
Levél Monsignore Jakab Gáborhoz
Főtisztelendő úr!
Köszönöm levelét, amelyben újfent cáfolja Tamási Áron koporsójának temetést késleltető eltérítését. Legutóbbi farkaslaki emlékbeszédemre hivatkozva így ír Ön: ,,Sajnos, a ?földi maradványok? Budapestről történt hajdani hazaszállításával kapcsolatosan egy, még akkor keletkezett, de a valóságnak meg nem felelő legenda terjesztését most újból hallanom kellett, és éppen az Ön tálalásában. Szerényen szeretném jelezni, hogy az akkori sötét viszonyokat... véve alapul, valóban hihető a regényes sztori..., de nem igaz.?
Levelét bibliai igével zárja: ,,Az igazság szabaddá tesz titeket.? (Jn. 8,32)
Erről van szó. Ennek jegyében jelzem vissza Önnek ugyancsak szerényen, hogy a szóban forgó ,,sztori? sajnos igaz. Személyes tapasztalataim alapján állítom, hogy az akkori sötét viszonyokat jellemző, hatalmi garázdaság történt. Mi okból? Az akkori román politikai paranoia következtében.
Jól tudja Ön, amit az olvasók kedvéért mostan megismétlek. 1966. június 2-án félelmetes hírként hallhatta Bukarest, hogy a Farkasréti temetőben mintegy tizenötezer magyar vett végbúcsút Tamási Árontól. Nemzeti imánk után - horribile dictu! - elénekelték a székely himnuszt is. Annak az írónak a koporsójánál szólt ez a dallam, aki nyíltan hirdette az erdélyi magyarság jogát az autonómiához.
Ezek után keltek lábra valós hírek arról, hogy Tamási Áron farkaslaki temetésére tízezrével készülődnek a székelyek. Így volt. Az akkori Maros Magyar Autonóm Tartomány területén a népmozgást én is tapasztaltam.
A hatalom pedig kidolgozta a temetés késleltetésének, időbeli elbizonytalanításának sátáni tervét. Sürgősnek, fontosnak trombitált gyûléseket hívtak össze, főleg az értelmiségiek számára. ,,Senki ne hagyja el munkahelyét, lakhelyét!? Velem is közölték ezt. Vis maior, mondtam. Haláleset! Június 7-10-e között Udvarhelyt dr. Bakk Sáráéknál, Farkaslakán Áron testvéreinél tartózkodtam. Csíkszeredában újságíró barátaim tájékoztattak az ottani temetési készülődésről. Aztán általános döbbenetet keltett a június 9-re hirdetett gyászszertartás elhalasztása. Meddig? Nem lehetett tudni. Mi okból?
Címtévesztés ürügyén (Farkaslaka - Lupeni - Lupény) a koporsót eltérítették. A Zsil-völgyi bányavárosban került mellékvágányra. Főtisztelendő úr! Én ezt nem mesélem tovább, a história bonyolult és hosszadalmas. Ezért tisztelettel ajánlom: olvassa el Ön Bakk Takács Sára Hazulról haza címû önéletrajzi könyvét (Trezor Kiadó, Budapest, 1997). Az udvarhelyi orvosnő - az egész Tamási családnak kedves Sára asszonya, a temetés fáradatlan szervezője - megírja benne mindazt, amiről Főtisztelendő úr mindeddig nem vett tudomást. Tényekkel, tanúkkal közli, hogy miként fedezte föl a hatalmi garázdaságot; keserves küszködések közepette hogyan sikerült végül június 10-én déli harangszóra a szülőfaluba szállítani a koporsót. Aznap délután temették Áront. A gyásznép kb. 1500 főnyire gyérült, a kutyás milicisták és civil ruhás szekusok száma megszaporodott.
Főtisztelendő úr! Bakk Sára emlékiratának hitelét Tamási Áronné Ágota asszonynak nemrégen előkerült akkori följegyzései is igazolják. Mindkettejük igazához társul dr. Bakk Éva írása. Az akkor még főiskolás hallgató mindenben segítségére volt szüleinek a váratlan, sőt, abszurd feladatok végzésében. Elviselte a bántalmakat is, amelyek ilyen-olyan sajtóközleményben vonták kétségbe édesanyja emlékezéseinek igazát. Érthetetlen bántások miatt fordult végül segítségért a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség egyik jeles személyiségéhez. Kérése nem maradt visszhangtalan. De mielőtt ezt folytatnám, szólnom kell, Főtisztelendő úr, az Ön által perdöntőnek számító két db vasúti táviratról is. Köszönöm, hogy azok másolatát elküldte nekem. Szakértői vizsgálat mutatta ki róluk, hogy hamisak. Céljuk nem az volt, hogy a gyászban várakozó farkaslaki családot megnyugtassák.
Céljuk a cinikus félrevezetés volt. A paranoiás hatalmi gyalázat kendőzése. Mindkettőnk drága ideje bánja, Főtisztelendő úr, hogy a néhai Birton István atyától örökölt és fetisizált hitvány papírokkal foglalkoztunk. Nem tudhattuk nyilván, hogy Főtisztelendő Léstyán Ferenc vikárius kivizsgáltatja a szóban forgó ügyet, majd ezt a levelet küldi Bakk Sára lányának Marosvásárhelyre:
Kedves Éva doktornő!
Tamási Áron temetésével kapcsolatban megkerestem a lupényi plébánost: érdeklődje meg Tamási Áron koporsójának a sorsát.
Mivel késett a válasszal, felhívtam telefonon.
Válasza: a koporsó valóban megjárta Lupényt.
Dokumentumról nem tudnak adatot adni, mivel az öt évnél régibb anyagot már nem őrzik meg.
Gyulafehérvár, 2004. március 11.
Léstyán Ferenc
A vikárius úrtól ez év március 20-án kértem és kaptam engedélyt levelének közzétételére. Szívem egész melegével köszönöm jóindulatát.
Önnek pedig, Jakab Gábor Főtisztelendő úr, ugyancsak bibliai igével küldöm köszöntésemet: ,,Keressétek az igazságot? (Sof 2,3).
Sütő András
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.