Nemrégiben azt mondta az egyik magyarországi ellenzéki politikus, ahol rosszak az utak Erdélyben, ott biztosan magyarok élnek. Hogy e kijelentés igaz-e vagy sem, könnyûszerrel eldönthetik autós honfitársaink. Egyébként bármennyire igyekszünk elfogulatlanul szemlélni a valóságot, igazából csak egy válasz létezik: szomorú, de helytálló a megállapítás. Mégis, mérlegelés előtt és után - s még mielőtt a történetet politikai lepelbe burkolnánk, és Bukarestre mutogatnánk egy jobbára közigazgatási kérdés tekintetében - talán nem haszontalan a helybéli hatóságok (önkormányzatok, szakvállalatok stb.) felelősségén vagy felelőtlenségén is elmélázni, bár egy keveset. Persze, ismerjük az alaphelyzetet és adható válaszukat: nincs pénz, a főváros megfojtja a Székelyföldet. Igaz, az is tény - és kevésbé mellékes! -, hogy az érintett illetékesek rendszerint szolgálati jármûvekkel furikáznak, így a javítási költségek nem saját zsebüket terhelik.
Mégis, a viszonylag keveset autózók kedélyét is borzolja néhány kérdés. Például, aki Csíkszereda felé hajt, már tavasz óta látja a Bükszád előtti részen az út szélén tátongó hatalmas, helyenként tankcsapdának is beillő gödröket. Néhány hónap leforgása alatt semmi sem történt, de érdekes módon Tusnád után valamelyest jobb az út, mint a mi kies tájainkon. Szerencsésebbek lennének a Hargita megyeiek?
Más. Az Erdővidékre látogatókat valósággal megdöbbenti az út minősíthetetlen állapota, ráadásul nem kell boldog Mercedes-tulajdonosnak lenni ahhoz, hogy szörnyülködjünk rajta. Mintha a világ végére mennénk, mintha Barótra s a környező falvakba egy terepralin érkeznénk. Vargyasról nem is beszélve: a település tengelytörés tekintetében viszi a prímet. Hogy lehet befektetőkre, turistákra várni és vágyni ilyen körülmények között? S ha netán egy mindenre elszánt látogató még felkanyarodik az Almási-barlang felé - egyre több magyarországi jön egyébként, és nem vitás, hogy egy civilizált Vargyas-völgyi turizmus (amitől azért még fényévekre állunk!) az egész kistérségen lendíthetne egyet -, akkor újabb meglepetések következnek. Mert ugyan gödrös, köves volt az oda vezető erdei út, ám mégis, járható. Legutóbb viszont a szakaszt gondozó (?) erdészet nekifogott javítani, és végiggyalulta majdnem az egészet, ami persze akkor lett volna szép és jó, ha nem érik be annyival, hogy puhává és süppedőssé vált az út, hanem ipari mennyiségben kővel szórják meg, és jól megtapossák, hogy egyenletes, viszonylag kemény út legyen. Erre persze nem került sor, és a minapi heves esőzések után egy olyan összefüggő sártenger keletkezett, hogy a turisztikai látványosságtól alig lehetett az elmúlt hétvégén leevickélni az ide-oda csúszkáló személygépkocsival. Magyarán és nemes egyszerûsséggel szólva: a barlanghoz vezető út sokkal rosszabb lett, mint amilyen korábban volt.
Szóval, az erdővidéki, háromszéki és az időnként idelátogató vendégautósoknak sztrájkolniuk kellene.
Mózes László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.