? Szabó Pista tanfelügyelőt például, lévén a Sepsi rajonhoz tartozó Bita szülötte, a ,,beteg szülők? meglátogatására hazaküldtem. Bitát és Nagyborosnyót tehát ő ,,kezelte?. Most is csodálkozom, hogy az általa írt, kiadásra váró Bita-monográfiából ezt az epizódot miért hagyta ki.
Ezt a történetet átugorva K. K. vallomásos szövegére figyelek.
Dr?ghici belügyminiszter kilövése
K. K.: ,,Hogy közben újat is mondjak, ami eddig semmiféle irodalomban nem jelent meg, elmondom: volt egy Cozma nevezetû férfiú, a főváros pártbizottságának első titkára. Marosvásárhelyi származású. A felesége Czikó rokonság volt. Czikó Árpád rokona. (Czikó Árpád sepsiszentgyörgyi közgazdász, bankigazgató, később, Király ,,királysága? idején a megyei tanács egyik alelnöke, S. L.) Cozma volt mezőgazdasági miniszter is, és azután lett belőle turisztikai miniszter. Dr?ghici még nagyobb volt (belügyminiszter, S. L.), neki Czikó Márta volt a felesége. Ezek kijöttek Czikó Árpádhoz, és otthon, a családban végigtárgyalták a dolgokat.
A politbüró és a Központi Bizottság tagját lehallgatta a szekuritáté, és ezt jelentették Bukarestbe. Én ezt Vasile Patiline?től tudom, s utólag be is igazolódott. Ezért került sor Dr?ghici kizárására a pártból egy év múltán. Cozmát még hagyták egy darabig, majd őt is eltávolították. Ezeknek az embereknek pozitív véleményük volt arról a magatartásról, amelyet az itteni lakosság körében tapasztaltak, és elítélően szóltak a központi intézkedésekről.?
Ebben az esetben a forrás világos, és megvilágítja, hogy Székelyföld szétszaggatásának manipulációja milyen magas körökben folyt. Nem ez volt az első kísérlet, amikor Székelyföldet fel akarták darabolni, és ez most is folyik. A jelenlegi módszerekkel. A gazdasági hatalom megszerzésével, a hadsereg betelepítésével, az ortodoxia terjeszkedésével...
Ez valóban első közlés, Czikó Árpád, Czikó Márta unokaöccse Sepsiszentgyörgyön él, neki emlékeznie kell a történetre. A film egyik lehetséges mellékleágazásaként is ismernem kell a történteket. Felkerestem az ügyben. Kertes házához egy keskeny sétány vezet, ott találkoztunk. A szomszédos telken volt az állambiztonság székhelye, ennek közvetlen szomszédságában lakott, tisztes polgári lakásban a mindenkori szekuritátéfőnök. Czikó Árpádnak van egy a diktatúra világából átörökített beidegződése: beszélgetés közben időnként váratlanul hátrapillant, nincs-e valaki hallóközelségben.
Nincs.
A történetre pontosan emlékszik, lényegében azt mondja el, amit K. K., de szerinte másképp ,,estek meg? a dolgok.
Dr?ghici és Cozma abban az időszakban nem járt az ő sepsiszentgyörgyi lakásán. Annál óvatosabb volt. Dr?ghici felesége, Czikó Márta viszont leutazott ,,rokoni látogatásra?. Sinaián nyaraltak, s a belügyminiszter férje kérésére - fordítva is történhetett: Czikó Márta közbenjárására - utazott Háromszékre, ott felkereste a Czikó családot, és átadta Czikó Árpádnak az üzenetet:
Semmi áron se engedjék Székelyföld feldarabolását!
Czikó Árpád a lakás előtt sétált nagynénjével, aki biztosította unokaöccsét és a háromszékieket, hogy Székelyföld egyben tartásának a Központi Bizottságban is vannak és lesznek az ő férje személyében is támogatói, de az ő fellépésük csak akkor lehet eredményes, ha ennek van székelyföldi tömegbázisa.
Erőszak árán is akadályozzák meg Székelyföld szétdarabolását! - szólott az üzenet.
Ez nyílt ellenállásra buzdító, főbenjáró bûn volt, akkor is, ha közember mondja. Dr?ghici viszont a pártvezetés legmagasabb köreihez tartozó, méghozzá belügyminiszteri tisztséget viselő ,,pártkáder? volt. - A szekuritáté lehallgatta - fejezte be Czikó Árpád a történetet, s egy hirtelen mozdulattal újra a háta mögé nézett, nincs-e ott valaki.
Az így kiegészült történet világos: Vasile Patiline?, a KB titkára már nem tért ki a részletekre, vagy nem is ismerte ezeket, amikor K. K.-nak elmondta Dr?ghici és Cozma történetét. Nem is az a lényeg, hogy ők jártak-e vagy nem Sepsiszentgyörgyön, hanem az, hogy milyen üzenetük jutott el a háromszéki városba, és ezzel a sorsuk meg is pecsételődött.
Ceau?escu akkor távolította el maga körül lehetséges riválisait, a KB-tagokat. Alexandru Dr?ghici, Gheorghe Apostol ezek közé tartozott.
Van a Dr?ghici-történetnek egy mellékszála. Czikó Árpádot Dr?ghici bukása után el akarták távolítani a megyei tanács alelnöki beosztásából. Ezt viszont Király Károly akadályozta meg bukaresti összeköttetései révén, ismerve a Czikó família háromszéki közéletben és a megyésítés idején vállalt szerepét.
Czikó Árpád viszont ,,azt nem tudta, hogy ezt Király tudja?.
A visszaemlékezők az erdő innenső részéről rendszerint nem látják a másikat. Csak sejthetik, hogy mi történik ott.
Az idő visszapörgetése és a történtek megítélése ezért van tele csapdákkal, mert ugyanazt az eseményt többféleképpen lehet az emlékezések filmszalagjairól előhívni.
Ez a kitérő, természetesen, mellékvágányra terelte volna a leendő filmet. De bekerült a jegyzetfüzetembe, mert tanulságos abból a szempontból is, hogy amennyiben ez lehetséges, nem egyetlen személy emlékezetére kell alapozni a történtek rekonstruálását vagy megidézését, mert az lehet szubjektív és szelektív.
Sylvester Lajos
(folytatjuk)